Megyeri Judit - Jud Meyrin: Holttest az Ambróziában (Rózsakői rejtélyek 1.)

Ben fel-alá csörtetett a nyomozóirodában, egyik faltól a másikig, és próbálta elnyomni a haragját, pedig legszívesebben ízzé-porrá törte volna a berendezést. A kurva életbe! Sejthette volna, hogy ez lesz! Mi a francért nem gondolt arra, hogy figyelmeztesse Gálffyt?!

Alex lépett be az ajtón, és egy pillanatig némán nézte ingerült járkálását, csak azután szólalt meg.

– Mi történt?

– Megtudtam, ki az a fickó, akit az Ambróziában leszúrtak – szűrte a szavakat a nyomozó a fogai között.

– És ki az?

Ben megállt és a barátjára nézett, aki karba font kézzel támaszkodott az íróasztalnak.

– Gálffy.

Alex szemei elkerekedtek.

– Az a Gálffy? A lelőtt lány barátja?

– Igen. Különös véletlen, hogy először lelövik a lányt, aztán néhány hétre rá a pasast is kinyírják, nem?

– Mire célzol ezzel?

– Arra, hogy ugyanaz a tettes.

– Ben, figyelj – lökte el magát Alex az asztaltól aggodalmas képet vágva –, tudom, a múltkor egészen bekattantál attól, hogy nem tudtál semmit bizonyítani. De nem moshatod össze a két ügyet csak azért, hogy megint rászállhass Makaira. Tönkre fog tenni.

– Nem tett már így is eléggé tönkre? – Ben széles mozdulattal a hetek óta üres irodájára mutatott. – Már nincs túl sok vesztenivalóm.

– Ez baromság! – felelte Alex. – Szépen meggyőzöd Flórát, hogy bízzon meg, és újra fellendíted a nyomozóirodát.

– Pár napja még nem tartottad olyan jó ötletnek a dolgot.

– Mert nem is az. De annál még mindig sokkal jobb, mint gondolkozás nélkül nekimenni Makainak.

– Oké – fújta ki a levegőt Ben lassan. Bár viszketett a tenyere, hogy behúzzon néhányat Makainak, tudta, hogy Alex javaslatában több a ráció. Aztán majd fű alatt utánanéz a férfi alibijének is, talán ezúttal sikerül lebuktatnia.

Alex vetett egy pillantást a fal mellé tolt ócska fotelre, majd óvatosan leereszkedett rá, mintha attól tartana, hogy a tákolmány összedől alatta. Amire egyébként volt is némi esély.

– Most, hogy kicsit lehiggadtál, elmesélhetnéd, hogy áll Flóra meggyőzése.

– Sehogy. Még mindig abban bízik, hogy a zsaruk utánajárnak mindennek, és gyorsan megoldják az ügyet.

– Látom, nem ismeri a rózsakői hekusokat – grimaszolt Alex.

– Nyilvánvalóan nem.

– És nem akarod elmondani neki, milyen kutyaszorítóba kerültél?

– Nem – válaszolta Ben gondolkozás nélkül.

– Biztos? Pedig tuti segítene.

– Holtbiztos!

Alex megcsóválta a fejét.

– Ma különösen nincs könnyű dolgom veled, ember! Miért nehezíted meg a saját életed?

– Előbb-utóbb Flóra magától is rájön, hogy jobban jár velem.

– És ha inkább utóbb, mint előbb? Akkor mihez kezdesz?

– Ne nyaggass, Alex! – mordult fel Ben, és levetette magát az íróasztala mögött álló székre.

Az elnyűtt forgószék hangos nyikorgással fogadta a hirtelen jött terhelést, de legalább egy darabban maradt. Az iroda berendezése, csakúgy, mint a lakásé, még az előző tulajdonostól maradt Benre, és minden egyes darab jócskán túl volt a fénykorán. Ha sikerülne egyenesbe hoznia az életét, felújíthatná az egész kócerájt, kintre pedig felfestethetné az iroda logóját. Burke Magánnyomozó Iroda. Végül is elég jól hangzott, már csak az összeomlást kellene elkerülnie.

– Nem nyaggatlak – szólt Alex –, de akkor ígérd meg, hogy nem rohansz Makaihoz abban a percben, ahogy kitettem a lábam az ajtón.

– Nem fogok – bólintott Ben.

A barátja vetett rá egy gyanakvó pillantást, aztán felállt a fotelből.

– Jó, akkor én most visszamegyek dolgozni. Később találkozunk!

Ben az ablakból nézte, ahogy Alex beül koromfekete Audi R8-asába és elhajt. Várt még néhány percet, aztán felkapta a bukósisakját és a motorjához sietett.

Nem Makaihoz ment, hanem a kórházba, ugyanahhoz a kórteremhez, ahonnan előző este olyan fejvesztve távozott. Jól sejtette, a lány anyja ott ült az ágy mellett, és épp egy könyvből olvasott fel. Ben megállt az ajtóban és megvárta, hogy befejezze a mondatot, csak utána szólalt meg.

– Jó napot, Ilona! Beszélhetnénk egy percre?

– Mit akar, nyomozó? – kérdezte a nő rezignáltan, arcán a ráncok elmélyültek az utóbbi hetekben.

Ben becsukta maga mögött az ajtót, és közelebb lépett.

– Hallott az Ambróziában meggyilkolt férfiról?

– Az egész város hallott róla.

– És azt tudta, hogy Gálffy az?

Ilona szeme elkerekedett a döbbenettől.

– Az nem lehet! – suttogta.

– Mikor találkoztak utoljára?

– Pár napja, itt a kórházban. Azt hittem, elutazott… – A lányára nézett, és a tenyerébe zárta mozdulatlan ujjait. – Istenem! Mintha mindketten meg lennének átkozva…

Ben kevéssé hit az átkokban, a rossz szándékú emberekben annál inkább.

– Úgy gondolom, a két eset összefügg.

Az asszony felkapta a fejét.

– Micsoda?

– Szerintem ugyanaz ölte meg Gálffyt, mint aki a lányára rálőtt.

– Még mindig Gábort gyanúsítja, igaz, nyomozó? – Makai Ilona pillantása megkeményedett, de nem háborodott fel úgy, mint amikor Ben először említette neki, hogy a férjét vádolja. Talán azóta hozzászokott a gondolathoz. Vagy csak túl fásult ahhoz, hogy dühbe guruljon. Ben pillantása az ágyban fekvő lányra siklott.

– Igen – nyelt egyet –, és épp ezért kell tudnom, hol volt a férje péntek este.

– Egész este velem volt. Ne nézzen így rám, az igazat mondom! Nem védeném, ha úgy gondolnám, hogy ő áll a támadások mögött.

– Rendben – morogta Ben, habár egyáltalán nem volt elégedett.

– Ha nagyon tudni akarja, egész este otthon voltunk. Még csak azt sem mondhatom, hogy én feküdtem le előbb, mert épp hogy sokáig olvastam. Gábor már aludt, mire bementem hozzá a hálóba. ‒ Ilona felsóhajtott, és Benre pillantott. ‒ Nézze, nyomozó, a férjem nem valami kedves ember, ezt aláírom, de a lányának sosem ártana. Sem a lánya barátjának.

– Ha maga mondja…

– Tudom, hogy Gábor nagyon rászállt magára. – Ilona lesimított egy képzeletbeli ráncot a vékony, mozdulatlan testet borító takaróról, aztán újra Benre emelte fáradt tekintetét. – Találja meg azt a gazembert, aki ezt tette a lányomékkal, nyomozó, és akkor elintézem, hogy a férjem békén hagyja magát.

Ben szó nélkül bólintott, aztán kiment a szobából. Nem volt szüksége Ilona ígéretére, anélkül is tudta, hogy az az egyetlen esélye, ha rájön, ki áll a két bűncselekmény mögött.

Következő rész

Előző rész

Legyél az oldalam rendszeres olvasója, hogy soha ne maradj le az új bejegyzésekről:

Feliratkozás

KEDVEZMÉNYES ELŐRENDELÉS:

Szeptember 25-ig a második kiadást 30% kedvezménnyel 4590 Ft helyett 3200 Ft-ért:

Jud Meyrin: Holttest az Ambróziában