Boldogságra kényszerítve - 21. rész

Alinda képtelen volt figyelni. Csak ült a vászon előtt a festészeti gyakorlaton, a félkész csendéletét bámulva, de Kerryt és Briant látta szépen kiöltözve az esküvőjükön. Atyaég, alig néhány hete házasodtak össze! Milyen boldog volt aznap Kerry… És Brian máskor fagyos tekintete is olyan melegnek tűnt, még el is mosolyodott.

Boldogságra kényszerítve - 20. rész

Gilbert rémálomból ébredt valamikor hajnalban. A szíve úgy dübörgött, mint egy légkalapács, az átizzadt takaró fojtogatóan tapadt a testére. Lehámozta magáról, és kievickélt az ágy szélére.

Boldogságra kényszerítve - 19. rész

Alinda hátán még akkor is futkározott a hideg, amikor beültek a taxiba, és elindultak hazafelé. Bár nem nézett hátra, mégis minden porcikájában érezni vélte, hogy Grayson nyomozó egészen addig bámult utánuk a járda széléről, amíg el nem tűntek a szeme elől.

Boldogságra kényszerítve - 18. rész

 Grayson nyomozó egérszeme szigorúan villant Alindára, de a pillantása csak egy másodpercig időzött el a nőn, aztán azonnal Gilberthez fordult.

– Pontosan mit is keresnek itt, dr. Barlow? – kérdezte.

Boldogságra kényszerítve - 17. rész

Gilbert üresen találta a házat, amikor hétfőn hazaért a munkából. Egy pillanatra belemart a csalódottság, de aztán figyelmeztette magát, hogy Alinda múlt héten is mindig későn ért haza. Persze valószínűleg szándékosan. Ám Gilbert a hétvége után abban reménykedett, hogy a nő jobban otthon fogja érezni magát a házban. Talán tévedett.

Boldogságra kényszerítve - 16. rész

Gilbert vasárnap reggel a konyhában talált rá Alindára. A nő az asztalra tett le épp egy nagy tál rántottát, szőke haját copfba fogta a feje búbján, egy fekete trikót viselt, és egy szűk nadrágot. Apró volt, és karcsú, Gilbertnek eszébe jutott, milyen érzés fogta el, amikor az esküvőjükön megölelte. Mintha egy mesebeli tündér került volna a karjába, aki bármelyik pillanatban elillanhat.

Szökevény hableány - beleolvasó

1. Partra vetett hableány

A lángok pokolian forróak voltak, leolvasztották a testéről a bőrt, belemartak a húsába, de ő semmit sem érzett, csak a sikolyokat hallotta, meg a kíntól eltorzult arcokat látta, és azt kívánta, bár elemésztené őt is a tűz…

Boldogságra kényszerítve - 15. rész

Az eső apró, de kérlelhetetlen cseppekben szemerkélt, feláztatta a sírköveken a port, és drágakövekként ült meg a sötétzöld füvön. Nini az esernyője alá bújt.

Boldogságra kényszerítve - 14. rész

Alinda ingerülten bámulta a Diszkoszvető erőt sugárzó alakját, majd pillantása a szobor jóvágású arcára kúszott. A markáns, faragott vonásokról könnyedén le lehetett olvasni a mély koncentrációt, és ettől Alinda csak még bosszúsabb lett.