Nemrég elkezdtem üzleti témájú podcasteket hallgatni. Eredetileg csak azért, mert a Csontvázak a szekrényben egyik főszereplője, Alex a családja vállalkozását igazgatja, a munkája pedig lényeges szerepet játszik a történetben, és komoly konfliktusforrás számára. Emiatt akartam kicsit jobban belelátni a vállalkozók világába. Megfelelően akartam árnyalni Alex karakterének ezt a részét is.
Aztán egyszer csak azon kaptam magamat, hogy már nem pusztán a regény miatt hallgatom a podcastet. Sokkal többet adnak, mint háttérinformációt egy regényhez.
Az a podcast pedig, ami a legnagyobb hatással volt rám, nem más, mint a Vállalkozás és Pszichológia, amit ketten vezetnek: Bíró Bence Péter viselkedéselemző és Gál Kristóf a Klikkmarketing nevű cég alapítója. Nekem azért voltak szimpatikusak kezdetektől a beszélgetéseik, mert a sikeres vállalkozói létet egy teljesen más irányból közelítik meg, nem a számok és az eredmények felől, hanem az emberi oldalról. Vagyis emberileg mi kell ahhoz, hogy sikeres legyél.
(Az is tetszett, hogy a siker sincsen számszerűsítve, hanem mindenkinek a saját magának kell eldöntenie, hogy mi számára a cél, mi jelenti a sikert.)
Mielőtt a podcastről írnék, hadd mondjak pár szót arról, mit gondolok az írói létről. Röviden és tömören szerintem az író egy egyszemélyes vállalkozás. Ezért biztos sokan meg fognak kövezni, főleg azok, akik az írást misztifikálják, és én sem azt mondom, hogy nem kreatív tevékenység, csak azt, hogy az írónak nem kizárólag a történet megalkotása a dolga. Nem dőlhet hátra, miután megírta a regényt, utána is vannak feladatai, méghozzá elég sokrétűek. Egyszerre kell marketingszakemberként és salesesként működnie, hogy a könyvét megismertesse az emberekkel, majd el is adja nekik. Egy kis PR sem árt, hisz jó, ha kapcsolatot is tart az olvasókkal. És ha saját maga is forgalmazza a könyveit, akkor ehhez még hozzájön egy halom adminisztrációs teendő.
Tehát írónak lenni szerintem egy olyan vállalkozás, ahol maga az író hozza létre egy személyben a terméket, mint kreatív szakember, majd marketingesként, salesesként, PR szakemberként és adminisztrátorként is kell működnie, hogy a termék eljusson a potenciális vásárlókhoz.
Persze az íráson kívüli feladatokkal szakembereket is meg lehet bízni, de egy kezdő írónak erre általában nincs kerete.
Biztosan azért is gondolom azt, hogy az író olyan, mint egy vállalkozó, mert nem tudom levetkőzni a közgazdász énemet, de szerintem ha az ember így tekint az írói életre, az csak előnnyel jár. Tudatosul, hogy nem a könyv megírása a feladat, hanem az csupán egyetlen a sok közül. Nyilván a többi teendő egy magánkiadású könyv esetében több munkát jelent, de már a hagyományos kiadásban megjelent íróktól is elvárják a marketinget és a kapcsolattartást az olvasókkal, így nekik sem kizárólag a regényírás a feladatuk.
A SIKERES VÁLLALKOZÓ ALAPELVEI
És akkor most térjünk vissza a Vállalkozás és pszichológia podcastre, és arra, hogy miket tanultam belőle. Gál Kristóf szedte össze a sikeres vállalkozó nyolc alapelvét, melyek közül mindegyik olyan, ami szerintem remekül használható az írók számára is.
1. Totális felelősség elve: Vagyis el kell fogadni, hogy minden, ami történik, a mi felelősségünk. Kezdve azzal a döntéssel, hogy hogyan publikálunk (pályázatokkal próbálkozunk, hagyományos kiadóhoz küldjük el a kéziratunkat, vagy magánúton adjuk ki a regényünket). Mindegyiknek lesznek előnyei és hátrányai, amiket a döntésünkkel bevállaltunk, utána másokat hibáztatni a hátrányokért felesleges. Ugyanígy felelősek vagyunk a termékünkért (az írásainkért, könyveinkért), azért főleg, hogy megfelelő minőségben jussanak el az olvasókhoz. Ha azt sugallják az olvasói vélemények, hogy ezt a minőséget mégsem sikerült elérni, a mi dolgunk rajta változtatni, nem az olvasó a hibás. Ha ezt elfogadjuk, akkor arra is kevésbé érzünk késztetést, hogy egy-egy negatívabb hangvételű vélemény miatt nekimenjünk az olvasóknak. Ugyanígy szerintem a rosszabb minőségű szövegért nem a szerkesztő, a korrektor a felelős, hanem az író, aki nem megfelelő szaktudású emberekkel dolgozik együtt.
2. Bombabiztos miértek elve: Ha meg tudunk fogalmazni egy átfogó célt, amit el akarunk érni az írással, legyen az bármi (felhívni a figyelmet a társadalmi problémákra; bemutatni az élet kevésbé ismert területeit; kiszakítani az embereket a szürke hétköznapokból stb.), segíteni fog, hogy ha hullámvölgyben vagyunk, akkor se adjuk fel. Én ezt egyfajta küldetéstudatként értelmezem. Ha tudjuk, mi a küldetésünk, ki tudunk tartani mellette. És nincs jobb vagy rosszabb küldetés, azt kell megtalálnunk, ami a számunkra fontos.
3. Maximális energiaszint elve: Bármennyire is magába szippant az írás, oda kell figyelnünk saját magunkra, az egészségünkre is közben. Sokan már eleve a szabadidőnkben írunk, de bármennyire is hobbiként tekintünk rá, attól az még fárasztó, és sok energiánkat emészti fel. Kell néha egy kis pihenő, mozgás (ha már úgyis folyton a laptop felett görnyedünk), vagy valami teljesen más tevékenység, ami kikapcsol, vagyis máshogy kapcsol ki, mint az írás. Ez azért is fontos, hogy hosszan tudjunk foglalkozni az írással, ne égjünk ki rövid idő alatt.
4. Valódi önbizalom elve: A valódi önbizalom nem azt jelenti, hogy elhisszük, hibátlanok az írásaink, és nincs hova fejlődnünk. Hanem azt, hogy hiszünk abban, amit csinálunk, és tudjuk, hogy tovább tudunk fejlődni benne, és mindent meg is teszünk ezért a fejlődésért (akár segítséggel).
5. Tudatos napirend elve: Ezt az elvet én úgy fordítottam le az írók számára, hogy ha haladni akarunk az írással, akkor ne várjunk az ihletre. Legyen egy előre betervezett időszak a napunkban (vagy hetente párszor), amikor leülünk, és az írással foglalkozunk. Lehet ez akár kutatómunka is, ha éppen az írás nagyon nem megy, csak legyen előre betervezve, mert akkor biztosan nem marad el. Én sokszor tapasztalom írásnál, hogy nehezen állok neki, és az első pár mondat tényleg nem jön könnyen, de tovább írok, és egyszer csak már maguktól jönnek a gondolatok. De ha le sem ülök a laptop elé, akkor nem is jutok el idáig. (Nyilván mindenkinek más működik az írás terén, de szerintem egy kis tudatosság sosem árt.) Ugyanígy az egyéb feladatokat (Facebook posztok, blogbejegyzések stb.) is érdemes szerintem előre betervezni, hogy ne maradjanak el.
6. Türelmes cselekvés elve: Ez az egyik alapelv, ami számomra nagy felismerés volt, és nagyon-nagyon hasznos. Azt jelenti, hogy mindennap minden tőlünk telhetőt meg kell tenni a célunkért (az írásért, a könyveinkért, az eladásainkért), de közben hosszútávon türelmesnek kell lennünk. Tudatában kell lenni annak, hogy nem lesz egy könyv után több ezer olvasónk (persze nem azt mondom, hogy ez nem fordulhat elő, csak azt, hogy ez elég ritka és a szerencsén múlik). Általában az írókat, ahogy egyre több könyvük jelenik meg, úgy fogja egyre több olvasó felfedezni. Ez egy természetes folyamat, nagyon siettetni nem lehet (még költséges reklámkampányokkal sem biztos az eredmény). Inkább szerintem arra kell koncentrálni, hogy megtegyük, ami tőlünk telhető. Minden könyvünk kifogástalan minőségben kerüljön az olvasókhoz, és igyekezzünk minél több olvasót elérni, de ne görcsöljünk rá az azonnali sikerre.
7. Mindenkinek legyen jó elve: Íróként ezt én úgy értelmezem, hogy tekintsünk mindenkit partnernek. A könyvünk megszületésében résztvevő szakemberek munkáját becsüljük meg, és megfelelően kompenzáljuk, az olvasókat tiszteljük meg azzal, hogy minőségi könyvet adunk a kezükbe. Ne akarjunk senkit nyomulós reklámkampányokkal átvágni, hanem keressük meg a célközönségünket, akiknek tényleg tetszeni is fog az a könyv, amit mi írunk. A lényeg, hogy a nap végén mindenki elégedett legyen: az író, az összes szakember, a kiadó és az olvasók is.
8. Végtelen fejlődés elve: Szerintem az igazán jó írók egyik fontos tulajdonsága a vágy a folyamatos fejlődésre. (Ez igazából nem csak az írókra, hanem bármilyen más területen tevékenykedőkre is igaz.) Nem szabad soha megállni egy szinten, folyamatosan újabb ismereteket kell elsajátítani, fejleszteni kell önmagunkat. Ide tartozik az a téma is, hogy én nem hiszek a született tehetségben. Persze kell érzék is az íráshoz, de fejlesztés, tanulás nélkül ez kevés. Az írást lehet és kell is tanulni, és mindig lesz mit tanulni, lesz hova fejlődni. És ezzel újra visszacsatolok oda, hogy ez a képesség is segíti fejleszteni a kritikafogadási-képességünket. Mert a kritikára nem támadásként fogunk gondolni így, hanem lehetőségre, amiből tanulhatunk.
Ez a nyolc alapelv a Vállalkozás és Pszichológia podcastnek csak az eleje, ennél jóval szerteágazóbbak a témák, szerintem érdemes belehallgatni. Azoknak is, akik hozzám hasonlóan soha nem gondolták volna, hogy érdekelni fogja őket ez a téma.
Bízom benne, hogy a fenti elvek másnak is hasznosak lesznek. Nekem sokat segítettek abban, hogy helyén tudjam kezelni az írással kapcsolatos feladataimat, és ne stresszeljek rajtuk annyit, mint korábban.
Ha az Írósarok többi bejegyzésére is kíváncsi vagy, itt olvashatod el őket:
MEGJELENT!
Ha másra is kíváncsi vagy tőlem, olvass bele a regényeimbe:
Mindegyik regény nyomtatott és elektronikus formában is megrendelhető tőlem a FairBooks Kiadó webshopján keresztül utánvéttel és online bankkártyás fizetéssel is, akár dedikáltan. A nyomtatott könyvek mellé ajándék könyvjelzőket adunk:
A regényeim megtalálhatóak a következő helyeken is:
.JPG)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése