Gilbert kinyitotta a bejárati ajtót Alinda előtt, és nézte, ahogy a nő egy pillanatig tétovázik, majd mély levegőt véve átlép a küszöbön. Mintha medvebarlangba sétálna. Vagy csapdába… és ez a gondolat nem javított Gilbert hangulatán.
Az esküvő végtelenül hamisnak tűnt a felcicomázott teremmel, a statisztákkal, meg Alindával, aki szépséges hercegnőnek tűnt abban a csipkeruhában. Egy olyan hercegnőnek, aki egyáltalán nem illik hozzá. Mintha csak eljátszottak volna valamiféle komédiát, pedig valóban összeházasodtak. Gilbert egyelőre nem tudta felfogni. A nő, akivel épp összeköltözni készült, idegen volt számára. Ugyanúgy csupán adatokat tudott róla, mint a többiekről, akik az intézet segítségével kerestek párt.
Kényszeredetten lépett be Alinda után a lakásba, és lerakta a nő bőröndjét a fogas alá. Bárhol máshol szívesebben lett volna, még az exneje szeretőjével is nagyobb örömmel ülne le iszogatni, mint kibírni ezt a feszengést Alindával. Becsukta az ajtót, a zár kattanására Alinda összerezzent, és még a vastag kabát ellenére is látszott, hogy a válla megmerevedik.
– Ez itt a konyha – kezdett bele Gilbert a ház hevenyészett bemutatásába –, arra van az étkező és a nappali. Fent az emeleten pedig a két hálószoba, én a bal oldalit használom, a magáé… vagyis a tiéd lehet a másik. – Nehezen jött a szájára a tegezés, de hát mégsem magázhatja a feleségét!
– A másik? – Alinda elkerekedett szemekkel fordult felé, és Gilbert csak most értette meg, miért olyan feszült.
– Azt hitted, hogy az ágyamba kényszerítelek?
– Nem beszéltünk róla – mormolta Alinda elvörösödve –, és nem tudtam, mire számítsak.
– Akkor megnyugodhatsz – jelentette ki Gilbert szárazon.
Hátat fordított a nőnek, kibújt a kabátjából, és bemasírozott a konyhába. Vizet töltött a forralóba, filtert, poharat vett elő, közben beletúrt a hajába. A felesége azt hitte, hogy… mit is? Hogy egy erőszaktevővel házasodott össze? Az isten szerelmére…
Kizárólag a munkája miatt ment bele a gyors házasságba, nem holmi perverz vágyból, hogy ismeretlen nőket vonszoljon az ágyába. Így Hoggarth végre leszáll róla, és ő újra a munkának szentelheti az idejét. Azt hitte, ezt egyértelműen kifejezte, amikor elárulta Alindának, hogy marketingcélokra akarja az intézet felhasználni a házasságukat, de úgy tűnik, tévedett. Nem vette figyelembe Alindát, se azt, mit gondolhat a nő.
Belehasított a felismerés, hogy egy lakásban kell élnie ezzel a teljesen idegen nővel, aki ráadásul nem különösebben kedveli. És Gilbert sem őt. Nem is ismeri, akkor hogyan is kedvelhetné?
Gilbert felsóhajtott, és levett a polcról egy másik poharat.
– Alinda, egy percre? – szólt ki a nőnek, aki még mindig a folyosón toporgott.
Alinda úgy óvakodott be a konyhába, mintha arra számítana, hogy egy vadállat bármikor ráugorhat az egyik sarokból. Időközben levette a kabátját, a csizmáját; mezítláb még alacsonyabbnak tűnt, alig ért a válláig. Gilbert tekintete egy pillanatra harisnyába bújtatott lábfejére tévedt, a lábujjai aprók voltak, a körmeit rózsaszínűre festette. Gilbert torka egy pillanat alatt kiszáradt.
– Igen? – szakította félbe a gondolatait Alinda hangja.
Gilbert elkapta a pillantását, megköszörülte a torkát, és ügyelt rá, hogy kizárólag Alinda arcát nézze, majd az asztalon álló csészékre mutatott.
– Van kedved meginni egy teát? Vagy esetleg kávét kérsz?
Alinda az asztalra sandított, aztán vissza rá, és bólintott.
– A tea remek lesz, köszönöm.
– Közben beszélgethetnénk.
– Rendben – egyezett bele Alinda, és leült az egyik székre, de a tartása ugyanolyan merev volt, mint az esküvőjükön a kamerák kereszttűzében.
Gilbert odavitte a forró vizet, a teafiltereket, a cukrot és a tejet az asztalra, majd ő is leült. A következő kínosan hosszúra nyúló percben mindketten a teával foglalatoskodtak. Gilbert ugyan nem volt társasági ember, nem kedvelte az összejöveteleket, a céltalan fecsegést, de a komoly beszéddel sosem akadt problémája. Most azonban nehezen találta a szavakat.
– Felállíthatnánk pár szabályt – bökte ki végül. – Az együttéléshez.
Alinda szeme elsötétedett, mint tenger a viharban.
– Szabályt? – kérdezett vissza olyan hangsúllyal, hogy Gilbert azonnal magyarázkodni kezdett.
– Rosszul fogalmaztam. Arra akartam utalni, hogy mindkettőnknek könnyebb lenne, ha megismernénk egy kicsit egymást, a másik napirendjét, szokásait. Akkor egyszerűbb lenne az együttélés. Na meg nem adódna újra olyan félreértés, mint az előbb.
– Ez igaz – vörösödött el Alinda, majd pár pillanatra elhallgatott, mintha össze akarná szedni a gondolatait. – Napközben nagyrészt az egyetemen vagyok – kezdett bele úgy, mintha az önéletrajzát mondaná fel. – A fennmaradó időben leginkább tanulok és festek. Ha elég világos a szobám, ott is fel tudom állítani a vásznat…
– Használd nyugodtan a nappalit, az elég világos – vágott közbe Gilbert. – Én egyébként is későn érek haza a munkából, utána általában a dolgozószobában szoktam tölteni az estéket.
– Dolgozószoba is van? – pillantott rá Alinda meglepetten.
Gilbert rájött, mennyire udvariatlan volt. Meg sem mutatta a nőnek a lakást, csak faképnél hagyta, és berohant ide a konyhába. Mentségére legyen mondva, eléggé kiborította Alinda feltételezése arról, hogy ő ősemberként le fogja teperni az első adandó alkalommal.
– Körbevezetlek! – állt fel az asztaltól, Alinda pedig szó nélkül követte.
Az intézet bérelte számára ki ezt a házat a válása után, és nem fukarkodtak. A Notting Hillnek azon a részén állt, ami a válság ellenére kitartott, valószínűleg azért, mert ez a környék eleve a tehetősebbek lakhelye volt. Az épületeket makulátlanul rendben tartották, az előttük magasodó fákat már feldíszítették karácsonyi égősorokkal, így sötétedés után minden aranyszínben csillogott. A huszonöt évvel korábbi Londont idézte a környék. Azt a Londont, ahova annak idején Gilbert az anyjával feljött a karácsonyi vásárra, amihez csupa szép emlék fűzte.
Bevezette Alindát a ház teljes hátsó frontját elfoglaló helyiségbe. Az egyik felében nagy étkezőasztal állt, amit Gilbert még egyszer sem használt, mindig a konyhában evett. A másikban a nappalit rendezték be, világos huzatú kanapéval, fotelekkel, rajtuk rengeteg párnával. Még egy kandalló is volt, amiben a bejárónőnek hála vidáman lobogott a tűz. A nagy ablakok előtt földig érő függönyök lógtak, lábuk alatt vastag, süppedős szőnyeg terült el.
Alinda körbefordult, és nagy szemeket meresztett mindenre.
– Nagyon szép és nagyon hatalmas – mormolta. – Tényleg nem használja… Bocsánat, használod? – pirult el. Úgy tűnt, neki is nehezére esik a közvetlenebb hangnem.
– Tényleg. Jobban érzem magam a dolgozószobában. Azt is megmutatom, aztán felmehetünk az emeletre.
Beléptek a dolgozószobába. Alinda kíváncsian körbenézett a roskadásig tömött könyvespolcokon, a középen álló íróasztalon, az egy szem bőrfotelen, aztán felé fordult.
– Most már értem, miért kedveled jobban. Ez azért jóval férfiasabb – mosolyodott el, és a mosolya először ért fel egészen a szeméig. – De miért nem rendezed át a nappalit, ha nem a stílusod?
– Az intézet bérli a házat. Nem is vagyok benne biztos, hogy komolyabban átalakíthatnám.
– Értem. – Alinda mosolya eltűnt, csalódottnak látszott. – A ruhát és a gyűrűt is az intézet fizette? – zavartan csavargatni kezdte a gyűrűt az ujján, Gilbert viszont képtelen volt követni a nő gondolatmenetét.
– Nem, azokat én. De hogy ez jön ide?
– Nem túl kellemes gondolat, hogy a Népességgyarapítási Intézet fizeti a leendő lakhelyemet. És nem szerettem volna, hogy a ruhát és gyűrűt is ők állják, de persze ez hülyén hangzik, hisz pontosan tudom, mivel foglalkozol, és honnan jön a fizetésed…
Elhallgatott, megvonta a vállát, Gilbert pedig azt kívánta, bár inkább azt kifogásolná, hogy nincs a tulajdonában egy Notting Hill-i ház. Alinda viszont láthatóan a munkáját utálja. A munkáját, ami számára nem csupán munka. A mátrix, a kutatásai az élete legfontosabb részét képezték, sőt nem csak az életének, a személyiségének is. Újdonsült felesége pedig ennyire idegenkedik attól, ami személyisége része. Ez nem túl jó kezdet.
– Ha ennyire ki nem állhatod a munkámat, miért választottál engem? – kérdezte Gilbert. A keserűséget, ami váratlanul elöntötte, nemigen tudta leplezni.
Alinda elkapta a tekintetét, és zavartan pislogott. Néhány hosszúra nyúló pillanatig a könyvespolcokat fixírozta, majd ismét felnézett rá.
– Lehetek őszinte?
– Kérlek, legyél!
– Azért választottalak téged, mert a legidősebb voltál a jelentkezők közül – hadarta el olyan gyorsan, hogy szinte összefolytak a szavai.
Gilbert zavartan fürkészte az arcát.
– Úgy érted, szereted az idősebb férfiakat?
– Jaj, dehogy, nem erről van szó! – tiltakozott azonnal Alinda pirosló arccal, ismét a könyvespolcokat tanulmányozva. – Csak arra gondoltam, hogy veled könnyebben ki tudok jönni, mint egy forrófejű fiatallal.
Gilbert hirtelen nem is tudta, mit reagáljon erre: nevessen vagy sértésnek vegye.
– Vagyis egy vén trottyot akartál, akit könnyebb irányítani?
Alinda felkapta a fejét, a szeme ismét elfelhősödött.
– Nem mondtam, hogy vén trotty vagy, és nem is akartalak megbántani, csak őszinte lenni. Azt is be kell vallanom, hogy nem azért jelentkeztem az intézetbe, mert annyira férjhez szerettem volna menni.
– Igen, ez feltűnt – szúrta közbe Gilbert.
– De az igazi okot nem tudod – sóhajtott fel Alinda. – Az az igazság, hogy nem tudtam fizetni a lakásom bérleti díját. Választhattam, hogy otthagyom az egyetemet és munkát keresek, vagy lediplomázok és férjhez megyek. Én pedig ezt az utóbbit választottam. Kihasználtalak… Sajnálom! – sütötte le a szemét.
Gilbert hirtelen nem is tudta, mit válaszoljon erre.
– Nekem is jól jött, hogy még csak huszonkét éves vagy – vallotta be végül. Alinda ránézett, és úgy tűnt, először nem érti, mire utal, aztán a nő arcán végigsuhant a felismerés.
– Nem akarsz gyereket!
– Nem.
– Pont te, akinek az egész munkája arról szól, hogy minél több gyermek születhessen az országban?!
– Igen, az országban. De nem nekem.
Alindán látszott, hogy szívesen tovább faggatózna, mégsem tette.
– Akkor megmutatod az emeletet is? – kérdezte helyette.
Gilbert, hálásan a témaváltásért, megindult a hálószobák felé. Közben azon járt az esze, hogy ugyan mi a csoda fog kisülni egy olyan házasságból, ami csupán azért köttetett, mert mindketten kiutat kerestek egy nehéz helyzetből.
Legyél az oldalam rendszeres olvasója, hogy soha ne maradj le az új bejegyzésekről:
Ha szeretnéd egyben elolvasni az egész történetet:
FairBooks Kiadó - nyomtatott - UTOLSÓ PÉLDÁNYOK!
FairBooks Kiadó - e-könyv:
További lelőhelyek:
ELŐRENDELHETŐ!
A Rózsakői rejtélyek trilógia egységes sorozatborítóval.
Kisvárosi krimi romantikával, humorral és szenvedéllyel.
Ezen a héten 40% kedvezménnyel lehet beszerezni a Felföldi rejtélyek két részét:
MOST CSAK 990 FT!
MEGJELENT!
A Rózsakői rejtélyek befejező kötete már megvásárolható:
FAIRBOOKS: A Kristály Villa titka
LIBRI: A Kristály Villa titka
BOOKLINE: A Kristály Villa titka
LÍRA: A Kristály Villa titka
KÖNYVTÜNDÉR: A Kristály Villa titka
ÁLOMGYÁR: A Kristály Villa titka
BOOK24: A Kristály Villa titka
OLVAS.HU: A Kristály Villa titka
Ha csak attól a férfitól számíthatsz segítségre, aki gyűlöl, a következmények beláthatatlanok…
Rády Emma tíz évvel korábban bosszút akart, ami azonban halállal végződött. Ugyan a börtönt megúszta, és új életet kezdett Rózsakőn, de a múltja továbbra is kísérti. Aztán egy éjjel bántalmazás hangjait hallja a szomszédból, és elhatározza, hogy nem hagyja annyiban. Hisz a saját bőrén tapasztalta, milyen az, amikor mindenki hátat fordít a családon belüli erőszak áldozatainak. Ám aki a segítségére lehetne, teljes szívéből gyűlöli.
Újvári Péter főhadnagy élete tönkrement. Megkeseredett és magányos Emmának köszönhetően. Amikor a nő felbukkan, minden erejével el akarja utasítani a kérését, és messzire akarja kergetni magától, nem csupán azért, amit Emma egykor vele tett. Hanem a mocskos és teljesen helytelen vágy miatt is, amit a nő iránt érez. De túl mélyen gyökerezik az ösztöne, hogy segítsen a bajba jutottakon.
Péter kénytelen-kelletlen nyomozni kezd, és Emmával olyasmire bukkannak, amire egyáltalán nem számítottak: Rózsakő eddigi legelborultabb gyilkosára. De vajon lehet esélyük ellene? És a gyűlölet tényleg átalakulhat szerelemmé, vagy ők ketten együtt még a gyilkosnál is nagyobb káoszba fullasztják Rózsakőt?
HA VALAMI KÜLÖNLEGESRE VÁGYSZ:
Két sorozat - két nyomozó - egy őrült kaland.
Olvasd el Tristan (Felföldi rejtélyek) és Ben (Rózsakői rejtélyek) közös nyomozását:
.jpg)
FairBooks webshop: Vérbeli detektívek - nyomtatott, Vérbeli detektívek - e-könyv
Olvass bele a regényeimbe, és menj biztosra:
Ha tetszett, itt tudod megvenni a könyveket nyomtatva és elektronikusan is:
FairBooks Kiadó (akár dedikálva is)
.JPG)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése