A férfit, aki azon a kora szeptemberi estén felszólalt, Nini még egyszer sem látta korábban, és abban sem volt biztos, hogy túlságosan szimpatikus neki. Az arca menyétszerű volt, olyan benyomást keltett, mint aki hajlandó mindent megtenni a cél érdekében. Ninit az egyik hajdani egyetemi évfolyamtársára emlékeztette, aki folyton mindenkinek szívességet tett, hogy aztán a neki megfelelő pillanatban viszonzást követeljen.
– Mind tudjuk – tárta szét a karját a férfi eltúlzott mozdulattal –, hogy a házassági rendeletet a kormány úgy bebetonozta, hogy törvényes eszközökkel nem lehet tenni ellene semmit. Az egyetlen megoldás a hatalomváltás. Csak éppen nem kizárólag a rendelet van bebetonozva, hanem maga a kormány is. Ide nem lesznek elegek a demokratikus eszközök, ide forradalom kell! Azokat, akik részt vettek ebben a diktatórikus törvénynek a létrehozásában, felelősségre kell vonni. Akár erőszakkal is! A házassági rendelet is erőszak. Erőszak az egyén szabadsága ellen. Kíméletlen és agresszív. Agresszív intézkedésekre pedig agresszív választ kell adni.
Ninit kirázta a hideg. Nála jobban kevesen gyűlölték a házassági rendeletet, na de erőszak és forradalom lenne a megfelelő válasz? Nini kételkedett benne. Körülnézett a teremben, kereste a többiek arcán ugyanazt a viszolygást, ami őt is elöntötte, ám a többség ugyanúgy egyetértően bólogatott, mint amikor arról beszéltek legutóbb, milyen más módszerek léteznek arra, hogy megakadályozzák a további népességfogyást. Sőt talán még lelkesebben. Ninit kellemetlen érzés fogta el.
Újabb ember lépett ki a padsorok elé, és hosszan beszélt arról, mit tehetnek azért, hogy meggyengítsék a kormány szavahihetőségét, aztán lassan véget ért a gyűlés. Nini alig győzte kivárni. Most először érezte azt, hogy talán nem is kellene itt lennie. Friss levegőre vágyott, de a bejárat előtti sor a szokásosnál is lassabban haladt. Aztán valaki hirtelen lekattintotta a villanyt, sötétség borult rájuk.
– Rendőrök vannak odakint. Maradjanak csendben! – hallatszott valahonnan, és ettől, mintha egy hatalmas halászhálót dobtak volna rájuk, néma feszültség ereszkedett a teremre.
Nini azt akarta mondani, amit mindig mondogatott magának: hogy nem csináltak semmi rosszat, csak beszélgettek, a rendőrök nem tehetnek velük semmit. De a mai este után már ő maga sem hitte ezt.
Az emberek, akik eddig a padsorok között ácsorogtak, szétszéledtek a teremben, mint a hangyák, amikor közeledik feléjük egy cipőtalp. Nini szeme kezdett hozzászokni a sötéthez, már nemcsak érezte, de látta is a többiek rémületét, ő azonban még mindig bénultan állt ugyanott. Mégis mit kéne tenni ilyen helyzetben?
– Erre jöjjön! – Max bukkant fel mellette, karon ragadta, és elkezdte húzni a terem túlsó vége felé. Már elhagyták a padsorokat, amikor Nini megtalálta a hangját.
– Hová megyünk?
– El innen. – A férfi csak ennyit mondott, aztán benyitott a tornaterem végében lévő ajtón. Nini tudta, hogy itt vannak az öltözők, az öltözőkön túl pedig az iskolaépület, ám azt is tudta, hogy az átjáró le van zárva. Amikor először jött el a gyűlésre, Barney elárulta neki, hogy a tornaterem udvarra vezető ajtajához van csak kulcsuk, hála az iskola egykori fociedzőjének, aki megtartotta, miután bezárt az iskola, majd jó pénzért átadta a gyűlés szervezőinek.
– Zárva lesz – mormolta Maxnek, amikor a szekrénysorok mellett elhaladva odaértek az ajtóhoz.
– Van kulcsom. – A férfi egy kulcscsomót halászott elő a zsebéből.
Az öltöző magasan nyíló keskeny ablakain beszökött az utcai lámpák fénye, de Max arca így is árnyékban maradt, Nini hiába próbált olvasni benne. A férfi kezére meredt. Maxnek nem egyetlen kulcsa volt, hanem legalább egy tucat, és Nini le merte volna fogadni, hogy nemcsak ezt az ajtót, hanem az összes többit is ki tudja nyitni az iskolában.
– De ez hogyan lehetséges…? – kezdte zavartan, aztán leesett neki. – Maga is az iskolában dolgozott, ugye?
– Erre most nincs idő. – Max kinyitotta előtte az ajtót, bement rajta, és intett, hogy kövesse. Mikor már mindketten bent voltak, a férfi bezárta mögöttük az ajtót.
– És a többiek? – csúszott ki Nini száján, mire Max rápillantott. Az arca még mindig árnyékban volt, Nini nem látta a tekintetét.
– Nem lesz semmi bajuk. A rendőrök a szemben lévő házba jöttek. Az ott élő asszonynak van egy unokája, aki betöltötte a harmincat, de nem jelentkezett a Népességgyarapítási Intézetnél.
– Ezt meg honnan tudja? – bámult döbbenten Nini, Max azonban nem válaszolt.
– Jöjjön! – mondta helyette. – Az igazgatói irodából rá lehet látni az utcára. Tudni fogjuk, ha tiszta a levegő.
A férfi elindult a folyosón, Nini pedig a nyomába szegődött, mert más választása nem nagyon volt. Az igazgatói iroda ablakából aztán végignézhették, ahogyan a szemben lévő házból a rendőrök valóban kiráncigálnak egy nagydarab, vörös hajú fickót, és betuszkolják az egyik autó hátsó ülésére. Az ajtóban álló ősz, görnyedt hátú asszony szívet tépően zokogott, közben a sötét égből egyre sűrűbben hullott az eső.
– Úgy csinálnak, mintha bűnöző lenne – suttogta Nini, képtelenül arra, hogy visszatartsa saját könnyeit. – Pedig csak nem akar megházasodni.
Max előhalászott a zsebéből egy zsebkendőt, és odanyújtotta neki. A hangja lágy volt, amikor megszólalt.
– Sosem látott még ilyet?
– Nem, de tudom, hogy elviszik a házasságösztönző tréningre, amin kötelezően részt kell vennie. – Nini Aaronre gondolt, és a szokásos fájdalomba egy csepp megkönnyebbülés vegyült. Aaronnek ezt legalább nem kellett átélnie… – Szörnyen megalázó ez az elhurcolás – motyogta.
Némán nézték, ahogy a két rendőrautó elindul, és tovasuhan az utcán. Max csak ezután szólalt meg.
– Nem az elhurcolás a legrosszabb – mondta reszelős hangon. – Hanem az, ami utána vár rá.
Nini homlokráncolva fordult a férfi felé.
– Hogy érti ezt?
– A házasságösztönző tréning nem egy sima tanfolyam, ahol kedvesen elmagyarázzák, miért is előnyös a házasság. – Max arcára most már rávetült az utcai lámpák fénye, Ninit pedig szinte mellbe vágta a tekintetében kavargó lángoló düh. – Hallott már átnevelő táborokról?
– Persze. – Nini ereiben megfagyott a vér.
– A tréning nagyon hasonlít azokra, Nini.
– Az nem lehet… – Nini Maxre bámult, de nem a férfit látta maga előtt, hanem Aaron szőke haját, csupaszeplő arcát. Nem akart többet hallani, de Max kérlelhetetlenül folytatta.
– Úgy tudjuk, hogy a tréningen résztvevők egyelőre csak kényszergyógykezelést kapnak, azt is csak módjával. Pár jól megválasztott pirula, és annyira eltompítják az agyukat, hogy már semmi sem tűnik valóságosnak. Ilyenkor aztán azt mantrázzák nekik, hogy a házasság jó, házasodni kell. És ha ezt szemrebbenés nélkül képesek megtenni, akkor ki tudja, mikor váltanak kínzásra?
– Kérem, ne folytassa! – Nini gyomra kavargott, nem kapott levegőt. Max tekintetét kutatta, kereste a hazugság nyomait benne. Azt akarta hinni, hogy mindez nem igaz, a férfi csupán tud Aaronról, és valami kifacsart okból így akarja megbüntetni, de ennek nem volt semmi értelme, és a hazugságnak sem volt semmi értelme. Max igazat beszélt.
Nini a szája elé szorította a kezét, és kirohant az irodából.
Legyél az oldalam rendszeres olvasója, hogy soha ne maradj le az új bejegyzésekről:
MOST MINDEN KÖNYVEM -40%!
Nyárzáró akció a FairBooks webshopban:
ELŐRENDELHETŐ!
A Rózsakői rejtélyek trilógia egységes sorozatborítóval.
Kisvárosi krimi romantikával, humorral és szenvedéllyel.
MEGJELENT!
A Rózsakői rejtélyek befejező kötete már megvásárolható:
FAIRBOOKS: A Kristály Villa titka
LIBRI: A Kristály Villa titka
BOOKLINE: A Kristály Villa titka
LÍRA: A Kristály Villa titka
KÖNYVTÜNDÉR: A Kristály Villa titka
ÁLOMGYÁR: A Kristály Villa titka
BOOK24: A Kristály Villa titka
OLVAS.HU: A Kristály Villa titka
Ha csak attól a férfitól számíthatsz segítségre, aki gyűlöl, a következmények beláthatatlanok…
Rády Emma tíz évvel korábban bosszút akart, ami azonban halállal végződött. Ugyan a börtönt megúszta, és új életet kezdett Rózsakőn, de a múltja továbbra is kísérti. Aztán egy éjjel bántalmazás hangjait hallja a szomszédból, és elhatározza, hogy nem hagyja annyiban. Hisz a saját bőrén tapasztalta, milyen az, amikor mindenki hátat fordít a családon belüli erőszak áldozatainak. Ám aki a segítségére lehetne, teljes szívéből gyűlöli.
Újvári Péter főhadnagy élete tönkrement. Megkeseredett és magányos Emmának köszönhetően. Amikor a nő felbukkan, minden erejével el akarja utasítani a kérését, és messzire akarja kergetni magától, nem csupán azért, amit Emma egykor vele tett. Hanem a mocskos és teljesen helytelen vágy miatt is, amit a nő iránt érez. De túl mélyen gyökerezik az ösztöne, hogy segítsen a bajba jutottakon.
Péter kénytelen-kelletlen nyomozni kezd, és Emmával olyasmire bukkannak, amire egyáltalán nem számítottak: Rózsakő eddigi legelborultabb gyilkosára. De vajon lehet esélyük ellene? És a gyűlölet tényleg átalakulhat szerelemmé, vagy ők ketten együtt még a gyilkosnál is nagyobb káoszba fullasztják Rózsakőt?
HA VALAMI KÜLÖNLEGESRE VÁGYSZ:
Két sorozat - két nyomozó - egy őrült kaland.
Olvasd el Tristan (Felföldi rejtélyek) és Ben (Rózsakői rejtélyek) közös nyomozását:
.jpg)
FairBooks webshop: Vérbeli detektívek - nyomtatott, Vérbeli detektívek - e-könyv
Olvass bele a regényeimbe, és menj biztosra:
Ha tetszett, itt tudod megvenni a könyveket nyomtatva és elektronikusan is:
FairBooks Kiadó (akár dedikálva is)
.JPG)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése