.JPG)
James berángatta a házba Fannyt, és abban a pillanatban, ahogy becsukódott mögöttük az ajtó, Fanny dühödten a férfinak támadt.
– Hogy voltál képes otthagyni egy gyilkossal?! – kiáltotta, és legszívesebben tíz körmével esett volna neki a férfi arcának.
– Fanny, nyugodj már meg! – próbálta James csitítani. – Alexander tudja, mit csinál, és könnyebb a dolga úgy, hogy nem vagyunk ott vele, és nem tereljük el a figyelmét.
– Kényelmes ezt képzelni, ugye? – sziszegte Fanny, közben kintről fegyverropogás hallatszott, ami csak tovább szította haragját. – Legalább annyira, mint elmenekülni, amikor a dolgok rosszra fordulnak, nem igaz?
James arca fájdalmasan megrándult, de Fanny nem törődött vele.
– Annak idején mit meséltél be magadnak? – folytatta kérlelhetetlenül. – Mivel indokoltad, hogy jó döntés az, ha nem mész el a rendőrségre? Hadd mászkáljon csak az a gyilkos szabadon, és hadd szedhessen újabb áldozatokat! Arra egyáltalán nem gondoltál, milyen érzés volt nekünk, hogy halottnak hittünk?!
A férfi vonásai merevek, zöld szeme tompa, fénytelen lett, mire Fanny kifogyott a szuszból.
– Amnéziás voltam, Fanny – mondta halkan. – Egy évvel ezelőttig azt sem tudtam, mi történt, még csak azt se, hogy ki vagyok.
Amnézia?
Fannyt fejbe kólintotta a szó. Hogyhogy nem gondoltak erre tíz éve, pedig annyira evidens magyarázat! James azért nem kereste őket, mert nem is emlékezett rájuk...
Aztán ráeszmélt, mit mondott a férfi. Már egy éve visszatért a memóriája, mégsem jelentkezett.
– Egy év az baromira hosszú idő, James! – támadt neki újult dühvel. – Egyszer sem jutott eszedbe azalatt, hogy szólj?
– Dehogynem, Fanny, de...
– Amikor Simon megtalált, már mindenre emlékeztél, igaz? – vágott közbe Fanny, és gyomra összeszorult, ahogy kezdett összeállni a kép. – Gondolom, próbált rábeszélni, hogy fordulj a rendőrséghez, de te tovább bujkáltál, Simon pedig ebbe nem tudott belenyugodni. Mit csinált? Miért kellett meghalnia?
– Elment Blokhardthoz – motyogta James. – Úgy döntött, saját maga szerez bizonyítékot.
– És te hagytad!
– Próbáltam megállítani, de nem sikerült – torzult el James arca, és Fanny úgy érezte, rá se bír nézni a férfira.
Hátat fordított neki, az ablakhoz lépett, és idegesen kilesett rajta, de a tornác üres volt. Hol van már Alexander? Aztán szapora léptek hallatszottak. Végre! Fanny az ablakpárkányra támaszkodott, és az üvegnek nyomta az orrát, hogy jobban lásson.
Alexander szökkent fel a tornácra, és a nő szinte beleszédült a megkönnyebbülésbe.
Aztán lövés dördült, és Fanny, mintha a tévé előtt ülne, lassított felvételként nézte végig, ahogy a nyomozó felkiált, és megtántorodik.
– Nem! – sikoltott fel, és félresöpörve Jamest az útból, az ajtóhoz rontott.
Gondolkozás nélkül tépte fel a kilincset, a rogyadozó férfihez ugrott, és a hóna alá nyúlva besegítette a házba.
James becsapta mögöttük az ajtót, ráfordította a kulcsot, aztán segített Alexandert betámogatni a konyhába.
A széles ablakokon beszökött a késő délutáni napfény, és Fanny rémülten pillantott az egyre növekvő vérfoltra Alexander ingén.
– Ne nézz ilyen ijedten, csak a vállamat találta el – morogta a férfi. Egy hosszú pillanatra Fannyra bámult, sötét szemében érzelmek kavarogtak, és Fanny azt hitte, meg fogja csókolni, ott helyben, James előtt, de aztán Alexander váratlanul elhúzódott.
Fanny nézte, ahogy nyögve kiegyenesedik, és nehézkesen az asztalhoz megy. Alig győzte visszanyelni kibuggyanó könnyeit.
– Nagyon fáj? – suttogta.
– Rohadtul, de túlélem. Ha szerencsém van, átment rajtam a golyó.
Fanny a hátára pillantott, és azonnal észrevette az ingen tátongó lyukat.
– Azt hiszem, átment.
– Jó. Viszont az a baj, hogy elfogyott a töltényem, a tartalék tár meg kint van a Dodge-ban. – Alexander az asztalra hajította a hasznavehetetlenné vált fegyvert, közben az ajtó hangosan megreccsent, ahogy Blockhardt próbált bejutni. – Bassza meg, kell valami fegyver!
Alexander elrugaszkodott az asztaltól, a száját eltökélten összeszorította. A konyhaszekrényhez lépett, kihúzott pár fiókot, beletúrt az evőeszközök közé, és végül elővett egy rugós bicskát.
– Mondd, hogy nem azzal akarsz nekimenni egy pisztollyal felfegyverzett embernek! – szisszent fel Fanny.
– Nem tökéletes terv, de még mindig ez a legjobb lehetőségünk. – Alexander a zsebébe süllyesztette a kést, és az emeletre vezető lépcső felé biccentett. – Ti addig menjetek fel!
– Megőrültél?! Még egyszer nem foglak egyedül hagyni! – Fanny konokul lecövekelt a férfi előtt. Egy tapodtat sem mozdul Alexander nélkül, ebben halálosan biztos volt.
– Szerintem sem jó ötlet – szólt közbe James. – Megsebesültél, egyedül nem boldogulsz.
– Ha pedig itt vagytok láb alatt, akkor főleg nem. Húzzatok fel az emeletre, de gyorsan! – dörrent rájuk Alexander, és kinézett a verandára.
A vitát Blockhardt döntötte el; megjelent az ablak előtt, és célba vette az üveget.
Alexander arrébb ugrott, és magával rántotta Fannyt is.
Az ablak fülsértő csörömpöléssel hullott darabokra, üvegszilánkok leptek el mindent, a padlót, a hajukat, a ruhájukat. Fanny sikoltva kapaszkodott Alexander ingébe.
– Fel az emeletre! – kiáltott a férfi, és már húzta is magával a lépcső felé, James utánuk iramodott.
Fanny a válla fölött visszanézett, és látta, hogy Blockhardt nem törődve az éles szilánkokkal, felhúzódzkodik a párkányra, majd beugrik a konyhába, és újra tüzel.
A golyó a lépcsőház falába csapódott, milliméterekre Fannytól.
– Gyerünk! – Alexander hatalmas lendülettel felrántotta az utolsó néhány lépcsőfokon, majd nyögve a falnak támaszkodott.
James elrohant mellettük, és a lépcsőház mögötti helyiség felé intett.
– Ide! – kiáltotta, és eltűnt az ajtó mögött.
Alexander ellökte magát a faltól, és Fanny ijedten vette észre a jókora vérfoltot, amit a virágos tapétán hagyott. Megszorította a férfi kezét, aztán ők is bevetődtek az apró fürdőszobába.
Alexander lecövekelt az ajtóban, és előhúzta a zsebéből a kést.
Egy örökkévalóságnak tűnő pillanatig nem hallottak semmit, majd közvetlenül alattuk megnyikordult valami, aztán tompa, halk léptek koppantak.
Mikor Blockhardt az utolsó fokról óvatosan a folyosóra lépett, Alexander egy szökkenéssel nekiugrott a hátának.
Fanny rémülten nézte, ahogy a nyomozó Blockhardt nyaka köré csavarja ép karját, a másikkal pedig a torkához nyomja a kést. Már kezdett reménykedni, hogy Alexandernek sikerül lefegyvereznie a férfit, és ez a szörnyű kaland mégis jó véget ér. Ám Blockhardt egy villámgyors mozdulattal oldalra fordult, és belevágta az öklét Alexander sebesült vállába.
A nyomozó felüvöltött, és még meg is tántorodott, amit Blockhardt azonnal kihasznált. Könnyedén kiszabadult Alexander szorításából, majd rá emelte a pisztolyát.
– Ne mozdulj, Alexander! – szólt, és Fanny háta lúdbőrözött a hűvös, érzelemmentes hangtól. Mintha nem is ember, hanem egy robot beszélne.
– Minek hadonászol azzal a pisztollyal, Blockhardt? – nyögte Alexander, és nehézkesen kiegyenesedett. – Mindketten tudjuk, hogy elfogyott a töltényed.
– Rosszul számoltál, fiam! Még maradt benne egy golyó, és itt a tartalék tár a zsebemben.
Fanny látta, hogy Alexander háta megmerevedik, de továbbra is elszántan szorítja markában a kést.
– Akkor jobban teszed, ha egyből leterítesz azzal az eggyel, mert ha túlélem, teszek róla, hogy ne legyen időd újratölteni!
Fanny ezt hallva rémülten felnyikkant, és Blockhardt azonnal rákapta a tekintetét.
– Majd a lány kedvéért meggondolod magad – mondta, és Fannyra irányította a fegyverét.
Alexander felmordult.
– Őt hagyd ki ebből!
– Dobd el a kést, és nem esik bántódása.
– Mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz! Szemtanúk vagyunk. De még ha meg is ölsz minket, hogy fogod eltusolni a dolgot, Blockhardt? Az apám ott volt, amikor megmondtam, hová megyek. Tudni fogja, hogy te jöttél utánunk. Én a helyedben gyorsan elmenekülnék.
Blockhardt torz mosolyra húzta a száját.
– Hát még mindig nem jöttél rá, Alexander? Nem fogok lebukni – mondta.
Fanny gyomra összeszorult, amikor rádöbbent, mire céloz a férfi.
– Apád nem hagyná, hogy egy ipari kém megússza egyszerű kirúgással – folytatta Blockhardt. – Ezt te is pontosan tudod. Amikor elmondtam neki, mit tett Robinson, utasított, hogy tegyem el láb alól.
– Ez nem lehet igaz... – szólalt meg James rekedtes hangon, Fanny mellé lépve. – Az apánk nem öletne meg senkit.
– Dehogynem. Bár azt akarta, Alexandert kíméljem meg. Mindig is többre tartotta nálad, tudtad? Ide kellett volna érnem előtte, és kinyírni téged, meg a lányt. A bátyád már csak a hullátokat találta volna meg, de elkéstem. Mindegy, kettő vagy három holttest, nem számít!
– Itt csak egyetlen hulla lesz. – Alexander előreszegezett késsel araszolt Blockhardt felé.
– Ne gyere közelebb, mert az öcsédnek annyi! Vagy inkább a lányt lőjem le? Melyikük élete ér többet neked, Alexander?
– Kicsinállak, te rohadék!
– Úgy látom, ez patthelyzet. – Blockhardt arcán vérfagyasztó mosoly terült el, és Fannyra szegezte a pisztolyát. – Búcsúzz el a barátnődtől, Alexander!
A következő pillanatban olyan váratlanul szabadult el a pokol, hogy Fanny alig tudta felfogni a történteket.
Blockhardt meghúzta a ravaszt, de Alexander a golyó elé vetődött.
Fanny némán, sikolyra nyíló szájjal nézte, ahogy a nyomozó egy pillanatra hátratántorodik. Majd, mintha valamiféle ördögi erő szállta volna meg, az ellenfelére vetette magát, és a kést egyenesen a nyakába döfte.
Blockhardt a késhez kapott, kirántotta a sebből, és torkából csúf, bugyborékoló hang kíséretében zubogni kezdett a vér. A falnak dőlt, majd lassan ülő helyzetbe csúszott, és hitetlenkedve nézte a vörös tócsát, ami egyre gyarapodott a lába körül.
Fanny elszakította róla a pillantását, Alexanderhez rohant, és a nyomozó sebesült hasára szorította a kezét.
– Fanny... – nyögte erőtlenül.
– Pszt, most már minden rendben, nem lesz semmi baj – mormolta Fanny, de közben az arcán könnyek patakzottak, és a torkát kaparta a vér émelyítő, fémes szaga.
Alexander karja alá nyúlt, és segített neki leereszkedni a földre.
A férfi vonásai eltorzultak a kíntól, sötét szeme ködösnek, kábának tűnt. Fannyba villámként csapott a felismerés, hogy ha nem érkezik hamarosan segítség, akkor elveszíti, és azt képtelen lenne elviselni.
Csomóba gyűrte a véres inget a nyomozó hasán, és minden erejét összeszedve rászorította a sebre. Nem fogja hagyni, hogy meghaljon!
Nem attól a golyótól, amit neki szántak, és nem most, hogy rádöbbent, mennyire szereti.
Nincs kedved várakozni a következő részre?
Semmi gond, akkor olvasd tovább A múlt bűneit ebookban:
Hamarosan érkező hatodik regényem már előrendelhető!
FairBooks Kiadó: Boldogságra kényszerítve
Líra: Boldogságra kényszerítve
Elfogyott a Gyilkosság a krimifesztiválon, ennek örömére az utánnyomás 30% kedvezménnyel rendelhető elő. Várható szállítás: november közepe.
Ha másra is kíváncsi vagy tőlem, olvass bele a regényeimbe:
Mindegyik regény nyomtatott és elektronikus formában is megrendelhető tőlem a FairBooks Kiadó webshopján keresztül utánvéttel és online bankkártyás fizetéssel is, akár dedikáltan.
A regényeim megtalálhatóak a következő helyeken is:
.JPG)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése