Megyeri Judit - Jud Meyrin: Holttest az Ambróziában (Rózsakői rejtélyek 1.)

Neked én, nekem te, egymásnak teremtve… – szólt a telefonból egyre hangosabban. Flóra a takaróval viaskodva tapogatózott a készülék után, és nagy nehezen sikerült leállítania az ébresztőt. Nyögve visszafúrta arcát a párnába. Miért is használja még mindig ezt az átkozott zenét?!

Kimászott az ágyból és megborzongott, amikor csupasz talpa a hűvös parkettához ért. Május végéhez képest meglepően hideg volt az idő, ő pedig nyitva felejtette éjszakára az ablakot. A takaró alatt fel sem tűnt, mennyire kihűlt a szoba, a pizsama helyett használt férfipólóban viszont annál inkább. Dideregve ment a fürdőszobába, hogy felmelegedjen a forró zuhany alatt.

Negyedóra múlva, immár felöltözve lépett be a konyhába, aztán egy pillanatra meg is torpant, olyan elhagyatottnak érezte a helyiséget az apja nélkül. A pulton nem gőzölgött a kávé, nem illatoztak friss péksütemények, és a tévé sem zümmögött.

Flóra levett egy bögrét a mosogató feletti polcról, majd bekapcsolta a kávéfőzőt. Amíg a kávéra várt, kibámult az ablakon; a fák ágait zöld levelek borították, a kerítés mellett sorakozó orgonabokrokon a lila virágok kezdtek megbarnulni. Hová a fenébe tűnt az elmúlt néhány hónap? Mintha csak tegnap ért volna véget az a borzalmas december…

Megcsörrent a mobilja, és Flóra fellélegzett. Nem kellett a kijelzőre néznie, anélkül is tudta, hogy Liza keresi. Csipkelődve szólt bele a telefonba.

– Ilyen korán, ráadásul szombat reggel? Ennyire pocsék volt a tegnap esti buli?

– Épp ellenkezőleg – válaszolt Liza kásás hangon. – Beveszek egy aszpirint, és megyek vissza aludni, de addig beszéljünk. Legfeljebb elfelejtem, miről dumáltunk.

Flóra a füle és a válla közé ékelte a mobilt, és kivette a tejet a hűtőből.

– Később is hívhattál volna, ugye tudod? Nem hinném, hogy túl elfoglalt leszek.

– Akkor meg minek rendelt haza az apád?

– Fogalmam sincs – vallotta be Flóra, és leült az asztalhoz a poharával. – Szerintem tudja, hogy a kávézó flottul működik nélküle is, és nem lesz rám semmi szükség. De ha azt akarja, hogy itt legyek, amíg elutazik, akkor rajtam ne múljon. Végül is baromira ráérek.

Azt már nem tette hozzá, hiszen Liza is pontosan tisztában volt vele, hogy Flóra sosem mondott nemet az apjának. Az anyja még gyerekkorában meghalt, azóta Flóra és az apja egy csapatot alkottak. Egy szorosan összetartó csapatot.

– Már el is utazott? – kérdezte Liza.

– Tegnap délután vittem fel Pestre, ma hajnalban indult a gépe.

– Még mindig nem bírom elképzelni egy lappföldi gyalogtúrán a faterodat…

– Én is meglepődtem, hogy Svédországot választotta, de így legalább végre felhasználja az ajándékutalványt, amit karácsonyra kapott tőlem. Már azt hittem, nem is fogja. Vagy rábeszél, hogy menjek el inkább én. Pedig az volt a cél, hogy ő mozduljon ki.

– Hát most kimozdul. – A vonalból susogó hang hallatszott, Liza valószínűleg visszafeküdt az ágyba és betakarózott. – Egyébként beugorhattál volna hozzám tegnap, ha már Pesten jártál.

– Bocs, nem volt kedvem bulizni.

– Nem mondod?! Mikor is volt hozzá kedved utoljára? Olyan rég, hogy már nem is emlékszem.

Flóra kortyolt a kávéjából, majd kényszeredetten megszólalt.

– Ismersz… vagy szórakoztató társaság vagyok, vagy a sebeimet nyalogatom. A kettő egyszerre nem megy.

– Te, drágám, nem a sebeidet nyalogatod, hanem dagonyázol az önsajnálatban.

– Miért, minek kellene annyira örülnöm? – kérdezte Flóra hirtelen feltörő keserűséggel. – Annak, hogy elváltam, vagy annak, hogy nincs munkám?

– Ismered a véleményemet mindkét témáról. Az előbbinek épp ideje volt, az utóbbit pedig csakis a saját hülyeségednek köszönheted. Egyébként beszéltél már Leonórával? Szerintem simán visszavenne, ha megkérnéd.

– Fél év után? Nem hinném.

– Honnan tudod, ha meg sem próbálod? Elő akart léptetni.

– Na igen, ahhoz elég jó újságírónak tart, hogy rúzsokról és ruhákról írjak. – Flóra grimaszolva rakta bele a poharát a mosogatógépbe. – Mi van, ha vissza se akarok menni?

– Akkor esetleg eldönthetnéd, mit akarsz! És ha már itt tartunk, ahelyett, hogy még mindig Márkot siratod, kereshetnél egy másik pasit. Olyat, aki a minimálisnál hosszabb ideig képes a nadrágjában tartani a farkát.

– Miért? Létezik ilyen? – morogta Flóra, és elment a kedve a további beszélgetéstől. – Indulnom kell, majd hívlak később, jó?

Rosszkedvűen pakolt be a táskájába, aztán kilépett az ajtón. A ház melletti garázsban terpeszkedett az apja terepjárója, egy fekete szörnyeteg, ami mindig egy kiszuperált, második világháborús tankra emlékeztette Flórát. Hiányzott neki kis, égszínkék Hondája, amit nemrég kénytelen volt eladni. Fél év munkanélküliség sajnos marha rossz hatással van az ember bankszámlájára.

Rózsakő lagymatag reggeli forgalmát össze sem lehetett hasonlítani a fővárosi dugókkal. Flóra felhangosította a rádiót, miközben a kávézó felé hajtott, tekintete olykor elidőzött egy-egy utcarészleten. A lakóparkok és a hipermarketek alaposan megszaporodtak az utóbbi időben, a város szebb arcát mutatta, mint valaha, és a fejlődés legjelentősebb mérföldköve – a jövő hétvégi reptéravató – még csak ezután következett. Az összes plakát ezt reklámozta. A kávézó keskeny, kanyargós utcájának az elejére is kifeszítettek egy molinót. A képen az új terminál és egy WizzAir utasszállító látszott, mellettük a polgármester pózolt. Flóra vetett egy pillantást a plakátra, majd behajtott az utcába és megállt a kávézó előtt.

A kávézó karamellaszínűre festett falai és jókora ablakai ugyanolyan makulátlanul tiszták voltak, mint mindig. Flóra kinyitotta az ajtót, belépett, és jólesően belélegezte a kávéillatú levegőt, bár ezúttal valami más, szúrós szag is keveredett a szokásos egyvelegbe. Talán hipó? Pedig azt csak a mellékhelyiség takarítására használták. Lekapcsolta a riasztót és az órájára pillantott. Szokás szerint túl korán érkezett. Felakasztotta a kardigánját a fogasra és elindult, hogy körülnézzen, de minden tökéletesen elő volt készítve az aznapi nyitásra. Csak annyi dolga akadt, hogy megigazítson néhány széket, és felszedje a földről a lepotyogott étlapokat.

A hátsó fal mentén sorakozó bokszokra is ránézett, hátha ott talál valami tennivalót. A fapadok magas háttámlája tökéletesen elszeparálta egymástól az asztalokat, Flóra talán emiatt nem vette észre eddig az utolsó bokszban bóbiskoló alakot.

– Hát persze… – morogta, és most már sejtette, honnan jött a korábban érzett szag.

Az apja néha megvendégelte a hátsó bejáratnál felbukkanó csavargókat, és az egyik bizonyára úgy gondolta, hogy külön meghívás nélkül bejöhet. Múlt télen is úgy döntött egy hajléktalan, hogy jobb bent melegedni a kávézóban, mint kint lenni az utcán, és felfeszítette a hátsó ajtót. Akkor ki is kellett cserélni a zárat, valószínűleg most is ez a helyzet. De mi történt a riasztóval? A mozgásérzékelőnek jeleznie kellett volna, amikor valaki belépett a vendégtérbe.

Flóra ingerülten ment oda az asztalhoz. Most majd jól megmondja a magáét ennek az alaknak! A korábbi szag itt azonban még erőteljesebben érződött, és nem hasonlított ahhoz a bűzhöz, amit a csövesekhez társított. Inkább édeskés, kicsit émelyítő volt, mint gyomorforgató. Flóra homlokráncolva hajolt közelebb. A férfi mozdulatlanul szunyókált az asztalra dőlve, az arca nem, csupán sűrű, hullámos haja látszott. Kifogástalan fekete dzsekit viselt, és közelről egyáltalán nem tűnt hajléktalannak. De akkor mit keres idebent?

– Ébredjen! – szólt neki Flóra, de semmi sem történt. – Uram! – próbálkozott hangosabban, ám a férfi meg sem rezzent.

Közelebbről nézve a testhelyzete egészen természetellenes volt. Lehet, hogy nem is alszik? Flórában nyomban felmerült egy jóval rémisztőbb lehetőség. Dübörgött a szíve, ahogy az ismeretlen vállához nyúlt, és óvatosan megrázta. A férfi erre sem reagált, viszont valami tompán az asztalnak koppant.

Flóra két ujja közé csippentve húzta félre a dzsekit, és döbbenten meredt az idegen mellkasára, amiből egy kés markolata állt ki.

Következő rész

Legyél az oldalam rendszeres olvasója, hogy soha ne maradj le az új bejegyzésekről:

Feliratkozás

KEDVEZMÉNYES ELŐRENDELÉS:

Szeptember 25-ig a második kiadást 30% kedvezménnyel 4590 Ft helyett 3200 Ft-ért:

Jud Meyrin: Holttest az Ambróziában