– De aranyos kutyus!
– Hát te, kisfiú, mit csinálsz itt egyedül?
– Szia, néni!
– Hol az anyukád, aranyom? Ő is itt van a játszótéren valahol?
– Anya? Nincs itt. A tesómmal jöttem.
– És hol a testvéred?
– Elment, hoz nekem tújójudit, mert éhes vagyok.
– Tújómit?
– TÚJÓJUDIT!
– Túró rudit? Értem, bogaram, de nem kell ám kiabálni, nem vagyok süket, csak a szemem rossz egy csöppet. Hogy hívnak?
– Gergő.
– Szereted a kutyusokat, Gergő?
– Igen!
– Ő itt Süti. Megsimogatod?
– Igen! Szabad?
– Hát persze, szívecském, gyere közelebb bátran! Leveszem róla a pórázt, de ne félj tőle, nem harap, kedveli az ilyen barátságos fiúcskákat, mint te.
– De cuki! Anya nem engedi, hogy kutyusom legyen…
– Mert még ilyen kis csipet vagy, nem tudnád egymagad gondozni. A kutyust nem csak simogatni kell ám, hanem etetni, sétálni vele, és még le is kell csutakolni időnként. Ha nagyobb leszel, biztos megengedi.
– Én már nagy vagyok! Nagy ovis! Láttad? Süti megnyalta a kezemet! Szeret!
– Láttam, csillagom. Tetszel neki. Szeretnéd kipróbálni, milyen megetetni egy kutyát?
– IGEN!!!
– Jaj, halkabban! Megijeszted Sütit.
– Bocsánat…
– Jól van, semmi baj! Csak Süti nem bírja a hangzavart, és én sem. Megfájdul tőle a fejem.
– Többet nem kiabálok, jó? Akkor megetethetem Sütit?
– Igen, de előbb menjünk haza. Visszarakom rá a pórázt, így ni! Gyere, arra lakom, és van otthon egy kis almás bélesem, meguzsonnázhatsz te is. És ha szeretnéd, vezetheted te Sütit.
– HURRÁ! Bocsánat, nem kiabálok… Igen, szeretném Sütit vezetni.
*
– Csókolom! Milyen szép kiskutya! A nénié?
– Igen, drágám. Sütinek hívják.
– Nagyon cuki vagy, Süti! Tessék mondani, milyen fajta?
– Tacskó és spániel keverék. Nyugodtan gyere közelebb, Süti nem bánt, és nagyon szereti, ha megsimogatják.
– Szia, Süti, még pacsit is adsz? Ügyes kutyuli! Ha eldobok egy botot, visszahozza?
– Igen, csillagom, csak vigyázz, ne dobd túl messzire. Nem akarom szem elől téveszteni Sütit, nehogy elkóboroljon, vagy valaki magával vigye.
– Csak addig a fáig dobom. Tessék nézni, már jön is visszafelé! Milyen gyors, és hogy lobognak a fülei! Eldobjam megint, Süti? Szeretnél még futkározni?
– Jaj, ne olyan messzire!
– Ne tessék aggódni, már itt is van! Okos kutya! Még egyszer?
– Ennyi elég volt mára, Sütinek még haza is kell sétálnia, és már nem olyan ifjú siheder ám, mint régen. Igazából ugyanolyan idős, mint én.
– Tényleg? Pedig Süti nem is látszik olyan öregnek! Jaj, bocsánat, nem úgy gondoltam…
– Ne mentegetőzz, kedvesem, tudom én, hogy vénasszony vagyok.
– Akkor se kellett volna mondanom. Süti mennyi idős?
– Egykettőre tíz éves lesz a kis drágám.
– Annyi, mint én!
– De az ő tíz éve emberi években hetvenet jelent ám.
– Ahhoz képest nagyon gyorsan fut! Gyorsabban, mint én, pedig az osztályban mindig én vagyok az első futásban. Segítsek rátenni a nyakörvet?
– Megtennéd, aranyom? Olyan nehezen hajolok le.
– Kész is van! Tessék mondani, itt maradnak még egy kicsit Sütivel a parkban? Az iskolában azt a házit kaptuk, hogy rajzoljunk le minél többféle kutyát. Ha a néni megengedi, lerajzolnám Sütit.
– Sajnálom, drágám, de indulnunk kell haza.
– Maradjanak még egy kicsit!
– Nem lehet, de mit szólnál hozzá, ha eljönnél velünk te is? Nem lakom messze, és az asztal mellett kényelmesebben tudnál festeni, mint itt a padon. Van egy kis mákos rétesem is otthon. Szereted?
– Igen, de nem is tudom… A néni nagyon kedvesnek látszik, de anya és apa azt mondják, sose menjek el idegenekkel. Inkább majd emlékezetből lerajzolom Sütit.
– Ahogy gondolod, kis szívem, pedig biztosan pompásan éreztük volna magunkat!
*
– Hogy hívják a zsebcirkálót?
– Hogy mondod, csillagom?
– Nem vagyok a csillagja, csak azt kérdeztem, mi a kis dög neve.
– Nem szép dolog ám csúfolódni! Menjünk, Süti, keressünk egy másik padot!
– Egy pillanat! Sütinek hívják a dö… akarom mondani a kutyát?
– Igen. Gyere, Süti!
– Hé, várjon már egy kicsit! Visszaszívok mindent, oké? Süti nem zsebcirkáló és nem is kis dög. Nem jönne vissza?
– Mit akarsz tőlem, fiacskám?
– Csak dumálni. Sütiről. Nem ül le?
– No jól van. Gyere, Süti, ülj ide. A fiatalember biztos szívesen megsimogatna.
– Ja, szívesen… de ugye nem bolhás?
– Hát persze hogy nem bolhás! Rendszeresen fürdetem Sütit, és még a bundájából is kifésülöm a beleakadt leveleket.
– Remélem, nem a saját fésűjével…
– Mit mondtál, aranyom?
– Semmit, semmit! Mondja csak, milyen fajta Süti?
– Tacskó és spániel keverék. Az édesapa rövidszőrű tacskó volt, isten nyugosztalja szegényt, az anyuka pedig…
– És régóta a magáé?
– Kiskutyakora óta velem van a kis drágám, idén télen lesz tíz éve, hogy…
– Tudtam! Maga az a vén szipirtyó, aki két hónapja elcsalta magával az öcsémet!
– Mi… micsoda? Miről beszélsz, aranyom?
– Gergőről! Rémlik a név, nyanya? Órákig jártuk a várost, mire előkerült! Halálra volt rémülve!
– Ez biztos csak valami tévedés lesz…
– Francokat tévedés! Gergő alig beszél arról a rohadt napról, de annyit elmondott, hogy egy nénivel és a Süti nevű kutyájával ment el. Kérdezgettem az embereket itt a parkban, és kiderült, hogy egy vén banya már több gyereket is próbált magával csábítani. Egy kissrác még a töpszli dögjét is lerajzolta!
– Hadd magyarázzam meg, csillagom!
– Már mondtam, nem vagyok a csillagja, és majd a zsaruknak magyarázkodjon, vén boszorka!
ELŐRENDELHETŐ!
A GYILKOSSÁG A KRIMIFESZTIVÁLON már elérhető
a FairBooks Kiadó webshopjában 30% kedvezménnyel:
Vadregényes Skócia, ördögi bosszú, tiltott szerelem.
Olvasd el, hogyan folytatódik Lottie és Hunter története!
Ha másra is kíváncsi vagy tőlem, olvass bele a regényeimbe:
Mindegyik regény nyomtatott és elektronikus formában is megrendelhető tőlem a FairBooks Kiadó webshopján keresztül utánvéttel és online bankkártyás fizetéssel is, akár dedikáltan. A nyomtatott könyvek mellé ajándék könyvjelzőket adunk:
A regényeim megtalálhatóak a következő helyeken is:
.JPG)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése