Mi a tökömért nem tud időben jönni az a nyomorék busz?! Kovács majd megint jól megszopat bioszon, ha kések. És még Vivi se rakott fel új képet instára, pedig máskor minden reggel azzal kezdi. Fullos csaj, nagyon adom!
Épp a régi képeit csapatom, amikor meghallom a buszt. Úgy hörög, mint a nagyfaterom, amikor elszív egy doboz cigit, és úgy is néz ki, mintha annyi idős lenne, mint csóri nagyfater. A lepattant kék festés, meg a koszos ablak nagyon nem sirály.
Bevágom a telót a zsebembe, és már nyomakodok is előre. Csak a szemem sarkából látom, hogy a busz úgy kaptat fel az emelkedőn, mint valami nyomi csiga. Faszom! Még kár volt bejönni a tömegbe. Dühömben jó erősen belevágom a könyököm a mellettem ácsorgó öregbe, aztán előkaparom a zsebemből a cigit, és rágyújtok.
A füstön keresztül látom, ahogy egy piros Suzuki, aki eddig a busz mögött kullogott, kivág balra. Az idióta azt hiszi, hogy ő gyorsabb, pedig nem. Még mindig fej-fej mellett nyomulnak, amikor egy csaj belesikít a fülembe.
– Basszus, jönnek szembe!
Jobbra kapom a fejem, és észreveszem a fehér bömbit. Szembe a Suzukival. Az idióta suzukis meg még rá is gyorsít, a bömbi is nyomja. Ez totál para, mindjárt egymásra kenődnek!
Valaki beletenyer a dudába, talán a buszsofőr. Igen, tuti ő az, aztán már csak azt látom, hogy a bömbis félrerántja a kormányt, a kocsi meg random táncol ide-oda, aztán nagy dörrenéssel belecsapódik az árokba.
Hát ez íjé, haver. Én meg asszem offolom ma a bioszt.
*
Miért ilyen lassú ez a busz?! A repedt kijelzős mobilomra pislogok, ami mellettem hever az anyósülésen, és alig tudom kivenni rajta az időt. Mikor végre sikerül kisilabizálnom, hogy már csak negyedóra van nyolcig, nyomban elönt az idegesség.
Ha megint nem érek be nyolcra, akkor abból nagy baj lesz. Azt hiába mondom, hogy az alzheimeres anyám most épp magára zárta a konyhaajtót, amíg a fürdőben szárítottam a hajamat, és ki kellett imádkoznom onnan. Gábort nem fogja meghatni. Érzem, hogy egyre jobban elönt a pánik, az izzadtságfoltok már biztosan látszanak a rózsaszín blúzomon.
Erősen markolom a kormányt, és próbálok a számon át lélegezni, de így is érezem a busz kipufogófüstjét. Forog tőle a gyomrom. A szemem előtt ott inog a koszos rendszámtábla, sőt igazából az egész busz billeg, mintha bármelyik pillanatban összeroskadhatna, és olyan a hangja, mint egy traktornak.
A bűz egyre elviselhetetlenebb. Nem rúghatnak ki, muszáj előznöm!
Beleharapok a szám szélébe, kivágok balra, és beletaposok a gázba. Minden erőmmel nyomom, de az ósdi Suzukim sincs sokkal jobb állapotban, mint a busz, alig haladok. Gyorsan visszaváltok négyesre, közben az izzadtság már a hátamon is csurog.
Odakapok a levegőfújóhoz, és a legnagyobb fokozatra tekerem, de csak a kinti meleg levegőt csapja az arcomba.
– A szentségit! – szitkozódom ugyanúgy, ahogy régen anyám, de nem rá, hanem a volt férjemre gondolok, akiben miután megcsalt annyi sem volt, hogy legalább a jobb kocsit hagyja nálam, ne ezt az ősrégi Suzukit. Húsz év házasság neki semmit sem számít.
Egy pillanatra elvakít a szokásos harag, mint mindig, mikor Pistire gondolok, talán ezért nem veszem észre a szembejövő autót. Aztán amikor meglátom, azonnal pánikolni kezdek. Azt sem tudom hirtelen, hogy lassítanom vagy gyorsítanom kellene. Egy pillanatra lefagyok, aztán zúgni kezd a fejem. Magam sem tudom, miért, de a gázra lépek. Taposom, taposom, de a fehér autó egyre közeledik, a busz meg még mindig mellettem van.
– Lassíts már! – sikítom a buszvezetőnek, mintha meghallhatná.
A pulzusom száguld, a gyomrom gyűszűnyi. Tudom, hogy a fékre kéne lépnem, de képtelen vagyok megtenni. Aztán meghallom, hogy a szembejövő csikorgó gumikkal fékez, mintha csak most vett volna észre. Az autó össze-vissza táncol az úton, aztán az árokba rohan. Egyetlen másodperccel azelőtt, hogy nekimennék.
Végre fékezek. Megállok az út szélén, szaporán kapkodom a levegőt, de alig valami jut el a tüdőmig. Nem arra gondolok, hogy megúsztam. Nem is a másik kocsi vezetőjére. Hanem Gáborra, aki ezek után biztos kirúg.
*
A fának vetem a hátam, és a fülemhez szorítom a mobilt, mintha beszélnék, pedig csak a környéket pásztázom.
Néha a hátam mögé sandítok. A kétszintes, undorítóan rózsaszínű házra, amiben elvileg egy Csontváry bújik meg. Ha a biztosítós kapcsolatom nem esküdött volna meg az életére, hogy a füles igaz, el se hinném. A Zrínyi kirohanása ebben a bugyirózsaszín házban! Szentségtörés! Tulajdonképp még jót is teszek azzal, hogy ellopom.
A ház már üres, de a buszmegállóban még túl nagy a tömeg, várnom kell, míg mindenki elkotródik. De a rohadt busznak már tíz perce meg kellett volna érkeznie. Tudom, mert lecsekkoltam a menetrendet. És még mindig nyoma sincs...
Aztán meghallom a dübörgést a dombon túl. Mintha nem is busz lenne, hanem egy orosz tank. Beleőszülök, mire ideér.
Idegesen átteszem a másik fülemhez a telefont, közben rápillantok az órára. Már csak fél órám van, rohadna meg, aztán a nő visszaér a házba. Az utóbbi két hétben folyamatosan a nyomában jártam, és tudom, hogy elviszi a lányát az óvodába, aztán elmegy bevásárolni, utána egyenesen jön haza. Nem lesz ez így jó...
Szuggerálom a buszt, hogy gyorsabban jöjjön, de az a kék csotrogány csak vánszorog. A mögötte lévő piros Suzuki is ezt gondolhatja, mert elkezdi megelőzni. Fél szemmel nézem, közben azon tanakodok, mi a francot csináljak. Ma délután kéne leszállítanom a festményt, de ha a nő ott talál a házban, akkor nekem végem.
Nincs időm eldönteni, mitévő legyek, mert a buszmegállóból sikítást hallok. Csak ekkor veszem észre a BMW-t, ami szemből jön, és azonnal felismerem. A nő az! Nem láthat meg, el kell tűnnöm!
Ellököm magam a fától, és a közeli mellékutca felé kezdek el sétálni, nem sietve, csak ráérősen, amikor meghallom a fékek csikorgó hangját, és a fülsértő csattanást. Hátrakapom a fejem, és meglátom az árokban a BMW-t. Elég rosszul fest a kaszni, és senki sem száll ki belőle. A buszmegállógól tucatnyian odarohannak a roncshoz, hallom, hogy valaki a mentőket hívja.
A megbízómra gondolok, aki nagyon ki fog akadni, ha nem lesz meg a Csontváry. Az előbb azt hittem, hogy peches nap ez a mai, de tulajdonképp nagy mákom van. Megfordulok, és fütyörészve elindulok a bugyirózsaszín házhoz.
ELŐRENDELHETŐ!
A GYILKOSSÁG A KRIMIFESZTIVÁLON már elérhető
a FairBooks Kiadó webshopjában 30% kedvezménnyel:
Vadregényes Skócia, ördögi bosszú, tiltott szerelem.
Olvasd el, hogyan folytatódik Lottie és Hunter története!
Ha másra is kíváncsi vagy tőlem, olvass bele a regényeimbe:
Mindegyik regény nyomtatott és elektronikus formában is megrendelhető tőlem a FairBooks Kiadó webshopján keresztül utánvéttel és online bankkártyás fizetéssel is, akár dedikáltan. A nyomtatott könyvek mellé ajándék könyvjelzőket adunk:
A regényeim megtalálhatóak a következő helyeken is:
.JPG)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése