.JPG)
Alexander a szokásosnál is gyorsabban száguldott Ivybridge-be, és nyugtalanul csengetett be Fanny házába. Amikor a nő megjelent a kapuban, nem is kő, hanem egy egész szikla gördült le a szívéről.
– Mi történt? – kérdezte Fanny, és vöröses szemöldöke összeszaladt az aggodalomtól. – Mit mondott Adam?
– Bemehetek?
Fanny bólintott, és elindult befelé, Alexander szótlanul követte, közben pillantása minduntalan a nőre vándorolt. Aznap egy farmer rövidnadrágot viselt, ami szabadon hagyta hosszú, formás combját. A combját, amivel múlt éjszaka még az ő derekát kulcsolta át. Alexander szája kiszáradt.
– Szóval, hogyhogy eljöttél, nem csak felhívtál? – fordult vele szembe Fanny, amikor beértek a konyhába.
Alexander képtelen volt elmondani neki, hogy James veszélyt jelenthet rá. Hogy is tehette volna alig egy nappal azután, ami a nő a bátyjáról kiderült? Így inkább arra szorítkozott, amit Fanny úgyis megtudna az esti hírekből.
– Kiadják a körözést James ellen. A bátyád látta azt a tíz évvel ezelőtti gyilkosságot, és azonosította Jamest.
– Nem tudom elhinni... – suttogta Fanny, és hatalmas, karamellaszínű szeme szinte világított sápadt arcában. Összefonta a karját a mellkasa előtt, de Alexander még így is jól látta, hogy az ujjai reszketnek. Hiába ígérte meg magának, hogy távol tartja magát tőle, valami furcsa ösztöntől hajtva közelebb lépett hozzá.
– Tudom, én sem – dünnyögte, és megsimogatta Fanny arcát.
A nő bőre hűvös volt, és bársonyos. Alexander tudta, hogy nem kéne ezt csinálnia, enélkül is elég nagy körülöttük a zűrzavar, de Fanny úgy vonzotta, mint kábszerest az újabb adag drog. Orrát betöltötte a vaníliaillat, ujjai pedig már Fanny nyakán jártak. Érezte az ütőér sebes pulzálását, pillantása lejjebb vándorolt, a nő mellbimbójára, ami majd átszúrta a vékony, rózsaszín pólót. Egy hosszú pillanatig némán bámulta, majd lecsapott Fanny ajkára. Vadul csókolóztak, még a fogaik is összekoccantak, és Alexander tudta, hogy helytelen, amit tesz, de a rohadt életbe, embert ölni is kibaszott helytelen, James mégis megtette.
– Akarlak! – nyögte Fanny fülébe.
Lehúzta nőről a rövidnadrágot, a pólót, közben az agya egy hátsó szegletében az a halk, de kitartó hangocska egyre azt mondogatta, hogy bármit is művelt James, Alexander követte el az első árulást. Mégis lerángatta a nőről a bugyit, és hagyta, hogy Fanny lehúzza a cipzárját, és kiszabadítsa a farkát. Aztán felültette a nőt a konyhaasztalra, és egy pillanatig csak bámulta. Fanny duzzadt ajkával, kipirult arcával, és azzal a tömérdek, vörös hajával ugyanolyan volt, mint régen. Mintha az a tíz év el sem telt volna, mintha még mindig ott lennének a szülei házában, a Jamesszel közös nappalijukban, csak ezúttal nem állnának meg a csóknál.
– Kérlek! – zihálta Fanny, és végighúzta ujjait Alexander hasán, majd a farkán, közben kitárta a combjait, és Alexander rájött, bármit is hitt eddig, képtelen ellenállni neki. Ha megjelenik James, akkor is képtelen lenne. Mert innen már nincs visszaút.
Megragadta a nő csípőjét, és elmerült benne. Fanny ugyanolyan forró és nedves volt, mint előző éjjel, és Alexandert ugyanaz a zavarbaejtő érzés töltötte el: mintha neki teremtették volna a nőt. Kihúzódott belőle, majd vissza, aztán újra ki, és nem tudta levenni a szemét Fannyról. Hogy lehet ennyire gyönyörű? Alexander egyre gyorsabban és gyorsabban mozgott, és talán csak képzelte, de Fanny szeme már nem is karamellaszínű volt, hanem ugyanolyan vörös, mint a haja, mintha lángok táncolnának a tekintetében. Aztán a nő felkiáltott, és Alexander érezte, hogy képtelen visszatartani magát.
– Fanny – nyögte, és a nő ajkára szorította a száját. Mielőtt olyan szaladna ki rajta, amiről jobb, ha hallgat.
*
Alexandert egészen átformálta a gyönyör, szigorú vonásai ellazultak, a tekintetéből gyengédség sugárzott. Fanny végigsimított az arcán, és ettől a férfi kissé elkomorult.
– Durva voltam – pillantott a mellére, amin vörös foltokat hagyott a borostája.
– Engem nem zavar.
– De engem igen.
Végigsimított a foltokon, aztán az ujjai leszánkáztak Fanny hasára, és körberajzolta a köldökét. Fanny érezte, hogy a farka, ami még mindig benne volt, megrándul. Beharapta az ajkát, és belenézett Alexander sötét tekintetébe.
– Az ágyam sokkal kényelmesebb, mint ez az asztal – mondta, és nyomban elöntötte az arcát a forróság. Sosem volt az a kezdeményező fajta. Alexander előhozza azt az oldalát, amit eddig maga sem ismert.
– Nem kell sütnöd? – húzta fel a férfi a szemöldökét. – Vagy újra sütnöd? Elég égett szag jön valahonnan.
– Basszus, a Pavlova torta! Teljesen elfelejtkeztem róla!
Alexander kihúzódott belőle, és még előzékenyen le is segítette az asztalról. Fanny úgy ahogy volt a sütőhöz rohant, és a sütemény romjaira bámult. A francba, ezt tényleg kezdheti elölről!
– Bocs! – dünnyögte Alexander, és bekapcsolta a sliccét, közben Fannyn legeltette a tekintetét. – Segítsek valamit?
Fanny elképzelte, ahogy a nyomozó a konyhában ügyködik, és majdnem elnevette magát. Előbb gondolná Alexanderről, hogy kiscserkész, mint hogy konyhatündér.
– Nem kell – mondta azért nagy komolyan. Felszedte a ruháit a padlóról, és belebújt a bugyiba és a pólóba. – Szerencsére a Pavlova gyorsan elkészül, csak a sütésnél kell nagyon figyelni rá.
Úgy tűnt, Alexanderhez egyetlen szó sem jutott el abból, amit Fanny mondott, annyira bámulta. Aztán Fanny mögé lépett, és átölelte a derekát.
– Mennyire sürgős az a torta? – érdeklődött rekedtes hangon, és megcsókolta a fülcimpája mögötti érzékeny részt.
Fanny megborzongott, és megfordult a karjaiban.
– Ráér – lehelte. Átkarolta Alexander nyakát, és végighúzta a nyelvét a nyaka és a válla találkozásánál lévő vonalon.
A férfi felmorrant.
– Nagy szerencse! – És már húzta is a nőt a hálószoba felé.
Ám még az ajtót sem érték el, amikor megszólalt Alexander mobilja.
– Muszáj felvenned? – mormolta Fanny a vállát harapdálva.
Alexander nyögve nyúlt a zsebébe a telefonjáért.
– Attól tartok igen. Garry? – mordult bele a készülékbe nem valami barátságosan, közben szabad kezével végigsimított Fanny fenekén. Egy darabig hallgatott, aztán homlokráncolva kibökte: – Azonnal indulok.
– Mi történt? – kérdezte Fanny, amikor Alexander visszarakta a zsebébe a telefont.
– Jelentkezett egy asszony a felhívásunkra. Úgy gondolja, a volt férjét találtuk meg az Arbor tóban. Scott Robinsonnak hívják, és sose találnád ki, mi volt az utolsó munkahelye!
– Miért, mi volt?
– A Kougar Enterprises.
*
Alexander nem szívesen hagyta egyedül Fannyt, de nem tehetett mást. Legalább arra sikerült rábeszélnie, hogy ha végez a munkával, menjen át a kávézóba. Még az is jobb, mintha egyedül maradna a semmi közepén álló házában. Alexander az őrsre hajtott, leparkolt, és elindult Garry irodájába. A folyosón azonban nem mással találta szembe magát, mint Adam Farlow-val, és ez nyomban felszította a haragját.
– Hát te, Farlow? Nem a fogdában lenne a helyed?
A vörös hajú férfi fölényes mosolyra húzta a száját.
– Szabadlábra helyeztek. Ugyanis, Kougar, nem én vagyok az, aki két embert is kinyírt, hanem az öcséd.
– Nem fogod megúszni ennyivel, ugye tudod?
– Azt majd meglátjuk.
Alexander keze ökölbe szorult a pasas pökhendi képét látva. Adamnek a végén még sikerül kibújnia a büntetés alól, holott jócskán megérdemelné, és nem csak azért, mert akadályozta az igazságszolgáltatást, hanem amiatt is, amit Fannyval művelt. Alexander hátat fordított neki, és tovább akart menni a folyosón, mielőtt olyat tenne, amit később megbán, de a férfi utána szólt:
– Láttalak ám a húgommal az ablakon keresztül. A konyhában smároltatok.
Alexander fortyogó dühvel fordult vissza.
– Arra gondolsz, amikor bedobtad a követ az ablakán, te hitvány féreg?
– Vigyázz a szádra, Kougar – vigyorgott Farlow rosszindulatúan –, még fel talállak jelenteni. Egyébként nem félsz?
– Kitől kéne félnem? Tőled?!
– Az öcsédtől, zsarukám! Végül is, körözött gyilkos. Te pedig a volt csaját kúrogatod.
Alexander agyát ettől egyetlen pillanat alatt elöntötte a vörös köd. Torkon ragadta Adamet, és úgy vágta a folyosó falának, hogy fejük felett a jobb napokat is látott vakolat szaporán peregni kezdett.
– Ha még egyszer így beszélsz a húgodról – vicsorogta –, beverem azt az arrogáns pofádat!
– Miért, fáj hallani az igazságot? – krákogta Adam. – Vagy az zavar, hogy te csak a második voltál a sorban?
Alexander túl nagy nyomás alatt állt az elmúlt időszakban, és Adam viselkedése volt az utolsó csepp stressz cincálta idegeinek. Az ökle önkéntelenül lendült, és teljes erőből állcsúcson vágta Farlow-t, a férfi feje hangos koppanással csapódott a falnak. A második ütés a gyomrát érte, a harmadik az orrát, és onnantól kezdve Alexander már nem is számolta. Farlow ugyan próbált védekezni, de nem volt semmi esélye az ő vad indulatával szemben.
Alexander nem tudta, mennyi ideig ütötte a pasast, de amikor végül két egyenruhás szétválasztotta őket, Farlow orrából ömlött a vér, a szája felrepedt, és az egyik szeme körül jókora monokli éktelenkedett.
– Ezt nagyon megbánod, Kougar! – nyöszörögte, és Alexanderben csak ekkor tudatosult, mekkora baklövést követett el.
– Itt meg mégis mi folyik? – hallatszott egy disztingvált hang mögülük.
Alexander odafordult, és meglátta az idős, szakállas férfit, akiben felismerte Fanny apját, és alig bírta elfojtani a szájára toluló szitkokat. Lehetne ennél is rosszabb a helyzet?
– Kougar, az irodámba! – csattant fel a balszerencséjére szintén jelen lévő Arrington.
Alexander kikerülte a folyosón bámészkodókat, és a főnöke után eredt.
– Ez meg mi a fene volt?! – Arrington hangosan becsapta maguk mögött az ajtót, és dühösen meredt a nyomozóra.
– Farlow mondott valamit...
– Pontosan hallottam, mit mondott – vágott a szavába a főnöke emelt hangon –, ahogy mindenki, aki arra járt! Hogy hagyhatta magát provokálni, Kougar? Pont maga, aki eddig minden helyzetben fegyelmezett tudott maradni.
– Hallotta, miket mondott! – hördült fel Alexander. – Maga ugyanúgy behúzott volna neki egyet a helyemben!
– Most nem ez a lényeg.
– Hát mi?
– Már látom, hogy hibát követtem el – mondta Arrington mereven. – Láthatóan nem tud tárgyilagos maradni, és ezzel veszélyezteti az egész nyomozást. Még úgy is, hogy levettem az ügyről. – Kinyújtotta a kezét a nyomozó felé. – Kérem a jelvényét és a szolgálati fegyverét!
Alexander azt hitte, rosszul hall.
– Micsoda?!
– Jól hallotta, Kougar, további utasításig fel van függesztve. És örülhet, ha ennyivel megússza! A hirtelen jött szabadidejében pedig próbálja meggyőzni Adam Farlow-t, hogy tekintsen el a feljelentéstől.
– Ezt nem gondolhatja komolyan!
– Dehogynem! Ide a jelvénnyel és a pisztollyal, aztán tűnjön a szemem elől!
Alexander előszedte zsebéből a fegyverét, és felbőszülve dobta főnöke íróasztalára az azonosítójával együtt, majd kiviharzott a szobából.
Körül se nézve robogott keresztül a folyosón, és levágtatott a lépcsőn. Hogy lehetett ekkora barom?! Régen elég csetepatéban volt része ahhoz, hogy tudja, semmire sem jó, maximum feszültséglevezetésnek. Ráadásul teljesen más dolog tízen-huszonévesen, hormonoktól túlfűtve bunyózni, mint közel negyven évesen. Persze Farlow megérdemelte a verést, de akkor sem kellett volna így elvesztenie a fejét.
Garry az előcsarnokban érte utol.
– Mi volt ez a balhé az előbb? – kérdezte.
– Ne kezdd te is! Arringtontól már megkaptam a magamét.
– Gondolom, felfüggesztett.
– Ja.
– Van azért valami, amiben segíthetnél.
Garry körbenézett a zsúfolt előtérben, és az egyik néptelenebb sarok felé intett, Alexander pedig elindult utána.
– Mi lenne az? – érdeklődött halkan.
– Az előbb beszéltem a laborral – mondta Garry –, és Robinson DNS vizsgálatának eredménye legkorábban holnapra várható. Mint tudod, míg nincs eredmény, nem adnak ki engedélyt. Engedély nélkül pedig esélyünk sincs bejutni apád cégéhez. Próbáltam beszélni a személyzetissel, de lerázott. Te viszont simán bemehetsz, és szaglászhatsz egy kicsit. Például kideríthetnéd, hogy az öcséd ismerte-e a fickót.
– Előfordulhat – biccentett Alexander. – Végül is, az eltűnése előtti hónapokban az apánknál gyakornokoskodott.
– Oké, akkor elmész a céghez?
– El. Bármi jobb annál, mint hogy annak a rohadék Adam Farlow-nak esedezzek bocsánatért, ahogy Arrington akarja.
Garry bíztatóan megveregette a vállát.
– Pedig nem hinném, hogy azt elkerülheted. Egyébként kíváncsi vagyok, mit fog szólni Fanny, hogy péppé verted a bátyját. A főnök csak a jelvényedet tudta elvenni, bezzeg Fanny... Én a helyedben félteném a golyóimat, barátom – vigyorodott el csúfondárosan.
– Marha vicces, Garry – horkantott fel Alexander –, de ha kiszórakoztad magad, esetleg mesélhetnél Robinson exnejéről. Az elmúlt tíz év alatt egyszer sem jutott eszébe, hogy eltűnt a volt férje?
Kollégája a felvonó felé pillantott, amiből Arrington lépett ki Fanny apja és a meglehetősen viharvert külsejű Adam társaságában.
– Azta! – füttyentett Garry. – Tényleg jól helybenhagytad szerencsétlen flótást!
Alexander a vörös hajú férfira nézett, és újra fülébe csengett ocsmány fröcsögése.
– Menjünk ki, mielőtt ott folytatom, ahol abbahagytam – szólt még mindig fortyogó haraggal.
Kimentek a parkolóba, és megálltak a Dodge mellett.
– Tehát mi a helyzet azzal az asszonnyal?
– Már nem éltek együtt, amikor Robinson eltűnt – mondta Garry. – A férfi Exeterbe költözött, és leginkább csak a gyerektartás miatt tartották a kapcsolatot. Fizetgetett is, bár nem túl rendszeresen, a fiút meg még annál is ritkábban látogatta. Egy idő múlva nem bukkant fel többet, és pénzt sem küldött. Az asszony azt hitte, egy másik nő van a dologban. Addigra ő már újra megházasodott, a második férje tehetős vállalkozó, így nem volt szüksége a gyerektartásra. Az volt a benyomásom, talán még örült is neki, hogy a férfi kikerült a képből.
– Ha ennyire nem törődött a volt férjével, akkor miért jutott épp most eszébe?
– Igazából nem neki, hanem a fiúnak – felelte Garry. – Fel akarta venni a kapcsolatot az apjával, de mintha a föld nyelte volna el a férfit. Akkor hallották meg a felhívást a tévében az ismeretlen holttestről.
– Így már kissé érthetőbb – dünnyögte Alexander. – Bár arra azért még kíváncsi lennék, hogy a munkahelyén hogyhogy nem tűnt fel senkinek, amikor egyik napról a másikra felszívódott.
– Arra én is. Esetleg ezt is kideríthetnéd, ha már úgyis bemész az apádhoz – javasolta a kollégája.
– Meglátom, mit tehetek – morogta Alexander, bár legkevésbé sem örült annak, hogy kénytelen lesz az apja – nem létező – jóindulatára hagyatkozni.
Legyél az oldalam rendszeres olvasója, hogy soha ne maradj le az új bejegyzésekről:
Ha nem szeretnél várakozni A múlt bűnei új részeire, akkor vásárold meg ebookban.
Csupán 1,100 Ft, és azonnal olvashatod az egész történetet:
Jud Meyrin: Boldogságra kényszerítve
Várható megjelenés: december 10.
Jud Meyrin: A tetováló (Itáliai rejtélyek 2.)
Megjelenés: november 10.
Minden megjelent könyvem megvásárolható a FairBooks Kiadó webshopjában, ahol folyamatosan szuper kedvezményekkel, játékokkal várunk benneteket:
Ha másra is kíváncsi vagy tőlem, olvass bele a regényeimbe:
Mindegyik regény nyomtatott és elektronikus formában is megrendelhető tőlem a FairBooks Kiadó webshopján keresztül utánvéttel és online bankkártyás fizetéssel is, akár dedikáltan.
A regényeim megtalálhatóak a következő helyeken is:
.JPG)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése