.JPG)
Fanny alig tudta elmondani, mi történt előző nap, máris kitört a káosz. Az anyja a kezét tördelve szipogott, Tamara hangosan zokogott, és ettől az ikrek is elkezdtek pityeregni. Csak az apja hallgatott komoran, és Rupert, az unokaöccse, akinek általában be sem állt a szája.
Fanny leguggolt a két kislány mellé, és egyik kezével az egyiket, másikkal a másikat ölelte meg.
– Nincs semmi baj, cicáim – mormolta megnyugtatóan. – Mit szólnátok egy meséhez? – A nappaliba terelte és felültette őket a heverőre, aztán bekapcsolta a tévét.
Az apja is megjelent, kézen fogva vezetve Rupertet. A kisfiú felmászott a húgai mellé, és gyorsan belemerült a rajzfilmbe. Fanny fellélegzett. Még nem állt készen a gyerekek kérdéseire.
– Megyek, csinálok egy teát – szólt halkan az apjának, és kimenekült a konyhába.
Gyűlölte az egész helyzetet, és a pokolba kívánta Adamet, amiért neki kellett beavatnia a családot a viselt dolgaiba. Ráadásul arról, amit a bátyja vele művelt, képtelen volt említést tenni. Tudta, hogy az anyja szíve abba beleszakadna. Így csupán a zsarolásra és az elhallgatott információkra szorítkozott.
Felrakta forrni a vizet, előszedte a csészéket a szekrényből, aztán mindent tálcára rakott, és mély lélegzetet véve visszaindult az étkezőbe. Mindenki az asztal körül ült, és úgy tűnt, kicsit lecsillapodtak a kedélyek, legalábbis már senki sem bőgött hangosan.
Tamara könnyes szemmel, reménykedve pillantott rá.
– Biztos, hogy nem tévedés ez az egész, Fanny?
– Nem hinném. Adam maga mondott el mindent.
– De hogy tehette ezt velünk? Nem maradt semmink, és most Adam börtönbe kerül... Mi lesz velünk?! – jajveszékelt a sógornője.
– Kár ennyire előre szaladni, Tamara – mondta Thomas Farlow szokásos higgadtságával. – Egyelőre koncentráljunk arra, hogy mihez kezdünk most. Célszerű lenne, ha hozzánk vagy a szüleidhez költöznétek egy időre a gyerekekkel. Ami pedig a pénzt illeti, a házatok megvan, azt bármikor eladhatod, ha úgy alakul.
– Mit mondunk a gyerekeknek? – szólalt meg Louise Farlow vékonyka hangon.
– Azt, hogy az apjuk üzleti úton van – határozott Thomas. – Majd bemegyek a rendőrségre, és megpróbálom elérni, hogy minél előbb szabadlábra helyezzék. Egy jó védőügyvéd is kell neki...
Fanny némán figyelte őket, és hirtelen elöntötte a keserűség. Mindent meg fognak tenni Adamért, amit csak lehet, és legszívesebben a képükbe kiáltotta volna, hogy a bátyja meg sem érdemli. Hogy hallgathatta el ennyi éven keresztül, hogy ott volt a tónál, hogy látta Jamest? Hogy törhetett be hozzá, hogy rémíthette halálra?! Egyszerűen nem tudta megérteni.
– Mennem kell – állt fel hirtelen. – Majd holnap benézek.
Senki sem tartóztatta, és Fanny nem is bánta. Kisietett a házból, bevágódott az autóba, és gyorsan útnak indult. Néhány utcával arrébb, amikor kicsordultak a könnyei, félrehúzódott a padkára. Adamet látta maga előtt, ahogy gonosz, gyűlölködő pillantással behajítja a követ az ablakán, és ettől szó szerint a rosszullét kerülgette. Sosem volt zökkenőmentes a kapcsolatuk, és túl voltak jó néhány összeveszésen, de most először fogalma sem volt róla, képes lesz-e még valaha beszélni a bátyjával, vagy csupán egy légtérben tartózkodni vele.
*
Alexander belekortyolt a gőzölgő kávéba, és elfintorodott. Valami jóval ütősebbre vágyott a koffeinnél, de a rendőrségi büfé ennél komolyabb tudatmódosítóval sajnos nem szolgált. Felment az irodájába, közben benézett a szomszédos helyiségbe, de nem talált ott senkit. Garry még Adam Farlow kihallgatásán lehet, Fanny bátyja nyilván nem könnyíti meg a rendőrség munkáját.
Alexander elnyomott egy káromkodást, és az íróasztalához sietett. Lecsapta a kávés poharát a billentyűzet mellé, aztán levetette magát a székbe, és bekapcsolta a számítógépet. Összehúzott szemmel meredt a monitorra, mintha ezzel gyorsabb tempóra ösztönözhetné az operációs rendszert. Hogy minek, azt maga sem tudta, hisz az égvilágon semmi dolga nincsen. A Fellow ügyről levették, új feladatot még nem kapott, gyűlölte ezt az átmeneti állapotot! Máskor is, de a jelenlegi helyzetben még inkább. Muszáj lefoglalni magát valamivel, különben bekattan a semmittevéstől és a tehetetlen várakozástól!
Megnyitotta a James eltűnéséről készült aktát, és újra elolvasta, már maga sem tudta, hogy hányadszorra. A vallomásokat, a tó átkutatásáról szóló jelentéseket, Eddison vizsgálati anyagát a csontvázról, és próbálta beleilleszteni a képbe azt, amit Adam Farlow mondott, de sehogy sem járt sikerrel. Egyszerűen nem tudta elképzelni, hogy az öccse megölt valakit. Lehet, hogy Farlow rosszul látta, vagy szimplán hazudott? Nem, azt nem kockáztatná meg. Hamisan vádolni valakit gyilkossággal legalább olyan rossz húzás, mint elhallgatni egy gyilkosságot, mindkettő ugyanúgy romba dönti az ügyvédi pályafutását.
Elmúlt dél, mire Garry megjelent a folyosón.
– Ez az Adam Farlow marha nehéz eset! – lépett be Alexander irodájába bőszen ráncolva a homlokát.
– Ügyvéd, mit vártál?
– Épp ez az! Beláthatta volna, hogy neki is az a legjobb, ha együttműködik, és gyorsan kitálal. De órákig szívatott, és csak csöpögtette az információkat. A végén már majdnem bemostam neki egyet.
– Kurva idegesítő alak – értett egyet Alexander. – És mit mondott?
Garry a nyitott ajtóra pillantott, aztán vissza Alexanderre.
– Arrington megöl, ha fecsegek. Azt akarja, hogy teljesen kimaradj a nyomozásból.
– És ki is maradok belőle, de attól még tudhatom, hogy álltok.
– Ez nem jó ötlet, Alexander – csóválta a fejét Garry, de azért az ajtóhoz lépett, és becsukta. – Bele fogsz avatkozni.
Alexander felkapott néhány jegyzetpapírt az íróasztalról, és bedobta őket a fiókba.
– Megígérem, hogy nem kombinálok, és az ügy közelébe se megyek – morogta. – Csak tudni akarom, hol tartatok a nyomozással. Így már jó?
Garry úgy vizslatta, mint egy pszichológiai tanulmányt, és Alexander nem tudta kiverni a fejéből a zavaró gondolatot, hogy a kollégája pontosan tisztában van vele, hogy hazudik.
– Oké. De bármi hülyeségre is készülsz, engem ne keverj bajba!
– Nem készülök semmi hülyeségre.
– Hát persze... – Garry leereszkedett az íróasztal elé húzott székbe, és Alexanderre pillantott. – Az öcséd szénája elég rosszul áll.
Alexander felmordult.
– Mit mondott Farlow?
– Azt, hogy tényleg kiment a tóhoz akkor este. Barry Rawennel találkozott, hogy vegyen tőle pár pirulát, pont ahogy sejtetted. A csónakházban beszélték meg a találkát. Farlow már ott volt, amikor kitört a vihar.
– És gondolom, végig ott lapított.
– Igen – biccentett Garry, és Alexandernek viszketett a tenyere, hogy behúzzon egyet Farlow-nak. A pasasnak hallania kellett, hogy kidőlt az a rohadt nagy fa, de meg sem fordult a fejében, hogy megnézze, minden rendben van-e a húgával. Csak nehezen sikerült elfojtania a felháborodását, és újra Garryre figyelnie.
– Mit mondott még Farlow?
Garry vetett rá egy óvatos pillantást, és úgy tűnt, habozik válaszolni.
– Szóváltást hallott kintről – mondta végül. – Az ablakon keresztül látta, hogy a stégen két alak áll, és az egyik leüti a másikat. Aztán csónakba rakja, kievez vele, és a tóba dobja.
– Tehát látta a gyilkosságot, de azt nem láthatta, ki követte el – jegyezte meg Alexander kissé megnyugodva. Talán nincs is semmi perdöntő bizonyíték James ellen. – Viharban, olyan távolságból biztosan nem láthatta az illető arcát.
– Tényleg nem látta, csak a gyilkos pólóját. Élénkzöld volt, jól látszott.
Alexander gyomra összeszorult ezt hallva.
– Jamesen élénkzöld póló volt, amikor eltűnt... De ez nem bizonyítja, hogy ő tette! Lehetett a tóparton egy másik fickó is, ugyanilyen pólóban.
– Így van – biccentett Garry. – De Adam Farlow azt is látta, hogy néhány perc múlva az öcséd elrohan a csónakház előtt. A stég felől jött, és az erdő felé tartott. Farlow senki mást nem látott a környéken. Sajnálom, Alexander, de ki kell adnunk Jamesre a körözést.
Alexander keze ökölbe szorult. A tehetetlen harag parázsként égette, és legszívesebben apró darabokra törte volna az egész berendezést. Tudta, hogy Farlow vallomása gyenge lábakon áll – hisz nem ismerte fel a tettest a gyilkosság pillanatában –, mindez azonban mit sem ért, ha számításba veszi az összes többi információt. Gyilkosság történt, és James elmenekült a helyszínről, majd évekkel később Simon Fellow a nyomára bukkant, de még mielőtt bárkinek is beszélhetett volna róla, megölték. Ezek a tények önmagukban is elég gyanússá teszik az öccsét, és Farlow története csak megerősíti ezt. Persze egyik bizonyíték sem közvetlen, még akár hamisnak is bizonyulhatnak. De létezik ennyi szerencsétlen véletlen? Alexandernak azt súgta az ösztöne, hogy nem.
– Nem lehetne ezzel várni addig, amíg... – kezdte rekedt hangon, de Garry félbeszakította a mondatát.
– Amíg? Te is tudod, hogy ez a szabály, nem tehetek semmit.
– Vagyis estére egész Devonshire attól lesz hangos, hogy az öcsémet gyilkosságért körözik.
Alexander nem bírta nézni a szánalmat, ami csak úgy sütött Garry arcáról, inkább felpattant az asztaltól, és az ablakhoz nyargalt. Megmarkolta a párkányt, és kibámult a délutáni napsütésben fürdő utcára. Bassza meg! Hogyan fajulhattak el ennyire a dolgok?!
– Sajnálom, Alexander. És attól tartok, van még valami más is...
– Mi? – mordult fel a nyomozó.
– Farlow bevallotta, hogy ő dobta be Fanny ablakát azzal a kővel, és ő próbált betörni a házba is. Az eltűnt fényképekről és a névtelen levélről viszont azt állítja, hogy semmit sem tud. És szerintem igazat mond.
Alexander visszafordult az ablaktól, és Garryre meredt. Eddig annyira el volt foglalva azzal, amit Adam Farlow-tól megtudott, hogy ezen nem is gondolkodott. Valóban kicsi az esélye, hogy a pasas ellopja a húga kidobott fotóit, a névtelen levélről nem is beszélve, hisz fogalma sem volt az e-mailről, amit Simon Fannynak küldött. De akkor ki lehetett, töprengett Alexander, majd hirtelen fejbe kólintotta a felismerés.
– A rohadt életbe! James... Te is úgy gondolod, hogy ő volt, igaz? Ő járt Fannynál – nézett a kollégájára, aki komoran bólintott.
– Igen – biccentett Garry. – Az a levél arra utal, hogy az öcséd azt hiszi, Simon mondott valamit Fannynak. Szerinted bántaná őt?
– Egy napja még azt mondtam volna, hogy ez baromság – szólt Alexander keserűen –, de most már nem tudom.
– Én sem tudom, főleg hogy Simon Fellow a barátja volt, de úgy tűnik, ez sem tartotta vissza. Szerintem az lenne a legjobb, ha elmennél Fannyhoz. Délután kimegy a felhívás a médiának, és ha az öcséd meglátja, hogy körözik...
Garry nem fejezte be a mondatot, szükségtelen is lett volna. Alexander enélkül is tudta, mire gondol: a sarokba szorított ember sok mindenre képes. A nyomozót azonnal elöntötte a rossz előérzet. Az íróasztalhoz lépett, felkapta a Dodge kulcsát és a pisztolyát.
– Hívj fel, ha van valami! – vetette oda Garrynek, majd hátra sem nézve, kirobogott az irodából.
Legyél az oldalam rendszeres olvasója, hogy soha ne maradj le az új bejegyzésekről:
Ha nem szeretnél várakozni A múlt bűnei új részeire, akkor vásárold meg ebookban.
Csupán 1,100 Ft, és azonnal olvashatod az egész történetet:
Sajnálom, hogy ezt ki kell írnom, de úgy tűnik, szükség van rá. Az összes Megyeri Judit - Jud Meyrin ebookot kizárólag a FairBooks Kiadónál lehet megvásárolni, néhányat a régebbiek közül pedig a NewLine Kiadónál. Ha máshonnan töltöd le, ráadásul ingyen, kárt okozol nekem. Ami azt is jelentheti, hogy késni fognak a további könyveim megjelenései. Tudom, hogy a jelenlegi helyzetben mindenki igyekszik spórolni, de kérlek ne úgy spórolj, hogy azzal másnak kárt okozol. Ha ingyen szeretnél olvasni tőlem, olvass itt, a blogomon, ahol szintén rengeteg történet van. Köszönöm!
.JPG)
UTOLSÓ PÉLDÁNYOK!
Ha szeretnél nyomtatott Rózsakői rejtélyek 1-et, itt még megveheted:
Ha másra is kíváncsi vagy tőlem, olvass bele a regényeimbe:
Mindegyik regény nyomtatott és elektronikus formában is megrendelhető tőlem a FairBooks Kiadó webshopján keresztül utánvéttel és online bankkártyás fizetéssel is, akár dedikáltan.
A regényeim megtalálhatóak a következő helyeken is:
.JPG)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése