Az égen szürke felhők úsztak, a köd pedig megült a pályán, alig lehetett pár méterre ellátni. Matteónak fel kellett tűrnie a kabátja gallérját, a sapkáját pedig mélyen a fülébe húznia, ha nem akart megfagyni, miközben lefékezett Raffaele mellett.
– Találtatok valakit, aki látta? – kérdezte, ám a barátja a fejét csóválta.
– Eddig még nem, de tovább kérdezősködünk. Viszont ma biztosan előbb fog zárni a pálya – nézett fel az égre Raffaele. – Még maximum egy óra, aztán úgy igazán rá fog kezdeni a havazás.
– Minden felvonóhoz állítottunk valakit. Szóval ha Vittoria valamelyikkel lemegy, meg fogjuk találni. Inkább az aggaszt, hogy mi van, ha egyiknél sem bukkan fel.
– Nem is értem, hogy tűnhetett el így, mintha a föld nyelte volna el. – Raffaele a fejét csóválta. – Azt mondtam, hogy apám tudja, ki a lány nagyapja? Találkoztak is párszor. A fickó nagykutya séf-berkekben, még valamilyen főzős műsora is volt az egyik adón, szakácskönyvei is vannak, és vagy fél tucat étterme. Állítólag nem arról híres, hogy túl kedves ember.
– Ja, én is olvastam róla neten. Elég sűrűn cserélődnek az alkalmazottai.
Matteo, mielőtt feljöttek a pályára, jobban utánanézett Vittoria családjának, és előkerült pár cikk az alkalmazottak panaszairól Alejandro Piras ellen. Az egyikük még fel is jelentette, de végül nem jutott el az ügy a bíróságig.
Matteónak azért eszébe jutott, hogy talán egy dühös munkavállaló akar így bosszút állni, de miért pont Vittoriát pécézte ki? Alejandro Pirasnak négy gyereke meg hét unokája van, és a szülők elmondása alapján Vittoria nem áll közelebb a nagyapjához, mint az unokatestvérei.
– Körbejárom még a környékbeli kajáldákat – intett Matteo a legközelebbi étterem felé. – Aztán lemegyek.
– Jó, én lesiklok itt – biccentett Raffaele a kacskaringós piros pálya irányába. – Még síelnek páran, hiába rossz az idő. Hátha felismeri valaki Vittoriát. Lent találkozunk.
Szétváltak, Matteo pedig odasíelt az étteremhez. Lekapcsolta a lécét, aztán bement az épületbe. A meleg levegő, amibe sült krumpli és valamilyen paradicsomos tésztaszósz illata vegyült, szinte arcul csapta. A gyomra megkordult. A reggeli süteményezés óta semmit sem evett, most pedig már bőven benne jártak a délutánban.
A következő negyedórában Matteo minden alkalmazottat végigkérdezett, és amikor egyikük sem ismerte fel a kép alapján Vittoriát, a kései ebédelőkön is végigment, de az eredmény ugyanez volt.
Matteo persze tudta, hogy az emberek többsége nem jó megfigyelő. Ha egy pillanatnál több figyelmet is szentelnek egy másik emberre, akkor sem jegyzik meg azt, amit látnak, de azért időről időre akadt valaki, aki kiemelkedett az átlagból, és hasznos segítséget nyújtott a nyomozások alatt. Ezúttal azonban még nem találtak ilyen embert.
Bár semmi kedve nem volt újra fagyoskodni, Matteo kénytelen volt elhagyni az éttermet. A benti meleg után kint még nagyobbnak tűnt a zimankó. Mintha a köd is sűrűbbé vált volna. Úgy tüntette el a pálya szélén álló fákat, akár egy óriási radír. Matteo elnyomta a rossz érzését, hogy talán ugyanígy veszett nyoma Vittoriának is. Eltűnt, mintha sosem létezett volna. Ahogy Alessa is. Helyette a következő, kicsit lejjebb álló hütte felé indult. Ott azonban ugyanúgy nem járt szerencsével.
Mielőtt újra visszatérhetett volna a pályára, megcsörrent a mobilja, Lily hívta. Matteo, hálásan azért, hogy még pár percig bent maradhat a melegben, beleszólt a telefonba.
– Remélem, jó híred van!
– Nem is tudom. Már lent vagyok, és nem találtam senkit, aki felismerte Vittoriát, viszont újra elkezdtem kutakodni a Piras család után. És tudod, mire bukkantam?
– Ne csigázz!
– Dario Pirasnak ugye van három testvére, egy bátyja, egy húga és egy öccse. Dario, a bátyja és a húga a családi bizniszben dolgoznak. A bátyj az egyik milánói étterem séfje, Dario egy másikat vezet, a nő meg a cég pénzügyi igazgatója. Mindketten régóta házasok, fejenként három gyerekkel, teljesen hagyományos családi élettel. A legfiatalabb testvér, Roman Piras viszont más tészta. Volt pár elég kemény húzása. Még a húszas évei elején elkötött egy jachtot, de előszeretettel vesz részt kocsmai bunyókban, iszik, valószínűleg drogozik is. Nagypapi nem is engedi a családi vállalkozás közelébe, pedig ő is séf. Saját étterme van, de állítólag a csőd közelében áll.
– És ez hogy jön Vittoria eltűnéséhez?
– Úgy, hogy beszéltem Lucreziával meg Darióval, és elmesélték, hogy a pár héttel ezelőtti családi összeröffenésen Roman feltűnően sokat beszélgetett Vittoriával. A fickó azt is tudta, hogy síelni készülnek, és azt is, hova, de még a hotelt is, hisz mindig ugyanott szállnak meg. – Lily hangosan beszívta a levegőt. – Matteo, rossz érzésem van ezzel a Romannal kapcsolatban.
Matteo pontosan értette, mire gondol Lily. Nagyon úgy tűnt, Romannak nincs vesztenivalója, az ilyen ember pedig veszélyes. Ha köze van Vittoria eltűnéséhez, az sokat ronthat az amúgy sem fényes helyzeten.
– Jó, még hátravan egy hely, amit meg kell néznem, aztán megyek le. Addig próbáld meg kideríteni, hol van most Roman Piras.
Matteo letette a telefont, aztán visszatért a pályára, és az utolsó hütte felé siklott. Ez jóval kisebb volt, mint a korábbi éttermek. Inkább csak egy bár és egy kocsma keveréke, Matteónak csupán néhány percébe telt, míg mindenkivel beszélt, főleg hogy vendégek itt már nem is voltak, csak alkalmazottak, ám ezúttal sem ismerte fel senki Vittoriát.
A bent töltött néhány perc is elég volt azonban ahhoz, hogy odakint még rosszabbra forduljon az idő. Már nem csupán szállingózott a hó, hanem nagy, sűrű pelyhekben esett, a szél pedig újra és újra végigsüvített a domboldalon.
Rajta kívül nem volt senki idefent. Vagy legalábbis senki, akit Matteo láthatott a ködtől és a hóeséstől. A felvonó sem ment már, így kénytelen volt lesíelni, amit nem is bánt. Legalább még egyszer körülnéz a pályán.
Tudta persze, hogy órák óta rengeteg ember végigment ugyanitt, és ha nem látták Vittoria nyomát, ő sem fogja, mégis jobban érezte magát attól, hogy megpróbálja.
Felcsatolta a sílécét, szemére húzta a síszemüvegét, és elindult lefelé.
A hó egyre csak szakadt, a fel-feltámadó szél pedig nemcsak az égből hulló pelyheket kavarta fel, hanem a frissen esett hóréteget is a pályán. Matteo rádöbbent, hogy ilyen körülmények között még akkor sem biztos, hogy észrevenné Vittoriát, ha ott feküdne tőle pár méterre a sípályán. Ha annál messzebb, akkor főleg nem.
Ennek ellenére sem gyorsított fel, hogy hamarabb leérjen, hanem széles kanyarokkal, a pálya egyik szélétől a másikig tartott lefelé, és közben erőltette a szemét, hogy a ködön és a hóesésen keresztül is észrevegye azt, ami nem tartozik a hegyre, ám semmi szokatlant nem látott.
Elhaladt a webkamera alatt, amin Vittoriát látták. Innentől egészen a sípálya aljáig már nem volt egyetlen étterem és kocsma sem, ahová Vittoria bemehetett. Persze akár át is vághatott egy másik pályára, de a többi rendőr és az önkéntesek azokat is megnézték, és nem találták a lányt. Tényleg mintha köddé vált volna.
Matteo lelkére tavaly tél óta minden kudarcba fulladt nyomozás mázsás súlyú kőként nehezedett, újra és újra arra emlékeztetve őt, hogy hiába igyekszik, végső soron mégis csak tehetetlen a világban tomboló erőszakkal szemben. Mindig lesz egy újabb Alessa. Mindig lesz valaki, akit nem fog tudni megmenteni.
A szél újabb adag havat söpört az arcába, ám Matteo összeszorította az álkapcsát, és nem volt hajlandó feladni. A pálya ezen a részen kiszélesedett, így ő még nagyobb kanyarokban ereszkedett lefelé, közben pedig fürkészte a fehérséget, hiába égett egyre jobban a szeme az erőlködéstől.
A pálya jobbra kanyarodott, és közvetlenül a kanyar után egy keskeny út vitt át a szomszédos pályára. Matteo már majdnem elhagyta, amikor eszébe jutott, hogy ezen az ösvényen régen volt egy elhagyatott kunyhó. Kölyökkorukban Raffaele-lel gyakran játszottak ott.
Matteónak fogalma sem volt róla, hogy még mindig áll-e a kalyiba, sem arról, van-e olyan állapotban, hogy ki lehessen odabent húzni pár órát. Valószínűleg rég összedőlt. Matteo mégis úgy döntött, hogy biztos, ami biztos megnézi.
Ráfordult az ösvényre, amit sűrűn szegélyeztek a fák, a hó pedig mintha még a korábbinál is jobban szakadt volna, ráadásul elkezdett besötétedni. Matteo alig látott az orra hegyéig.
A kunyhót is alig vette észre, pedig ott állt három terebélyes fenyőfa tövében, a tetejét vastagon fedte a hó, egyszem ablaka be volt deszkázva épp úgy, ahogy régen. Matteo próbálta kivenni, hogy vezetnek-e nyomok az ajtóhoz, de ha vezettek is, a frissen hullott hó befedte őket.
A kunyhó felé kanyarodott, és amikor odaért, lecsatolta a sílécét, majd valamiféle megérzéstől hajtva a pisztolyáért nyúlt. Nem vette elő, de kijjebb húzta a tokból, hogy könnyen hozzáférhessen. Az elemlámpát, amit szintén magával hozott, viszont kiszedte a zsebéből, és felkattintotta. Aztán az bejárathoz indult.
Az ajtó régen sem nyílt könnyen, most azonban rendesen neki kellett feszülnie, hogy be tudja lökni. Amint kinyitotta, az elemlámpa fénye nyomban egy sílécre vetült. Egy piros és fehér színű Blizzardra. Pont olyanra, amilyennel Vittoria Piras is síelt…
Matteo végigpásztázta az elemlámpával az elő helyiséget, ám egy törött lábú széken és leharcolt padon kívül más nem látott odabent. A kunyhóban majdnem ugyanolyan hideg volt, mint kint. A fából tákolt falak repedésein besüvített a szél, Matteo lehelete hófehéren gomolygott.
A kunyhó másik szobájába rohant, és azonnal észrevette a sarokban fekvő alakot.
– Vittoria! – kiáltotta, de a lány nem reagált. Matteo letérdelt mellé, és lejjebb húzta a sálat az arcából.
Valóban Vittoria Piras volt az. Szőke copfja kikandikált a sapkája alól, az arca hófehér volt, a szája kezdett elkékülni a hidegtől, de még lélegzett.
Matteo kibújt a kabátjából, a lányra terítette, aztán hívta Lilyt.
– Megtaláltam, egy elhagyatott kunyhóban, küldöm a koordinátákat – hadarta. – Teljesen kihűlt, de még él. A mentők jöjjenek, és siessenek!
– Hívom őket. – Lily megkönnyebbültnek tűnt, aztán a hangja újra elkomorult. – Egyébként megvan Roman Piras is. Nemrég vitték kórházba, túladagolta magát. Valószínűleg nem éli túl.
– Bassza meg! – káromkodott Matteo. – Mi a fene folyik ebben a családban?
Legyél az oldalam rendszeres olvasója, hogy soha ne maradj le az új bejegyzésekről:
MÁR ELŐRENDELHETŐ!
Ha csak attól a férfitól számíthatsz segítségre, aki gyűlöl, a következmények beláthatatlanok…
Rády Emma tíz évvel korábban bosszút akart, ami azonban halállal végződött. Ugyan a börtönt megúszta, és új életet kezdett Rózsakőn, de a múltja továbbra is kísérti. Aztán egy éjjel bántalmazás hangjait hallja a szomszédból, és elhatározza, hogy nem hagyja annyiban. Hisz a saját bőrén tapasztalta, milyen az, amikor mindenki hátat fordít a családon belüli erőszak áldozatainak. Ám aki a segítségére lehetne, teljes szívéből gyűlöli.
Újvári Péter főhadnagy élete tönkrement. Megkeseredett és magányos Emmának köszönhetően. Amikor a nő felbukkan, minden erejével el akarja utasítani a kérését, és messzire akarja kergetni magától, nem csupán azért, amit Emma egykor vele tett. Hanem a mocskos és teljesen helytelen vágy miatt is, amit a nő iránt érez. De túl mélyen gyökerezik az ösztöne, hogy segítsen a bajba jutottakon.
Péter kénytelen-kelletlen nyomozni kezd, és Emmával olyasmire bukkannak, amire egyáltalán nem számítottak: Rózsakő eddigi legelborultabb gyilkosára. De vajon lehet esélyük ellene? És a gyűlölet tényleg átalakulhat szerelemmé, vagy ők ketten együtt még a gyilkosnál is nagyobb káoszba fullasztják Rózsakőt?
Rendeld elő 30% kedvezménnyel, ajándékkönyvvel és a könyvhöz készült könyvjelzővel:
OLVASTAD MÁR?
Benjamin Burke azt hitte, tökéletes a terve. Elviszi a barátnőjét, Flórát egy régóta esedékes romantikus utazásra Skóciába, közben szimatol egy kicsit az ügyben, ami hónapok óta ébren tartja éjszakánként. Persze Ben életében soha semmi nem ilyen egyszerű, a tervei pedig hajlamosak gajra menni. Ezúttal a szokásosnál is jobban. Köszönhetően egy holttestnek, egy eltűnt lánynak, na meg Tristan Hunternek, az edinburghi zsarunak, akivel – mindkettőjük pechjére – kereszteződnek az útjaik.
Ben és Tristan azon kapják magukat, hogy őrült balhéba keverednek, ahol minden sarkon veszély les rájuk, miközben legszívesebben egymásnak is bemosnának.
Vajon sikerül összedolgozniuk és túlélniük a közös kalandot?
Jud Meyrin Rózsakői rejtélyek és Felföldi rejtélyek sorozata fonódik össze ebben a fergetegesen adrenalindús bromance-ban
Olvass bele a regényeimbe, és menj biztosra:
Ha tetszett, itt tudod megvenni a könyveket nyomtatva és elektronikusan is:
FairBooks Kiadó (akár dedikálva is)
.JPG)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése