Boldogságra kényszerítve - 22. rész
Gilbert hiába ment be korán az intézetbe, és zárkózott be az irodájába, alig fél óra múlva, még jóval azelőtt, hogy a titkára megérkezett volna, türelmetlen kopogtatás dörrent az ajtaján. Egy pillanatig eljátszott a gondolattal, hogy úgy tesz, mintha nem lenne bent, de aztán győzött az udvariassága. Lekapcsolta a kijelzőt, amin Brian Sanderson anyagát nézegette, aztán ajtóhoz ment, és kitárta.
Boldogságra kényszerítve - 21. rész
Alinda képtelen volt figyelni. Csak ült a vászon előtt a festészeti gyakorlaton, a félkész csendéletét bámulva, de Kerryt és Briant látta szépen kiöltözve az esküvőjükön. Atyaég, alig néhány hete házasodtak össze! Milyen boldog volt aznap Kerry… És Brian máskor fagyos tekintete is olyan melegnek tűnt, még el is mosolyodott.
Boldogságra kényszerítve - 17. rész
Gilbert üresen találta a házat, amikor hétfőn hazaért a munkából. Egy pillanatra belemart a csalódottság, de aztán figyelmeztette magát, hogy Alinda múlt héten is mindig későn ért haza. Persze valószínűleg szándékosan. Ám Gilbert a hétvége után abban reménykedett, hogy a nő jobban otthon fogja érezni magát a házban. Talán tévedett.
Boldogságra kényszerítve - 16. rész
Gilbert vasárnap reggel a konyhában talált rá Alindára. A nő az asztalra tett le épp egy nagy tál rántottát, szőke haját copfba fogta a feje búbján, egy fekete trikót viselt, és egy szűk nadrágot. Apró volt, és karcsú, Gilbertnek eszébe jutott, milyen érzés fogta el, amikor az esküvőjükön megölelte. Mintha egy mesebeli tündér került volna a karjába, aki bármelyik pillanatban elillanhat.
Szökevény hableány - beleolvasó
1. Partra vetett hableány
A lángok pokolian forróak voltak, leolvasztották a testéről a bőrt, belemartak a húsába, de ő semmit sem érzett, csak a sikolyokat hallotta, meg a kíntól eltorzult arcokat látta, és azt kívánta, bár elemésztené őt is a tűz…
Boldogságra kényszerítve - 12. rész
Már a legelső óra alatt felkerült a videó a netre. Alinda, bár egész úton, míg az egyetemre tartott, arról győzködte magát, hogy legjobb lenne, ha nem is látná a felvételt, mégis beállította rá az értesítést. A lenémított telefonján pedig az óra közepén fel is villant a The Sun cikke, majd sorban a többi nagyobb hírportálé is.
Boldogságra kényszerítve - 11. rész
A fürdőszobából kihallatszott a víz csobogása, és Gilbert meg mert volna esküdni rá, hogy még Alinda tusfürdőjének az illatát is érzi, pedig a csukott ajtón keresztül ez lehetetlennek tűnt. Az édes, barackos aroma mégis az orrát csiklandozta, ugyanúgy, mint előző este, miközben lefekvés előtt elmentek egymás mellett a folyosón.
Boldogságra kényszerítve - 9. rész
A férfit, aki azon a kora szeptemberi estén felszólalt, Nini még egyszer sem látta korábban, és abban sem volt biztos, hogy túlságosan szimpatikus neki. Az arca menyétszerű volt, olyan benyomást keltett, mint aki hajlandó mindent megtenni a cél érdekében. Ninit az egyik hajdani egyetemi évfolyamtársára emlékeztette, aki folyton mindenkinek szívességet tett, hogy aztán a neki megfelelő pillanatban viszonzást követeljen.
Boldogságra kényszerítve - 6. rész
Az apró camdeni kávézóban alig lézengett valaki, amikor Gilbert belépett. Kért egy teát a fényes mahagóni pultnál, aztán leült a bejárattal szemközti asztalhoz. A csúf, sötétzöld bőrfotel túl alacsony volt, ki kellett nyújtania a lábát, közben türelmetlenül dobolt ujjával a poharán. Pedig ő érkezett előbb, nem a lány késett, mégis elöntötte az ingerültség.
Boldogságra kényszerítve - 4. rész
Gilbert a kijelzőre bámult. Amikor belekukkantott a frissen beérkezett jelentkezésekbe, fogalma sem volt róla, hogy az exfeleségét is köztük találja. Anne Black. Ezek szerint újra a leánykori nevét használja. Gilbert nem is értette, miért lepődik meg.
Jó pár hónapja elváltak, a válást követő egy év elteltével pedig kötelező volt jelentkezni a házastárskereső programba. Anne talán nem akart várni az utolsó pillanatig. Csak épp Gilbert azt gondolta, hogy Anne-nek nem lesz szüksége a Népességgyarapítási Intézetre, hogy párt találjon, de ezek szerint nem jöttek be az asszony számításai.
Boldogságra kényszerítve - 2. rész
Az íróasztal előtt ülő ősz hajú nyomozó mintha kényelmetlenül feszengett volna a székben, tekintete ide-oda reppent az iroda berendezésén. Először a falra szerelt kijelzőket vette szemügyre, aztán a praktikus fémszekrényeket, végül az ablakpárkányon burjánzó páfrányt, ami kizárólag Gilbert titkárának köszönhette, hogy nem száradt ki már réges-régen.
Boldogságra kényszerítve - 1. rész
Kedves Olvasók!
Úgy döntöttem, hogy a Boldogságra kényszerítve történetem teljes egészében ki fog kerülni a blogra, mivel nem lesz belőle utánnyomás. Az utolsó nyomtatott példányokat még be lehet szerezni, illetve az e-könyvet, ha szeretnétek egyben elolvasni a történetet, nem részletekben. Kellemes szórakozást!
A sötét szobában csak körvonalak látszódtak. Marcy ügyelt rá, hogy minden este gondosan behúzza a függönyöket; így a férfi csak egy árnyéknak tűnt, amikor belépett az ajtón.
A Kristály Villa titka - 3. rész
Alex új irodája akkora volt, mint egy kisebb repülőgéphangár, és kínosan tiszta. Legalábbis Emma így érezte. Hiányzott neki a főnöke korábbi, jóval apróbb szobája, ahol bár szintén nem látott egyetlen kósza porszemet sem soha, de a zsúfoltság miatt mégis kicsit kevésbé tűnt rendezettnek. Na meg nem állt ott az asztalon az a fénykép…
A lány, aki köddé vált - 2. rész
A sípályakezelő cég irodája, amit a rendelkezésükre bocsátottak, a hegy lábánál állt. Szűkös volt, hűvös, és áthatolhatatlan ködként ülte meg a Piras szülők aggodalma, hisz egyelőre csupán az egyik webkamerán csípték el a lányukat, utána azonban a többin nem tűnt fel, mintha köddé vált volna, hiába kutatták át a karbantartók az egész pályát.
A lány, aki köddé vált - 1. rész
– Hoztam sütit, kérsz? – robbant be Lily a szobába kopogtatás nélkül.
Matteo homlokráncolva pillantott fel a monitorról. Minden más esetben dühös lett volna, hogy így rátörik az ajtót munka közben, de újdonsült társára sosem tudott igazán haragudni. Túlságosan örült, hogy Lily Livignóban maradt, és annyira látványosan boldoggá tette Raffaele-t.
Vérbeli detektívek - 3. rész
A Black Cat szokványos skót kocsmának nézett ki kőfalával és sötétre festet, fakeretű kirakatával, csak épp az edinburghi rendőrkapitánysággal szemben állt, ami azonnal szemet szúrt Bennek. És valószínűleg Flórának is. A nő ugyanis megtorpant a járda szélén, amint kiszálltak a taxiból, aztán a homlokát ráncolva, aggodalmasan nézett előbb a rendőrség épületére, aztán Benre.
Vérbeli detektívek - 1. rész
Már hajnalodott, ám a sötétség úgy burkolta be a motelszobát, mint odakint az eget a felhők. A skót tavasz nem a legszebb arcát mutatta, mióta előző nap megérkeztek. Folyton szemerkélt az eső, és zörgette az ablakokat a szél. Edinburgh egyre kevésbé érződött jó helyszínnek egy romantikus kiruccanáshoz.
Éjszakai futás - 1. rész
London, Anglia
Január 7., kedd, 20:15
– Az isten szerelmére, Tony! Ma van a keresztfiad születésnapja! Azt ne mondd, hogy már menni is akarsz, holott alig húsz perce jöttél.
Sofia az ajtóban csípte nyakon. Vészjóslóan lehalkította a hangját, és hiába hallatszott ki a nappaliból a népes Martelli família hol hangosabb, hol halkabb beszélgetésének moraja, így is tökéletesen lehetett érteni minden szavát. A kezét csípőre tette, sötétbarna szemében lángolt a szemrehányás. Hiába volt majdnem két fejjel alacsonyabb nála, és Tony hiába múlt harmincöt, ugyanúgy majd becsinált ettől a póztól, mint taknyos kölyökkorában.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Az elmúlt hét legnépszerűbb bejegyzései
-
Alig pirkadt odakint, de Gilbert már bent volt az irodájában. Egész éjszaka álmatlanul forgolódott. Észre kellett volna vennie Alinda tapasz...
-
Ebben a posztban fogom összegyűjteni a magyarul megjelent, magyar és külföldi szerzők által írt romantikus krimi zsánerű könyveket. Vagyis m...
-
Később, amikor véget értek a beszédek, és a színpadon elkezdett játszani a zenekar, Gilbert felkérte táncolni. Alinda már meg se nagyon lepő...
-
– Nem kövérít? – kérdezte aggodalmasan az agár vékonyságú nő, és hol jobbra, hol balra fordult a tükör előtt, kritikusan szemlélve lapos fen...
-
Múlt héten befejeztem az Elveszettek szigete kéziratát. Ez a regényem lesz a Felföldi rejtélyek negyedik része , de persze egy teljesen öná...
-
Nem fogok túl nagy újdonságot mondani azzal, hogy a romantikus krimi a kedvenc zsánerem. Folyamatosan vadászok az ilyen típusú könyvekre, és...
-
Kedves Olvasók! Úgy döntöttem, hogy a Boldogságra kényszerítve történetem teljes egészében ki fog kerülni a blogra, mivel nem lesz belőle ut...
-
Kezdi kinőni magát az oldal, és egyre nehezebb rajta tájékozódni. Míg erre nem találok egy véglegesebb megoldást, ideiglenesen készítek egy ...
-
Túl gyorsan odaértek a Temze-parti épületkomplexumhoz. Alinda a vizsgálatok alkalmával járt már itt, ám most nem azon a bejáraton mentek be,...
-
A múlt heti posztomnál felmerült az írók felelőssége is annak kapcsán, hogy az olvasók egyre kevésbé szeretnek magyar szerzők könyveiről vél...