Gilbert arra ébredt, hogy veszettül fáj a feje. Le kellene szoknia arról, hogy minden este hajnalig dolgozik. De valamivel muszáj volt elterelnie a figyelmét a szomszéd szobában alvó feleségéről, és a munka tűnt a legegyszerűbb megoldásnak. Persze ez sem volt tökéletes.
A falon időről időre átszűrődtek a zajok. Gilbert minden este hallotta ahogy a fotel megnyikordul, amikor Alinda leül rá. Azt is hallani vélte, amikor a nő végigdől az ágyán, és azt is, ahogy járkál, pedig a vastag szőnyegnek el kellett volna nyelnie minden zajt, Gilbert mégis biztos volt benne, hogy a nő sokszor le-föl mászkál a szobájában.
Biztosan így vezette le az idegességét, Gilbertnek viszont nehezére esett nem elképzelnie Alindát ugyanabban a vékony trikóban és nadrágban, amit első reggel viselt a fürdőszobai találkozásukkor. Pedig ez a gondolat mindig veszélyes irányba vitte. Jobbnak tűnt kiverni a fejéből.
Tudta persze, hogy a nő gyönyörű. Az intézetben a kollégái az esküvőn készült videót látva meg is jegyezték, milyen mázlista. Az egyik nagydumás még azt a poént is elsütötte, hogy biztosan megbuherálta a mátrixot, hogy neki jusson egy ilyen szép, ráadásul fiatal nő. Gilbert igyekezett elengedni a füle mellett az összes megjegyzést, de azért volt szeme. És hiába próbáltak kitérni kölcsönösen egymás útjából Alindával, mégsem tudta megtenni, hogy ne vegyen észre minden apróságot a nőn. A szeplőket az orrán, a parfümje gyümölcsös illatát, vagy legutóbb halványlilára lakkozott lábkörmeit, amikor előző este mezítláb jött le az emeletről.
Gilbert próbálta kiűzni a fejéből a kéretlen emlékképeket, és az éjjeliszekrényen lévő órára pillantott. Elmúlt kilenc. Minden csendesnek tűnt, Alinda biztosan elment már a barátnőjéhez vagy valahova máshova. A nő az első nap kivételével egész héten alig volt itthon, hajnalban indult, és csak este ért haza. Biztosan nincsenek reggel nyolctól este nyolcig órái, inkább csak menekül a házból. Meg nyilván előle. Ezt jelezte előző este a lebiggyedő szája is, amikor összefutottak a konyhában. Gilbertnek nem kellett szakértőnek lennie a női nemben ahhoz, hogy rájöjjön, az a fintor azt jelenti, hogy Alinda a háta közepére se kívánja.
Gilbert feltápászkodott az ágyról, és magára kapott egy pólót. Milyen nevetséges! Fel kell öltöznie a saját házában ahhoz, hogy bekapjon egy fájdalomcsillapítót. De inkább megteszi, csak ne ismétlődjön meg a múltkori fürdőszobai incidens.
A konyhába indult, és alaposan meglepődött, amikor ott találta a feleségét az apró asztal mellett. Alinda egy regényt olvasott, a keze ügyében félig telt kávés bögre állt, kicsit távolabb egy üres tányér. Gilbertre kapta a tekintetét, és az arca egy szempillantás alatt porcelánfehérről rózsaszínre pirult.
– Öhm… én már megyek is vissza a szobámba. Csak nagyon belemerültem a történetbe… – csukta be a könyvét.
Gilbertet kezdte egyre jobban frusztrálni, hogy a nő folyton úgy menekül előle, mintha legalábbis egy pszichopata gyilkos lenne, kezében a véres késsel, amit az imént használt. Felsóhajtott, hogy leplezze növekvő idegességét.
– Maradj nyugodtan – mondta –, csak egy fájdalomcsillapítóért jöttem.
A szekrényhez lépett, elővett az egyik fiókból egy levél aszpirint. Vizet töltött egy pohárba, és bekapott két tablettát, közben végig a hátán érezte Alinda pillantását. A nő vajon miért maradt itthon? Gilbert meg mert volna esküdni rá, hogy egész hétvégén nem fogja látni, és úgy is készült. Azt tervezte, hogy tovább nyomoz Appletonék és Hillék ügyében. Itthon egyszerűbb volt, mint bent az intézetben. Ott a beosztottjai rájöhetnek, mit művel, akkor pedig azonnal szárnyra kel a pletyka, amire semmi szüksége. Se Hoggarth, se a rendőrség nem örülne, hogy kutakodik. Diszkréten kell csinálnia.
– Mid fáj? – hallatszott mögüle a halk kérdés, ami egészen meglepte.
Megfordult, és felhúzott szemöldökkel pillantott Alindára. A nő arca még pirosabb volt, mint az előbb, a tekintetében zavar ült.
– Bocsánat, csak… – mormolta, de Gilbert félbeszakította.
– Csak a fejem fáj, Alinda.
– Ó… Akkor jó.
A nő a könyvre pillantott, ami még mindig az asztalon feküdt, aztán a bögréjére. Hirtelen felmarkolta, majd nagy kortyokban megitta belőle a maradék kávét. Aztán felállt, és olyan óvatosan ment el Gilbert mellett a mosogatóhoz az üres pohárral meg a tányérral a kezében, mintha tényleg attól tartana, hogy bármelyik pillanatban rátámadhat.
Gilbert tudta, hogy valamivel meg kellene nyugtatnia, mert ez így hosszútávon elviselhetetlen lesz, de fogalma sem volt, mit mondhatna.
– Milyen programot terveztél mára? – csúszott ki végül a száján.
Alinda elmosta a poharát, közben óvatos pillantást vetett rá a válla fölött.
– Semmi különöset… Vagyis azt hiszem, elmegyek a British Museumba, az egyik órára vázlatot kell készíteni pár szoborról. Igaz, csak december végére, de nem árt, ha időben nekiállok.
Gilbert nézte, ahogy a nő elzárja a csapot, és a csöpögtetőre teszi az elmosott bögrét, aztán a tányért is. Egyáltalán minek mosogat kézzel, hisz ott van a mosogatógép!?
– Akkor én megyek is – mormolta Alinda. Újra elosont mellette, de úgy, mintha tojáshéjakon járkálna.
– Alinda! – szólt utána Gilbert saját maga számára is váratlanul, amikor a nő már majdnem kilépett a konyhából. – Mikor érsz haza? Hétvégenként úgy szoktam házhoz hozatni az ebédet. Neked is rendelek, ha gondolod.
A nő megtorpant, és lassan visszafordult felé. Meglepett képet vágott.
– Délre hazaérek – mondta. Tengerkék szemét egy hosszú pillanatig nem vette le Gilbertről, aztán újra megfordult, és kilibbent a konyhából.
Gilbert hallgatta a lépteit, amik először a folyosón, majd az emeletre vezető lépcsőn kopogtak, és nem tudta eldönteni, hogy hülyeséget csinált az imént, vagy sikerült megtennie az első lépést afelé, hogy egy picivel kevésbé kényelmetlenül élhessenek egymás mellett.
Legyél az oldalam rendszeres olvasója, hogy soha ne maradj le az új bejegyzésekről:
Ha szeretnéd egyben elolvasni az egész történetet:
FairBooks Kiadó - e-könyv:
Utolsó nyomtatott példányok:
SPICY & PROVOKATÍV ROMANTIKUS KRIMI AZ OLASZ TENGERPARTON
35% kedvezménnyel, ajándékkönyvvel és ajándékkönyvjelzővel
a FairBooks Kiadó webshopjában:
A TARTALOMBÓL:
Matteo Gravano nyomozó, aki szeret az irányítása alatt tartani mindent, és a munkába menekülni a problémái elől. Mégis hagyja, hogy a barátai rábeszéljék egy rövid pihenésre. Ám a nyaralás az olasz kisvárosban másképp alakul, mint ahogy eltervezte.
Már a legelső este egy ájult nőt talál a tengerparton.
Ráadásul a nőn egyetlen ruhadarab sincsen.
A partra vetett hableányt Anának hívják, és nagyjából ennyi, amit hajlandó elárulni magáról. Matteo hamar rájön, hogy Ana titkai rendkívül veszélyesek, és ő maga sem olyan ártatlan, mint amilyennek látszik, mégsem bír ellenállni a merész, bosszantóan pimasz nőnek.
Forró olasz nyár
Egyre sokasodó hullák
És egy érzéki párviadal
Vajon lehet jó vége annak a halálos játszmának, amibe Matteo és Ana úgy sodródnak bele, hogy még a szabályait sem ismerik? Vagy egyenesen a szakadék széle felé robognak?
MÉG A HÉT VÉGÉIG ELŐRENDELHETŐ!
Olvass bele a regényeimbe, és menj biztosra:
Ha tetszett, itt tudod megvenni a könyveket nyomtatva és elektronikusan is:
FairBooks Kiadó (akár dedikálva is)
.JPG)
.JPG)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése