Nina belenézett a
retinaszkennerbe, aztán a halk búgással feltáruló ajtón át a hangárba lépett. A
harmadik világháborúban csapatszállító repülőgépek tárolására használták a
csupafém csarnokot, most azonban egy kísérlet zajlott itt, amiről alig egy
maroknyi ember tudott. A részletekről pedig csupán Nina, a főnöke és a
megbízójuk.
– Jó reggelt, Mr. Haywood!
– köszöntötte Nina a felettesét, aki szokás szerint hétvégén is dolgozott.
– Á, Miss Stevens, jó
reggelt! Mit keres itt szombaton? Ráadásul ilyen korán?
– Csak… beugrottam egy
kicsit. – Ninát egész éjjel rémálmok gyötörték, alig tudott aludni. Nem is
csoda, ma van az a rohadt évforduló! Semmi kedve nem volt otthon maradni. – Nincs
programom, és gondoltam, dolgozom a hétvégén. Hisz már olyan közel járunk az
áttöréshez!
– Közelebb, mint hinné. –
Haywood megnyomott egy gombot, és a konzol feletti holokijelzőn adatok sokasága
jelent meg. – Nézze csak, ezek a legújabb tesztek eredményei.
– De hát… ez tökéletes! A
kiugró értékek, amikre nem találtunk magyarázatot, teljesen eltűntek!
– Igen, valóban így van.
– Ez azt jelenti, hogy a
tér-idő járgány működik?
– Nagyon úgy tűnik, Miss
Stevens. Van kedve kipróbálni?
– Micsoda?
– Ne nézzen ilyen
meglepetten! Meg kell bizonyosodnunk róla, hogy az időgép tényleg működik. A
gyakorlatban is, nem csak a teszteken.
Haywood a terem közepén
álló tér-idő járgányhoz sétált, Nina követte. Végigfuttatta a pillantását az
ezüstszínű szerkezeten, amit csak a kormányon elhelyezett két kijelző
különböztetett meg egy klasszikus motortól.
– Válassza ki a helyet és
az időt, Miss Stevens, és már indulhatunk is!
Nina csak egyetlen
másodpercig habozott, majd mindkét kijelzőt beprogramozta, és egy újabb
pillanatnyi tétovázás után felült a főnöke mögé a nyeregbe.
– Kész! – húzta a fejébe az
agyhullám-kontrollert, ami egy szokványos bukósisakra emlékeztetett.
– Ne felejtse el a
legfontosabb szabályt! Csak megfigyelők vagyunk, nem avatkozhatunk az
eseményekbe!
– Ne aggódjon! Ott, ahová
megyünk, ez nem fordulhat elő.
– Rendben, Miss Stevens.
Kapaszkodjon!
Haywood beindította a
járgányt, ami először felbőgött, a kerekei megcsikordultak, majd olyan hirtelen
lőtt ki, hogy Ninának meg kellett kapaszkodnia. Egyenesen az acéllal fedett fal
felé száguldottak, és már majdnem nekiütköztek, mikor az időgép búgni és
remegni kezdett. A hangár eltűnt, és egy szempillantás múlva hatalmas,
ismeretlen fákkal borított erdőben találták magukat.
– Működik!
– Igen, ahogy sejtettem,
de hol vagyunk? – Haywood leállította a motort, és mindketten leszálltak.
Elkezdtek lépdelni a dús aljnövényzetben, egyre távolabb kerülve a motortól
– A földön, pár millió
évvel korábban. Az egész bolygót, legalábbis a szárazföldi részeket, erdők
borították még ekkor. Olvastam egy kutatást arról, hogy ebben a korban még sok
olyan növény létezett, amik jobban gyógyítják a rákot, mint a mi általunk
ismert kezelések.
Haywood meglepetten
nézett Ninára. – Maga gyógyszeralapanyagokat akar gyűjteni? Komolyan?
– Miért ne? Ha már itt
vagyunk, akár haza is vihetnék néhány növényt. A rákkutatók biztosan örömmel
kísérleteznének velük. Közben persze megnézhetjük az erdőt is.
– Ugye tudja, hogy a
megbízónknak nem épp ilyen céljai vannak a tér-idő járgánnyal.
– Tudom… de hivatalosan
még nincsen kész az időgép, még nem adtuk át nekik. Tesztelés közben így valami
jót is tehetnénk.
– Jól van, jól van! Amiről
nem tudnak, az nem fáj nekik.
– Köszönöm, Mr. Haywood!
– Ne köszönje, inkább
nézzük meg azokat a maga… – Haywood szavait recsegés-ropogás szakította félbe,
mintha valaki tövestől tépné ki a fákat nem is olyan messze tőlük. – Miss
Stevens, nem lehet, hogy ez pont az a pár millió évvel ezelőtt időszak, amikor
dinoszauruszok uralták a földet?
– Van rá némi esély…
– Jézusom, maga elhozott
egy óriás ragadozókkal teli helyre, akik alig várják, hogy megegyenek minket?!
– Lehetséges, de csak a
gyógyító növények miatt!
– A rohadt életbe, Miss
Stevens, hogy gondolta ezt?
– Ezt talán nem most kéne
megbeszélnünk...
– Igaza van, futás az
időgéphez! És ha nem bánja, ezúttal én választom ki a desztinációnkat.
*
– Ez London, és nem is
olyan rég a múltban, igaz, Mr. Haywood? Talán húsz évvel ezelőtt.
– Pontosabban tizenkilenc
évvel korábban járunk. Honnan tudta?
– A járművek
ugyanolyanok, mint gyerekkoromban. A piros buszok, a fekete taxik… És a
Parlament sértetlen, meg áll a Westminster Apátság is. A harmadik világháború
előtt vagyunk.
– Kitűnő következtetés!
Nézze csak azt a férfit, aki a Big Bent fényképezi. Azt a magas, szakállas,
kicsit sötétbőrűt.
– Ugye nem azt akarja
mondani, hogy ő…?
– De bizony, ő Mukrin bin
Abdul-Aziz, a szaudi király trónörököse.
– Az ő megölésével
kezdődött a háború!
– Igen, Miss Stevens,
ezen a napon. Pontosabban harminchárom perc múlva.
– Úristen! – Nina a
legutóbbi világháborúra gondolt, ami pont úgy kezdődött, mint az első.
Meggyilkoltak egy trónörököst. A történelem kíméletlenül ismétli önmagát, de az
időgéppel ezt könnyen meg lehetne változtatni. – Nem léphetnénk közbe?
– Tudja, mi a szabály,
nem avatkozhatunk bele az eseményekbe.
– De csak annyit kellene
mondanunk neki, hogy veszély fenyegeti. Nem is értem, miért mászkál egyedül… Ha
hívná a testőreit, azok megakadályozhatnák a merényletet. Nem lenne harmadik
világháború! Nem halna meg annyi ember! Életben maradna az apám… Katona volt,
tudja?
– Tudom, Miss Stevens, de
akkor sem tehetünk semmit.
– Az anyám a bánatba halt
bele – folytatta Nina, mintha meg se hallotta volna Haywoodot, és közben még
mindig a gondtalanul sétáló arabot nézte –, nem a rákba.
– Sajnálom, de akkor sem
változtathatjuk meg a múltat, mert fogalmunk sincs, milyen következménnyel
járna. Jöjjön, most már tudjuk, hogy az időgép működik. Ideje visszatérnünk a
hangárba.
*
A hangárban hosszú órákig
némán dolgoztak, újabb teszteket futtattak le, számításokat végeztek – teljesen
feleslegesen. Az időgép tökéletesen működött.
– Ugye tudja, Mr. Haywood
– szólalt meg Nina, amikor már nem bírta tovább visszanyelni a fejében kavargó
gondolatokat –, hogy a megbízónk nem lesz ilyen megfontolt, mint maga?
Megváltoztatja majd a múltat, előremegy információért a jövőbe, ahogy épp neki
tetszik. Van elég pénze hozzá, hogy azt tegye, amit akar, és sose kapják el
érte.
– Tisztában vagyok vele.
– Nem fél a
következményektől?
– Dehogynem! Lassan két
éve folyamatosan ezen rágódok, de mit tehetnék? Vissza kellene mennem az
időben, és megakadályozni, hogy elvállaljam a kutatást? Akkor találtak volna
valaki mást, aki kifejleszti nekik az időutazást. Nem vagyok olyan
pótolhatatlan, mint ahogy hinni szeretném.
– Akkor menjünk el!
– Hogy érti ezt, Miss
Stevens? Tudja, hogy mindketten aláírtuk a bio-paktumot. Megvan nekik az
ujjlenyomatunk, a DNS mintánk… Ha el is menekülünk, azonnal a nyomunkra
akadnának.
– Akkor menjünk el az
időgéppel! A múltban vagy a jövőbe! Ott nem találnak ránk.
– Hajlandó lenne itt
hagyni mindent, csak hogy a járgány ne kerüljön rossz kezekbe?
– A szüleim halottak, Mr.
Haywood, az anyámat három éve temettem el, pont ezen a napon. És igen, szívesen
elmennék. Hát maga?
– Mit gondol, miért
dolgozok hétvégenként is? Csak az üres lakásomat hagynám itt.
– Akkor…?
– Akkor, Miss Stevens,
válasszon helyet és időt!
– Rendben! – Nina
elmosolyodott, és úgy érezte, hatalmas teher gördül le a válláról. – Mit
szólna, ha újabb próbát tennénk az őserdővel? Most talán sikerül elkerülnünk a
dinoszauruszokat!
ELŐRENDELHETŐ!
A GYILKOSSÁG A KRIMIFESZTIVÁLON már elérhető
a FairBooks Kiadó webshopjában 30% kedvezménnyel:
Vadregényes Skócia, ördögi bosszú, tiltott szerelem.
Olvasd el, hogyan folytatódik Lottie és Hunter története!
Ha másra is kíváncsi vagy tőlem, olvass bele a regényeimbe:
Mindegyik regény nyomtatott és elektronikus formában is megrendelhető tőlem a FairBooks Kiadó webshopján keresztül utánvéttel és online bankkártyás fizetéssel is, akár dedikáltan. A nyomtatott könyvek mellé ajándék könyvjelzőket adunk:
A regényeim megtalálhatóak a következő helyeken is:
.JPG)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése