.JPG)
Alexander már az autóban ült, amikor megcsörrent a mobilja, és meglepetten látta, hogy az apja hívja. Erős volt a kísértés, hogy ne vegye fel a telefont, de aztán győzött a kíváncsisága.
– Alexander, beszélnünk kell! – szólt bele a telefonba Jeremy Kougar, és ha Alexander nem ismeri jobban, azt hitte volna, hogy pánikot hall kiszűrődni a hangjából.
– Miről? – érdeklődött kurtán.
– Láttam, hogy a rendőrség újra átkutatja az Arbor tavat...
– Igen, de még nem találtunk semmit, ha erre vagy kíváncsi – szakította félbe Alexander.
– Nem csak erről van szó. Beszélhetnénk személyesen?
Évek óta nem találkoztak, így Alexandert igencsak meglepte ez a kérés.
– Rendben – felelte végül.
– Az irodámban megfelel?
– Igen, húsz perc múlva ott leszek.
Megfordult, és az autók között szlalomozva átvágott a városon. A Kougar Enterprises sokemeletes irodája a bútorgyár szomszédságában állt. Alexander a sorompós kapu elé kanyarodott, és rendőrségi igazolványát mutatta fel, hogy hamarabb bejusson.
Leparkolt az iroda bejáratánál, és mire kiszállt, már ott is termett mellette apja biztonsági főnöke. Michael Blockhardt régóta a cégnél dolgozott, Alexander még azokból az időkből ismerte, amikor az apja behurcolta magával a vállalathoz, hogy megismertesse vele a birodalmát.
– Az apád már vár rád – mondta a férfi, miután kezet ráztak, és a bejárathoz kísérte.
Habár a külsejéből nem lehetett volna megállapítani, Blockhardt egy egész csapatnyi biztonsági őrnek parancsolt. Vékony volt, szemüveges, és mindenkivel kedves, de emellett nagyon hatékony és rátermett. Alexander mindig is kedvelte.
Furcsa volt belépni az épületbe. Már régen sem érezte itt otthon magát, most azonban egyenesen olyan érzése támadt, mintha idegen lenne egy másik bolygóról. Miközben a folyosón mentek, többen is kíváncsian néztek rá. Blockhardt kinyitotta előtte az igazgatói iroda az ajtaját, Alexander besétált, és megállt az apja íróasztala előtt. Az elmúlt évek alatt Jeremy Kougar teljesen megőszült, de más változást nem lehetett észrevenni rajta. Az apja arca szobormerev volt, csak a szeme csillant fel, ami ugyanolyan élénkzöld volt, mint Jamesé. Alexandernek kényszerítenie kellett magát, hogy ne kapja el a pillantását.
– Miről van szó? – kérdezte gorombán.
– Legalább a fegyveredet a kocsiban hagyhattad volna – nézett Jeremy megrovón az övén lógó pisztolytokra, majd a dzsekijére, amin a rendőrség felirat díszelgett.
– Csak nem félsz, hogy a jelenlétem rontja a céged makulátlan hírnevét? – húzta fel Alexander gúnyosan a szemöldökét.
Először úgy tűnt, hogy az apja szívesen leszidná a megjegyzés miatt, de bármit is akart mondani, visszanyelte, és helyette egy székre mutatott.
– Nem ülnél le?
– Inkább állok. – Alexander összefonta karjait a mellkasa előtt, amit nyomban meg is bánt, mert a sebe azonnal sajogni kezdett. – Szóval, miért is kellett idejönnöm?
– Ezért – mutatott Jeremy egy dossziéra, majd Blockhardtra pillantott, aki jól idomított kutya módjára az asztalhoz lépett, elvette a mappát, és Alexandernek nyújtotta.
A nyomozó homlokráncolva nézte át a papírokat, amik aktáknak tűntek. Mindegyik más-más személyről szólt, csupán egyetlen közös volt bennük: mindannyian Jamesszel voltak az eltűnésének estéjén.
– Mik ezek?
– Annak idején nem bíztam benne, hogy a rendőrség elég alapos munkát végez – mondta az apja –, és megkértem Michaelt, hogy végezzen egy kis extra kutatást.
– Lenyomoztattál mindenkit, aki ott volt az Arbor tónál?!
– Igen – bólintott Jeremy. – Logikusnak tűnt, hogy közülük lehet valakinek köze az öcséd eltűnéséhez.
Alexander egymás után nézte át a lapokat. A legutolsó volt Fannyé, és még az is szerepelt rajta, hogy melyik szakácsiskolában tanult az Államokban. Egyáltalán nem úgy tűnt, mintha csak egy kis extra kutatásról lenne szó.
– Soha nem említetted... – nézett az apjára hitetlenkedve.
– Felesleges lett volna, egyikükről sem találtunk semmit.
– Ahogy én sem, ugyanis én is mindenkinek utánanéztem. – Ha meg is lepte ez a hír az apját, nem mutatta, továbbra is rezzenéstelenül nézte Alexandert. – Úgy értettem – folytatta a nyomozó –, arról nem szóltál, hogy gyanakszol valakire.
– Nem gyanakodtam senkire – szögezte le Jeremy. – Csak épp elég nehezen hittem el, hogy az öcséd, aki remek úszó volt, egy vihar miatt belefulladt volna abba a tóba. – Felemelkedett a székéből, és a fal mellett álló asztalkához lépett. – Kávét? – intett egy kancsó felé.
– Nem kérek. – Alexander visszapakolta a lapokat a dossziéba. – És mit akarsz, mit csináljak ezekkel?
Az apja kávét öntött egy pohárba, és visszaült az íróasztala mögé.
– Használd fel őket a nyomozáshoz. Lehet, hogy van bennük valami, ami a segítségedre lehet.
Alexander ebben ugyan kételkedett, de azért bólintott.
– Rendben, átnézzük őket.
Míg a kapitányságra hajtott, végig az apja szavain töprengett. Jeremy tehát úgy vélte, hogy James eltűnése nem egyszerű baleset volt. De vajon arra gondolt ezzel, hogy valaki segített neki megszökni, vagy arra, hogy valaki eltette láb alól?
*
Fanny bepakolta a kamrába a füstölt lazacos muffinokat, és nekiállt megfőzni a citromkrémet a piskótatekercshez. Mire végzett a krémmel, megérkezett Ron. A férfi a málnabokrokat kötözte éppen, amikor Fanny kiment hozzá a kertbe a szokásos csésze kávéval. Aznap délután különösen meleg volt, és a kertész csak egy rövidnadrágot viselt. Fanny zavartan pillantott csupasz hátára, ami jóval izmosabb volt, mint ahogy azt a bő pólók sejtették. Lehet, hogy a slampos ruhák és a torzonborz szakáll alatt vonzó férfi rejtőzik?
– Köszönöm! – vette el Ron a kávét, és úgy tűnt, mintha még a száját is mosolyra húzná, bár ezt a szakálltól nem volt olyan egyszerű megállapítani. – Mit csináljak, ha végeztem ezekkel? – mutatott a bokrokra.
Fanny pár pillanatig hezitált, mire sikerült eldöntenie, hogyan is adja elő a kérését.
– Vettem egy heveder zárat a bejárati ajtóra – mondta annyira fesztelenül, amennyire csak tellett tőle. – Esetleg fel tudnád szerelni?
A kertész összeráncolt homlokkal meredt rá, majd megvonta a vállát.
– Persze.
Fanny visszament a házba, és elkezdte felaprítani a paradicsomokat a másnapi salátához. A zár egy kisebb vagyonba került, de ha annyit elér vele, hogy éjszakánként nyugodtabban aludjon, már megérte. Riasztón is gondolkodott, de azt hamar elvetette. Itt az isten háta mögött úgyse venné észre senki, ha bekapcsolna.
Mire Ron bejött, odakészített mindent az ajtó mellé, és a férfi szótlanul látott neki a munkának. Fanny visszament a konyhába, elrakta a hűtőbe az elkészült salátát, majd kimérte a csokis keksz hozzávalóit. Épp a tésztát kanalazta a sütőlapokra, amikor Ron megjelent a konyhaajtóban.
– Kész vagyok – jelentette be, majd nyugtalan pillantást vetett rá. – Biztos minden rendben van? Talán félsz valamitől?
Fanny arcát elöntötte a forróság, de azért megcsóválta a fejét.
– Dehogyis! Már régóta ki akartam cseréltetni a zárat. Olyan régi, sokszor akad benne a kulcs.
Nem tudta eldönteni, hogy a férfi elhitte-e, amit mondott, valószínűleg nem, mert továbbra is aggódva nézett rá.
– Rendben, de ha bármi... – motyogta bizonytalanul –, bármire szükséged van, akkor szólj, jó?
– Köszönöm, Ron – mosolyodott el Fanny halványan –, de tényleg rendben van minden.
A kertész szerencsére több zavarbaejtő kérdést nem tett fel. Vetett rá egy utolsó pillantást, majd szótlanul ment ki a kertbe. Fanny betolta a sütőbe a kekszet, és közben próbálta leküzdeni a rossz érzését. Az állandó ködösítés nagyon kimerítő volt, és lassan már számon se tudta tartani, kinek, mit mondhat el, és mit kell elhallgatnia.
Este azonban, amikor az új zárat is bereteszelte ajtón, egészen megnyugodott. Lezuhanyozott, bebújt az ágyba, és néhány perc múlva már az igazak álmát aludta.
Éjfél elmúlt, csendes volt az éjszaka. Szellő sem rezdült, még az éjjeli állatok is hallgattak. Talán ezért riadt fel Fanny azonnal a zajra. Nyikorgó hang volt, olyan, mintha a kertkaput nyitnák ki, aztán léptek dobogtak az ablak alatt. Fanny ereiben meghűlt a vér. Hirtelen borzasztó nagy ostobaságnak tűnt, hogy elhallgatta a korábbi incidenseket Alexander elől. Reszketve tapogatózott a mobilja után, és gondolkodás nélkül hívta a nyomozót.
– Fanny? – szólt bele a férfi kásás hangon. – Valami baj van?
– Van valaki a kertben, Alexander – suttogta rémülten.
– Biztos vagy benne?
– Nem mentem ki megnézni, ha erre gondolsz – felelte hisztérikusan –, de hallottam, hogy valaki kinyitja a kaput, és bejön.
– Francba! – szitkozódott a férfi. – Azonnal indulok! A házba nem tud olyan könnyen bejutni, de a biztonság kedvéért zárkózz be valamelyik helyiségbe. Lehetőleg olyanba, aminek nincs ablaka. Hívj, ha van valami! Sietek!
Fanny alig bírta remegő lábát mozgásra ösztökélni. A fürdőszobába ment, magára zárta az ajtót, és a hűvös csempének támaszkodva leereszkedett a földre. Szájára kellett szorítania a kezét, hogy ne zokogjon fel hangosan, és úgy dübörgött a szíve, hogy először semmit sem hallott tőle – aztán újra léptek kopogtak.
A fürdőnek egyetlen, apró ablaka volt, olyan magasan, hogy Fanny csak úgy tudta kinyitni, ha felállt a kád szélére. Az ablakot, mint nyáron minden éjszaka, résnyire nyitva hagyta, talán ezért hallotta a lépéseket ezúttal még tisztábban.
Egy pillanatig eljátszott a gondolattal, hogy becsukja az ablakot, de túlságosan remegett a lába. Nem lett volna előnyös egy ilyen helyzetben lezuhanni a kád széléről, így inkább ott maradt a földön, mint egy nagy rakás, reszkető szerencsétlenség.
A lépések először a ház melletti járdán dobogtak, azon, ami a kert felé vezetett, és úgy tűnt, bárki is járkált kint, egyre távolodott a háztól. Fanny ettől kicsit megkönnyebbült, már-már elgondolkozott azon, hogy kisurran a fürdőből, és a konyha ablakából meglesi azt, ki ijesztett rá, ám a léptek hirtelen megtorpantak.
Egy darabig semmit sem hallott, majd újra közeledett valaki, és ami még rosszabb, Fanny meg volt győződve róla, hogy a bejárat felé igyekszik. Hirtelen úgy érezte, mintha a nyitott ablak ellenére elfogyott volna az összes levegő. A homlokán gyöngyözni kezdett az izzadság. Térdeit a mellkasához húzta, és próbált minél kisebbre összegömbölyödni, közben nagyon erősen összpontosított arra, hogy az új zárat nem olyan egyszerű feltörni.
Hosszú percekig semmi sem történt, és Fanny kezdett lehiggadni egy kicsit. Lehet, hogy egy kóbor kutya szökött be az udvarra, és csak a nagy izgalomban tűntek emberinek azok a lépések? Ő pedig természetesen tiszta hülyét csinált magából...
Ám ekkor olyan hang hallatszott, ami biztosan nem egy négylábútól származott.
Valaki matatott a bejárati ajtónál.
A neszezés a csendes házban szokatlanul lármásnak hatott, és Fanny a pánik ködén keresztül igyekezett kitalálni, mit is hall. A betörő vajon a kilincset próbálta, hátha nyitva van az ajtó, vagy már a zárral ügyködik?
Hiába erőltette a fülét, nem tudott rájönni. Csak abban volt biztos, hogy ha az ismeretlen még azelőtt sikerrel jár, hogy Alexander ideérne, akkor neki bizony lőttek.
Ha szívesen olvasol tőlem, ha tetszenek a történeteim, és van egy perc szabadidőd, kérlek szavazz rám a Dugonics András díjon, ahol krimi kategóriában jelöltek. Köszönöm!
Legyél az oldalam rendszeres olvasója, hogy soha ne maradj le az új bejegyzésekről:
Ha nem szeretnél várni az új részekre, A múlt bűneit megvásárolhatod nyomtatott és elektronikus könyvben az alábbi helyeken (mindenhol máshol elfogyott):
Tegnap lelepleztük a Vércseppek a hóban (Itáliai rejtélyek 1.) borítóját, ami hamarosan ebookban elérhető lesz a FairBooks Kiadó webshopjában.
Ha szeretnétek személyes is találkozni velem, október elsején három órakor a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon megtaláltok! Részletek:
Ha szereted a borongós skót tájakat és a komor, ám szenvedélyes történeteket, akkor a Vadregényes Skócia könyvcsomagot semmiképpen ne hagyd ki! Fordulatokkal tűzdelt nyomozást, izzó érzelmeket, igazi skóciai hangulatot kap az, aki ezeket a könyveket választja.
Részletek és vásárlás:
Ha másra is kíváncsi vagy tőlem, olvass bele a regényeimbe:
Mindegyik regény nyomtatott és elektronikus formában is megrendelhető tőlem a FairBooks Kiadó webshopján keresztül utánvéttel és online bankkártyás fizetéssel is, akár dedikáltan. A nyomtatott könyvek mellé ajándék könyvjelzőket adunk. ÚJDONSÁG: Felföldi rejtélyek könyvcsomagok illatgyertyával. Részletek a linken:
A regényeim megtalálhatóak a következő helyeken is:
.JPG)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése