Flóra ösztönösen felsikoltott, amikor az autó szinte a semmiből mellettük termett.
Szürke volt, talán Skoda, sötétített ablakokkal, és Flóra első pillanatban azt hitte, előzni akar, csak véletlenül túl közel jött hozzájuk. Aztán a sofőr feléjük rántotta a kormányt, és ezzel minden tévhitet eloszlatott. Le akarta szorítani őket az útról!
– A kurva életbe! – fordult hátra Ben, túlkiabálva a zajt. – Kapaszkodj, megpróbálom lerázni!
Flóra összeszorította remegő száját, és a férfiba csimpaszkodott. A menetszél vadul cibálta a kardigánját és a bukósisak alól kilógó fürtjeit, ahogy a motor felgyorsult, de a Skoda még mindig tartotta velük az iramot. Olyan közel volt, hogy ha Flóra kinyújtja a kezét, könnyedén elérhette volna, és ez halálra rémítette.
Mi lesz, ha ekkora sebességnél beléjük jön? Azt nem élik túl!
Az autó ismét közeledni kezdett és a motor megingott, ahogy Ben próbálta elkerülni az ütközést. Letértek az út mellett húzódó vékony, sóderes sávra. Az apró kavicsok felverődtek a motor kerekei alatt, és a Skoda karosszériáján koppantak. Az autó sofőrje nem törődött vele, újra oldalra rántotta a kormányt. Flóra jobbra kapta a fejét, és rémülten meredt az út mellett húzódó árokra, amitől alig egy méter választotta el csupán őket.
Ben váratlanul lefékezett, és Flóra a hátának préselődött a hirtelen sebességcsökkenéstől. Aztán a férfi jobbra kanyarodott, és újra gázt adva az ároknak hajtott. A motor ellendült egy földbuckáról, és Flóra szíve a torkába ugrott, ahogy csikorgó kerekekkel a túlsó parton landoltak.
Valami csoda folytán Bennek sikerült egyenesben tartania a motort, és megúszták anélkül, hogy felborultak volna. Elindultak a szántóföld és az árok között húzódó gazos-göröngyös csapáson. A Skoda velük egy vonalban haladt az úton, és Flóra sejtette, hogy még nem adta fel az üldözést. Ben derekába kapaszkodva próbált a buckákon ugráló motoron maradni.
Az ösvény, amin haladtak, egy földútba torkollott. Ben ráfordult, és felgyorsított a korábbinál jóval simább terepen, de nem lélegezhettek fel. A Skoda ugyanis talált egy bejárót, és máris mögéjük ért.
Flórát egy pillanatra elvakította az autó fényszórója, ami a motor visszapillantójából épp a szemébe tükröződött. Aztán hunyorogva hátranézett, és elborzadva vette észre, hogy a Skoda épp arra készül, hogy hátulról nekik jöjjön.
– Ben! – sikította, és riadtan megmarkolta a férfi bőrdzsekijét.
A nyomozó villámgyorsan balra kanyarodott, és behajtott az út két oldalát szegélyező erdős részre. Olyan sebesen szlalomozott a fák és a bokrok között, hogy Flóra egy idő után elszédült, fejét a férfi hátának támasztotta és lehunyta a szemét.
Csak akkor nyitotta ki újra, amikor lassulni kezdtek. Ben megállt egy nyúlánk nyárfa mellett, leállította a motort, és még a lámpát is lekapcsolta. Néma sötétség borult rájuk, csak a tücskök ciripelése és egy-egy bagolyhuhogás hallatszott. Flóra a hátuk mögé sandított, de a Skoda vagy eltűnt, vagy nem látszódott a fák takarásától.
– Ez meg mi a fene volt? – tört ki belőle.
– Valakinek nem tetszik, hogy nyomozunk – morogta Ben. – Sajnálom, Flóra! A városon keresztül kellett volna mennem. Ott nem mert volna ránk támadni.
– Ne hülyéskedj! Honnan tudhattad volna?
Ben leszállt a motorról, levette a bukósisakját, és a szeme sötéten felcsillant a holdfényben. Flórának fogalma sem volt, hogy történt, de a vérében dübörgő félelem és adrenalin helyét pillanatok alatt átvette valami őrült vágy, hogy újra a férfi karjai között legyen. Kibújt a bukósisakjából, leugrott az ülésről, és nem törődve a következményekkel, átkarolta Ben nyakát. A férfi azonnal lecsapott az ajkaira. Flóra egy pillanatig nem kapott levegőt, aztán már a forró kábulattól nem tudott lélegezni, ami szélsebesen átjárta a testét. Belekapaszkodott Ben vállába, és ujjaival a hajába túrt. A férfi magához szorította, és nagy tenyere mindenütt ott volt: a tarkóján, a hátán, a fenekén.
Aztán az egésznek ugyanolyan hirtelen lett vége, ahogy elkezdődött. Ben elengedte és hátralépett, a mellkasa hevesen emelkedett és süllyedt, ahogy a levegőt kapkodta.
– Ezt abba kell hagynunk! – morrant fel rekedtes hangon, és minden további nélkül visszaült a motorra.
Flórát csak ekkor taglózták le a történtek. Szó nélkül, égő arccal pattant fel a férfi mögé.
Örökkévalóságnak tűnt, mire kijutottak az erdőből, és még annál is hosszabbnak, mire megérkeztek a házhoz. Ben leparkolt a kocsibejárón, és Flóra, még mindig kábultan mindattól, ami az elmúlt órában történt, lekászálódott a férfi mögül.
– Láttad a Skoda rendszámát? – kérdezte a nyomozó, de nem nézett rá, hanem az ablakokból futó piros muskátlikat bámulta.
– Nem. Szerinted ki vezette?
– Van tippem, de bizonyítani nem tudom. – Ben felhajtotta a bukósisakját, de sötétkék szeme szokatlan távolságtartást sugárzott, ahogy rápillantott. – Rendben leszel ma este?
Flóra hirtelen nem is tudta, hogy mi zavarja jobban, a szenvtelen hang, amin a férfi a kérdést feltette, vagy az, hogy úgy tesz, mintha törődne vele, miközben félórája még azzal sem vesződött, hogy magyarázatot adjon arra, miért utasította el olyan hirtelen.
– Ha azt mondom, hogy nem, akkor mit csinálsz? – sziszegte, és a férfi kezébe nyomta a bukósisakot. – Itt maradsz, és a kanapén alszol?
Ben szeme vészjóslóan megvillant.
– Csak biztos akarok lenni benne, hogy tényleg alszol, és nem a történteken rágódsz.
– Megnyugodhatsz, aludni fogok. Ugyanis nincs min rágódni – felelte hidegen Flóra.
Ben egy pillanatig nem felelt semmit, csak némán nézte, majd lassan bólintott.
‒ Egyetértek, nincs min rágódni ‒ mondta, aztán visszahúzta a szemére a bukósisakja üvegét.
Flóra minden további szó nélkül sarkon fordult és bement a házba. Már az előszobában volt, és épp a cipőjét rúgta le, amikor meghallotta, hogy a motor felbőg, majd elhajt a csendes utcán.
Teliengedte a kádat, aztán csak ült a forró vízben, és eltartott egy darabig, míg rájött, hogy nem a párától nedves az arca, hanem a könnyektől. Dühösen törölte le őket.
Hogy csinálhatott ilyen hülyeséget?! Szinte rávetette magát Benre, pedig pontosan tudta, mekkora ostobaság lenne kikezdeni a férfival. Még azt sem dolgozta fel, hogy Márk megcsalta. Erre másodszorra smárol egy újabb nőcsábásszal, aki ki tudja, hány bugyiban megfordult már. Hogy lehet ilyen idióta?! Közben azonban csupán a csók emlékétől bizsergett a bőre és forróság költözött a gyomrába. Legszívesebben újra ott lett volna az erdőben, a karcsú nyárfa alatt… Nem! El kell felejtenie azt a csókot!
Bebújt az ágyba és magára húzta a paplant, de még sokáig nyugtalanul forgolódott. Hajnal lett, amikor végre elaludt, és azt álmodta, hogy egy erdőben menekül.
De nem a szürke Skoda, hanem Ben üldözte.
Hosszabb beleolvasó: Holttest az Ambróziában (Rózsakői rejtélyek 1.)
Ha szívesen olvasol tőlem, ha tetszenek a történeteim, és van egy perc szabadidőd, kérlek szavazz rám a Dugonics András díjon, ahol krimi kategóriában jelöltek. Köszönöm!
Legyél az oldalam rendszeres olvasója, hogy soha ne maradj le az új bejegyzésekről:
Ha nyomtatott könyvben szeretnéd elolvasni ezt a könyvet, akkor itt az utolsó utáni pillanat!
A könyv a Libri és Bookline üzletekben még kapható, korlátozott mennyiségben:
E-könyben csupán 1,200 Ft-ért megvásárolható a FairBooks webshopban.
TIPP: A Rózsakői rejtélyek sorozat 0,5. és 1,5. része ingyenesen kérhető.
Csapd hozzá a sorozat második részét is! A kettő együtt most csupán 2,500 Ft.
Találkozz velem október elsején délután három órakora a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon!
Részletek:
Ha másra is kíváncsi vagy tőlem, olvass bele a regényeimbe:
Mindegyik regény nyomtatott és elektronikus formában is megrendelhető tőlem a FairBooks Kiadó webshopján keresztül utánvéttel és online bankkártyás fizetéssel is, akár dedikáltan.
A regényeim megtalálhatóak a következő helyeken is:
.JPG)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése