Gilbert rémálomból ébredt valamikor hajnalban. A szíve úgy dübörgött, mint egy légkalapács, az átizzadt takaró fojtogatóan tapadt a testére. Lehámozta magáról, és kievickélt az ágy szélére.
Csupasz talpa alatt a padló hűvös volt, és a szoba levegője is, de alig vette észre, hogy didereg. A fejében még mindig az álomképek villództak. Látta az anyját, ahogy rémülten megdermed, amikor esténként nyílik a bejárati ajtó. És látta magát, ahogy behúzódik a szobájába, és néha még a kezét is a fülére szorítja, hogy ne hallja, mi folyik odakint. A jól ismert szégyen keserűen marta a torkát.
Az éjjeliszekrényen lévő vizespohárért nyúlt, és csak akkor vette észre, hogy remeg a keze. Ökölbe szorította az ujjait, majd kényszerítette magát, hogy mélyen, hosszan beszívja a levegőt. Ez segített annyira, hogy ne ejtse ki a kezéből a poharat. Nagy kortyokban itta ki belőle a vizet, aztán beletúrt csapzott hajába, és a szoba félhomályába bámult.
Azt hitte, már réges-rég maga mögött hagyta azt a borzalmas időszakot, hisz több, mint húsz éve történt, de az előző nap visszahozta az emlékeket.
Az állkapcsa fájdalmasan összeszorult, miközben felkászálódott az ágyról, és olyan csendesen, ahogy csak tudott, a fürdőszobába osont. Gondosan bezárta az ajtót. Lehúzta magáról nyirkos pólót, kibújt az alsónadrágjából, aztán beállt a zuhany alá, és csak folyatta magára a langymeleg vizet. Közben a történteken gondolkozott.
Mi az, ami rosszul működik a gondosan kalkulált és felépített rendszerében? Miért történik mindig újabb és újabb tragédia? De hiába törte a fejét, hiába vette gondolatban sorra az összes modellt, az összes kutatást, minden egyes tesztet, nem jött rá, hol hibázhatott. Egyszerűen nem volt hiba. Lehetőség sem volt rá. De akkor mi a gond?
A józan esze azt üvöltötte, hogy álljon félre, és ne folyjon bele Alinda barátnőjének az ügyébe. Nem csak a rossz emlékek, hanem az állása miatt se. Ha kiderül, hogy segít egy nőnek, aki jó eséllyel megölte a férjét, aztán elmenekült, abból csak baja lesz. Így is hatalmas katasztrófa, hogy egy újabb Népességgyarapítási Intézet által összehozott házaspár közt történt erőszak. Ráadásul ezúttal még csak balesetnek sem lehet tekinteni. A kés a fickó mellkasában elég árulkodó. És ha Brian Sanderson valóban bántalmazta a feleségét, azt ki kellett volna szűrniük a pszichológiai tesztekkel. Miért nem tudták kiszűrni?!
Gilbert elfojtotta a szitokszavakat, amik annyira kikívánkoztak, majd elzárta a csapot és a törölközőjéért nyúlt. Már majdnem végzett a szárítkozással, amikor meglátta magát a szemközti tükörben. A szemét karikák árkolták, borosta sötétlett az arcán, a szája körül grimasz. Pont úgy nézett ki, mint aki valami rosszra készül. És arra is készült. Ugyan nem törvénytelenre, de a szabályokba ütközőbe. Ettől pedig görcsbe rándult a gyomra.
Újra a tükörbe bámult. Annak idején az anyját cserben hagyta, becsukta a fülét, gyáván meghúzta magát. Nem tett semmit az erőszakos barom apja ellen, sőt az elmúlt több, mint húsz évben végig ott motoszkált a gondolat a fejében, hogy talán benne is megvan a csírája annak az erőszaknak, ami az apjában tombolt. Ezért nem akart gyereket. Mert mi van, ha ő is olyanná válik, mint az apja? Mi van, ha bántaná a családját?
Megragadta a mosdó szélét, és szorosan összezárta a szemét. Ezzel azonban nem tudta kizárni a rossz emlékeket, épp ellenkezőleg. Még élesebben látott maga előtt mindent. Élesebben, mint az elmúlt sok év alatt bármikor. Mi a fene ütött belé?!
Végigszántott még nedves haján, aztán ismét a tükörképére meredt. Most van alkalma segíteni egy másik nőn, aki valószínűleg családon belüli erőszak áldozata lett. Ezúttal nem fordíthatja el a fejét, bármi is legyen a következménye, mert a lelkiismerete azt már nem bírná el.
Mindent el fog követni, hogy a rendőrség előtt találják meg Kerryt. Alinda kedvéért. És saját magáért is.
Hiába tisztázta azonban ezt le magában, nem könnyebbült meg. Súlyosnak érezte a tagjait, ahogy egy tiszta alsónadrágban kilépett a fürdőből, és visszaindult a szobája felé. Aztán azonnal mozdulatlanná is merevedett, amikor észrevette a folyosón ácsorgó Alindát. A nőn csak egy hálóing volt. Jellegtelen világoskék, az elején virágokkal, és még csak túl rövid sem volt, egészen Alinda térdéig ért. Gilbertben mégis egyetlen szempillantás alatt felhorgadt valamiféle primitív vágy.
– Miért nem alszol? – kérdezte rekedtes hangon.
– Felébredtem, és hallottam, hogy a fürdőben csobog a víz. Csak meg akartam nézni, jól vagy-e. – Alinda megvonta a vállát, amitől a pamut kicsit megfeszült a mellén. Gilbertnek kényszerítenie kellett magát, hogy elkapja a pillantását a domborulatról, és újra a nő szemébe nézzen.
– Nincs semmi gond, csak rosszat álmodtam. – Nem tudta, hogy ezt az utóbbit miért tette hozzá, de kicsúszott a száján, és már nem állt módjában visszaszívni.
– Elég rossz lehetett az az álom, ha le is kellett zuhanyoznod utána – jegyezte meg Alinda. Egy pillanatig az arcát fürkészte, aztán Gilbert csupasz mellkasára bámult.
Gilbert, ha nem követte volna a nő pillantását, akkor is érezte volna, hogy őt nézi. A bőre ugyanúgy felhevült, mint a rémálom után, és a szíve is vágtázni kezdett. Örült, hogy rendszeresen eljár teniszezni és futni, így legalább ha nem is izmos, azért elég jó állapotban van. Nincs oka szégyenkezni. Ennek ellenére meglepte, hogy Alinda nem fordítja el róla a tekintetét, hanem tovább nézi. Hisz feleannyi idős, mint ő. Biztosan a jóval fiatalabb férfiakhoz szokott.
Tudta, hogy nem kéne bonyolítania az egyébként sem egyszerű helyzetet. Ki kellene kerülnie a nőt, és bemenni a szobájába, hátha sikerül még egy órát pihennie, mégis ösztönösen tett egy lépést Alinda felé, és ugyanilyen ösztönösen emelte meg a karját. Ujjait a nő álla alá csúsztatta, majd felemelte a fejét.
– Ne nézz így rám – kérte halkan –, mert még megbánom, hogy külön szobában alszunk.
A nő szemei nyomban elkerekedtek a döbbenettől, kicsit hátra is hőkölt, de nem húzta el az arcát Gilbert kezéből.
– Én… nagyon sajnálom, csak kicsit elbambultam – nyelt egyet. – Akkor én…? – Csupán ennyit mondott, de Gilbert pontosan tisztában volt vele, mit akar kérdezni.
– Nem hiszem, hogy akadna férfi, aki… – Azt akarta mondani, hogy aki nem szeretné ágyba vinni, de még idejében elharapta a mondatot. – Akinek ne tetszenél – mondta végül.
A nappali félig elhúzott függönyén át beszökött a lakásba az utcai lámpa fénye, és megvilágította Alinda kusza haját. Gilbert egyetlen pillanatot engedélyezett magának. Magába szívta a nő látványát, tengerkék tekintetét, ami ismét elröpítette egy távoli, trópusi szigetre. Végigsimított hüvelykujjával Alinda állának puha vonalán, aztán leengedte a kezét, és hátralépett.
– Ma korábban bemegyek az intézetbe, átnézem a barátnőd és Brian Sanderson aktáját – mondta visszaterelve a gondolatait a jóval égetőbb problémákra annál, hogy kezdi Alindát túlságosan vonzónak találni. – Te addig gyűjtsd össze, hová mehetett Kerry! Írj le mindent, ami csak az eszedbe jut, akkor is, ha nem túl valószínű. Este megbeszéljük, mi legyen.
Alinda bólintott, és Gilbert már indult a szobájába, de a nő hangja megállította.
– Addig talán elmehetnék Kerry szüleihez…
– Ezt ugye nem gondoltad komolyan? – fordult vissza Gilbert azonnal.
– Komolyan gondoltam.
– Ez nem játék, Alinda! – Gilbert nem tudta a hirtelen támadt ingerültséget kiűzni a hangjából. – A rendőrség nem tudhatja meg, hogy meg akarjuk találni Kerryt. Óvatosnak kell lennünk, mindent jól át kell gondolnunk, nem belerohanni a vesztünkbe. Arról nem is beszélve, hogy pénteken lesz a szokásos karácsonyi parti az intézetben, ahol legalább egy rövid időre meg kell jelennünk. Ugye nem kell hangsúlyoznom, hogy senkinek se beszélj ott se erről, se arról, mennyire ki nem állhatod a házassági rendeletet?
– Azért erről karácsonyi ünnepségről hamarabb is szólhattál volna – jegyezte meg Alinda nem túl boldogan.
– Elnézést, elfelejtettem. Elég sok minden történt az utóbbi napokban, mint tudod. Tehát óvatos leszel?
Alinda lassan bólintott, de a szeme azért makacsul megvillant. Gilbert még egy pillanatig szigorúan meredt rá, aztán elfordult, és bevonult a szobájába. Egyáltalán nem volt biztos benne, hogy Alinda hallgatni fog rá, és ettől szokatlan aggodalom kerítette hatalmába. Nem maga miatt. Az nem akarta, hogy a nőnek bántódása essen.
Legyél az oldalam rendszeres olvasója, hogy soha ne maradj le az új bejegyzésekről:
Ha szeretnéd egyben elolvasni az egész történetet:
FairBooks Kiadó - e-könyv:
Utolsó nyomtatott példányok:
-40%, -50%, -75% az ÁLOMGYÁRNÁL november-decemberben
Tökéletes karácsony - kihagyhatatlan árú könyvek:
SPICY & PROVOKATÍV ROMANTIKUS KRIMI AZ OLASZ TENGERPARTON
MÁR CSAK NOVEMBER 22-IG!
ELŐRENDELHETŐ:
A TARTALOMBÓL:
Matteo Gravano nyomozó, aki szeret az irányítása alatt tartani mindent, és a munkába menekülni a problémái elől. Mégis hagyja, hogy a barátai rábeszéljék egy rövid pihenésre. Ám a nyaralás az olasz kisvárosban másképp alakul, mint ahogy eltervezte.
Már a legelső este egy ájult nőt talál a tengerparton.
Ráadásul a nőn egyetlen ruhadarab sincsen.
A partra vetett hableányt Anának hívják, és nagyjából ennyi, amit hajlandó elárulni magáról. Matteo hamar rájön, hogy Ana titkai rendkívül veszélyesek, és ő maga sem olyan ártatlan, mint amilyennek látszik, mégsem bír ellenállni a merész, bosszantóan pimasz nőnek.
Forró olasz nyár
Egyre sokasodó hullák
És egy érzéki párviadal
Vajon lehet jó vége annak a halálos játszmának, amibe Matteo és Ana úgy sodródnak bele, hogy még a szabályait sem ismerik? Vagy egyenesen a szakadék széle felé robognak?
MEGJELENT!
Olvass bele a regényeimbe, és menj biztosra:
Ha tetszett, itt tudod megvenni a könyveket nyomtatva és elektronikusan is:
FairBooks Kiadó (akár dedikálva is)
.JPG)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése