Az elmúlt hetekben ismét láttam két-három vérre menő vitát a magánkiadásról, miközben a neten szörföltem. Arról már leszoktam, hogy ilyenkor kommenteljek, mert nem látom értelmét. Nagyon-nagyon ritka az olyan eszmecsere, ami megmarad annál, hogy a felek kifejtik a saját érveiket, és meghallgatják a másikat, esetleg megpróbálnak belehelyezkedni az ő szemszögébe is. Ehelyett elmennek személyeskedés és sárdobálás felé, általában mindkét oldalon. Az ilyen stílus meg engem idegesít. Véleményem persze van, amit most megpróbálok hasznosan kifejteni. :)
Mi az a magánkiadás? Milyen kiadási típusok vannak?
Legelőször is jöjjön egy kis magyarázat, mert az olvasók nagy része valószínűleg nincs is tisztában azzal, hogy a könyv, amit olvas, milyen kiadási formában jelent meg. Ami természetesen nem baj. Sőt én azt támogatom, hogy kizárólag a minősége alapján ítéljük meg a könyveket, ne a kiadási forma alapján. Ettől függetlenül azonban nem árt belelátni kicsit jobban ebbe.
Az alábbi kiadási formák léteznek:
- Hagyományos kiadás: Amikor a kiadó vállalja az összes költséget, míg a szerző jutalékot kap. Egy összegűt, vagy az eladások után járót, esetleg ezek kombinációját. (Én pl. egy összegűt kaptam az első könyvemnél.) Általában a nagyobb kiadók a hagyományos kiadók (Pl. Agave, Animus, Európa, Gabo, General Press, Könyvmolyképző, Magvető stb.), de persze a kisebbek között is vannak, illetve a nagyobb kiadók sem biztos, hogy mind teljesen hagyományosak. (Pl. az Álomgyár magánkiadásban is jelentet meg könyveket)
- Magánkiadás: Amikor a szerző állja a költségeket, és az eladások utáni bevétel is az övé, persze miután levonódott belőle a kiadó és a nagykereskedők jutaléka, ha rajtuk keresztül történik az eladás. Sok magánkiadó van, például a FairBooks is az (viszont a pályázatunk győztesét majd hagyományos kiadásban fogjuk megjelentetni, de nem ez a fő vonalunk). Más magánkiadók például: NewLine, Book Dreams, Smaragd, Mogul.
- Szerzői kiadás: Amikor a szerző mögött nincsen kiadó, minden feladatot maga végez, vagy ő keres rá szakembert, a könyv terjesztését, marketingjét is ő csinálja. Cserébe a teljes bevétel az övé.
Melyik jobb, melyik rosszabb?
Nyilván elismerésnek számít, ha egy hagyományos kiadó annyira jónak találja a kéziratodat, hogy vállalja a kiadás költségeit. Amikor elkezdtem az írással komolyabban foglalkozni, én is ezt az egyetlen utat láttam magam előtt, ahogy szerintem az írók nagy részének a hagyományos kiadás a vágya. De azt mégsem tudnám tiszta szívvel kijelenteni, hogy kizárólag ez lehet a jó választás. Ahogy azt sem, hogy minden kézirat, ami nem kell a hagyományos kiadóknak, a kukába való. Egészen egyszerűen azért, mert ennyire semmi nem fekete-fehér.
Elmesélem a saját példámat, ami persze csak egy a sok közül, nem feltétlenül mérvadó, de azért leírom, hogy ilyen is van.
Évekig próbálkoztam pályázatokkal, küldtem be a kézirataimat hagyományos kiadóknak. Az előbbieken mindig jól szerepeltem, az utóbbiak esetében is sokszor kaptam dicsérő visszajelzést, de a kiadásig nem jutottam el. Közben a kapott javaslatokat megfogadtam, tanultam, íróiskolába jártam, fejlődtem, újra megpróbálkoztam a kéziratok küldésével, és többször volt olyan, hogy majdnem sikerült a kiadásig eljutni, aztán mégsem.
Az első könyvem ismerős révén, ajánlás útján jutott be egy kisebb hagyományos kiadóhoz. Azaz csupán másodlagosan az én teljesítményem miatt. Persze azért ha nagyon szar lett volna a kézirat, akkor ismeretség ide vagy oda, nem adják ki, de akkor sem adták volna ki, ha nem ajánlanak be. Ez már akkor is zavart, de nyilván nem annyira, hogy nemet mondjak. Csak hát benne van a pakliban, hogy ha ismerős útján kerülsz be valahova, és megromlik a viszony, onnantól nem lesz helyed annál a kiadónál. És valóban így is történt.
Én ezután, a második regényemnél döntöttem úgy, hogy jó, akkor magánkiadás, mert egyszerűen elegem volt a majdnemekből és abból, hogy ha az ellentétes véleményemet elmondom, elvesztek lehetőségeket. Mindehhez adalék, hogy a hagyományos kiadásban kapott szerkesztés negyed annyira sem volt alapos, mint a jelenlegi szerkesztőm munkája, aki főleg magánkiadásos regényeken dolgozik. Nyilván nem azt mondom, hogy minden esetben így van (az én első magánkiadásos szerkesztésem is inkább korrektúra volt, mint szerkesztés), csak azt, hogy lehet szuper szerkesztőt találni magánkiadású íróként is.
Én eredetileg közgazdász vagyok, és üdítő volt a gondolat, hogy a magánkiadásnál kizárólag a bevételen múlik minden. Azaz, ha egy könyvem jó eladást produkál, és jó a bevétel, akkor jöhet a következő. Nem kell megjátszanom magam, nincsenek majdnemek. Számok vannak. Ez engem megnyugtatott, mert erre hatással lehettem, ez kizárólag rajtam múlott.
Biztosan sokan vannak, akiket épp az zavar, ami engem megnyugtatott. Ezért mondom mindig, hogy nincs jobb vagy rosszabb kiadási forma, hanem különböző írói utak vannak, és mindenkinek meg kell találnia azt, ami hozzá a legjobban illik, amiben jól tudja érezni magát. Ha ez a hagyományos kiadás, akkor számára az a legjobb megoldás. Ha a magán, akkor meg az. Én pedig senkit nem fogok elítélni, rosszabbnak vagy jobbnak kikiáltani a választása miatt.
A minőség a fontos!
A fentiek ellenére nem fogom azt mondani, hogy minden magánkiadás jó. Sőt, az a véleményem, hogy jó részük nem üti meg a kiadható színvonalat. A dolog több sebből is vérzik:
Egyrészt a magánkiadók oldaláról, akik nem, vagy nem megfelelően szűrik a kéziratokat. Nem, vagy nem megfelelően szerkesztik a szöveget. Persze értem, hogy a magánkiadók fő bevétele az írókból van, nem az eladások után, de szerintem ezen kéne változtatni, mert ez nem jó irány. Mi a FairBooksnál sok kéziratot visszadobunk azzal, hogy még dolgozni kell rajta. Persze van sértődés belőle, szóval azt is megértem, ha a kiadók el akarják kerülni az ilyet, csak hát a minőség érdekében érdemes szerintem bevállalni azt, hogy megharagszanak ránk.
És igen, a kiadó mellett az az író is hibás, aki úgy gondolja, hogy elsőre szupert írt, amin nincs mit javítani. Ez a felfogás nagyon káros, de nem minden magánkiadásban megjelenő író ilyen. Egyre többen vannak tisztában a szerkesztés (fejlesztő szerkesztés!) fontosságával, hajlandóak dolgozni a kéziraton, javítanak lelkiismeretesen, és egyáltalán úgy állnak hozzá az íráshoz, hogy tanulni, fejlődni szeretnének. Sok-sok ilyen írót ismerek. Meg persze sok olyat is, aki az előbbi 'tökéletesen írtam elsőre, ha mást mondasz, megsértődök' csoportba tartozik. Épp emiatt nem fogom egy kalap alá venni a magánkiadású írókat, mert az egyszerűen nem lenne tisztességes.
Összességében én látok egy lassú fejlődést, de tény, hogy még rengeteg javulásra lenne szükség, amihez azonban mind az írói, mind a magánkiadói mentalistásnak változnia kellene. Egyértelművé kéne válnia mindenki számára, hogy mi is a valódi szerkesztés (nem egy korrektúra). És nagyon jó lenne, ha lejárna az olyan kiadók ideje, akik a szöveget nem gondozzák, csak megy a nyomdába a kézirat, aztán kész is a könyv.
De akkor hogyan lehet jól csinálni a magánkiadást?
Most hagyjuk a kiadókat, nézzük inkább azt meg, hogy az íróknak mit lehet tenni.
- Keress olyan szerkesztőt, aki jó a szakmájában, és akinek megbízol a tudásában. Majd fogadd el, hogy hiába te fizeted az ő munkáját, a szöveggondozásban ő a főnök.
- A maximalizmus talán néha káros, de a magánkiadásnál pont jól jön. Légy maximalista a munkádra!
- Szeress tanulni, fejlődni. Akár egy szerkesztésből, akár írástechnikai cikkekből, akár képzéseken részt véve.
- Fogadd el, hogy az olvasók a vásárlóid, miattuk van bevételed. Ezért nincs olyan, hogy a torkuknak ugrunk, ha valamelyik könyvünk nem tetszik nekik. A kedvesség alapvető fontosságú, az egót itt inkább felejtsük el.
- Szükséged lesz egyfajta marketingszemléletre is, hogy eladd a könyveidet. Tartalmat kell gyártani a közösségi oldalakra, beszélgetni az olvasókkal, a könyveiden kívül is nyújtani nekik valamit, akár közösségi élményt, akár érdekességeket arról a témáról, amiben otthon vagy, és mindez majdnem ugyanannyi munkával fog járni, mint maga az írás és javítás, de ugyanúgy kihagyhatatlan, ha azt szeretnéd, hogy eljussanak az emberekhez a történeteid.
- Kell a türelem is, mert a siker, hacsak nem vagy született zseni és nincs jó nagy kereted a marketingre, nem azonnal fog jönni, de minél többet teszel érte, mindezt folyamatosan, annál jobban meghozza a gyümölcsét.
Eszemben sincs azt mondani, hogy a magánkiadást jól csinálni könnyű. Viszont nem is lehetetlen, és én nagyon örülök, hogy egyre több jó példát látok rá kedves, a munkájukra igényes, fejlődni vágyó írók személyében. Azt is nagyon remélem, hogy a magánkiadás idővel nem lesz általános szitokszó bizonyos körökben, hanem csupán az, ami: egy kiadási lehetőség a sok közül. <3
Ha lecsekkolnád, hogy milyenek a regényeim, itt beleolvashatsz mindegyikbe:
.JPG)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése