Gilbert hiába ment be korán az intézetbe, és zárkózott be az irodájába, alig fél óra múlva, még jóval azelőtt, hogy a titkára megérkezett volna, türelmetlen kopogtatás dörrent az ajtaján. Egy pillanatig eljátszott a gondolattal, hogy úgy tesz, mintha nem lenne bent, de aztán győzött az udvariassága. Lekapcsolta a kijelzőt, amin Brian Sanderson anyagát nézegette, aztán ajtóhoz ment, és kitárta.
A küszöbön Richard Hoggarth állt, és a szeme alatti árkokból ítélve ő sem sokat aludt az éjszaka. Összeszorított szájjal bemasírozott az irodába, aztán visszanézett, és az ajtóra biccentett.
– Azt csukja be! – vakkantotta. – Nem hiányzik, hogy bárki meghalljon minket.
Gilbert tette, amit a főnöke kért, majd visszament az íróasztala mögé. Tulajdonképpen sejthette volna, hogy Hoggarth meg fog jelenni, bizonyára hozzá is eljutott Brian Sanderson halálhíre, sőt mogorva ábrázatából ítélve valószínűleg már a rendőrséggel is tárgyalt. Gilbert sok mindent megadott volna azért, hogy megússza ezt a beszélgetést. Ennek ellenére, amikor Hoggarth leereszkedett a szemközti székre, ő is leült. Ügyelt rá, hogy ne látszódjon rajta az idegesség.
– Gondolom, Brian Sanderson miatt jött ilyen korán – jegyezte meg, mert az tűnt a legjobb magoldásnak, ha azonnal belevág a kellemetlen témába.
– Pontosabban a halála miatt. És hogy megtudjam, a Népességgyarapítási Intézet vezetője mi a fenét keresett egy megölt férfi házánál. – Hoggarth hangja metszően éles volt, a szeméből pedig sütött a jeges düh. Gilbert csak most döbbent rá, hogy már emiatt az egyetlenegy ártalmatlan tett miatt is könnyedén elvesztheti a munkáját. A gondolattól összeszorult a gyomra.
– A feleség, Kerry Sanderson, a nejem barátnője – magyarázta alaposan megfontolva minden szavát. – Őt akartuk meglátogatni. Fogalmunk sem volt róla, hogy a férfit megölték.
– És arról sincs fogalmuk, hová tűnhetett a nő?
– Nincsen.
Hoggarth hitetlenkedve felhúzta a szemöldökét, aztán hátradőlt a székben, és karba fonta a kezét.
– Nem csak azért mondja ezt, mert védeni akarják?
– Természetesen nem. – Gilbert ügyelt rá, hogy a hangja higgadt és közömbös legyen. – Mindent elmondtunk Grayson nyomozónak, amit tudtunk. Nem szeretnénk a kelleténél jobban belekeveredni.
Hoggarth pár másodpercig fürkészte az arcát, aztán lassan bólintott.
– A rendőrség a nőt gyanúsítja. Már megint – morogta. – Még a látszatát is el kell kerülnünk annak, hogy magának bármi köze lehet ehhez az újabb szerencsétlen eseményhez. Anélkül is hatalmas a baj. A házassági törvény ellenzői egyre jobban szervezkednek. Rá fognak repülni erre a halálesetre is, és ha rájönnek, hogy magának köze van a feltételezett gyilkoshoz, az kész katasztrófa lesz.
– Talán a rendőrség téved, és nem a nő a tettes – kockáztatta meg Gilbert.
– Én is szeretném azt hinni, hogy a fickót egy kósza rabló ölte meg, de ez nem túl valószínű.
– Talán nem ismerünk még minden tényt…
– Azt mondtam, ne keveredjen bele! – kiabálta Hoggarth, aztán előredőlt, csontos kezével megragadta az íróasztal szélét, és valamivel halkabban folytatta. – Inkább azzal foglalkozzon, hogy összeszedi az összes anyagot Sandersonékról, és elküldi a rendőrségnek. Utána pedig írjon egy közleményt, és minden felelősséget hárítson el az intézetről.
– Hogyan…? – akarta kérdezni Gilbert, Hoggarth azonban ezúttal is félbeszakította.
– Nem érdekel, hogyan! Csak magyarázza meg, hogy ami történt, nem a mi felelősségünk. És innentől kezdve ismételjenek rá mindegyik jelentkezőnél a pszichológiai tesztekre. Azt akarom, hogy minden átkozott pszichopatát kiszűrjünk! Plusz be kell hívni az összes párt, akik az elmúlt két-három hónapban házasodtak, és leellenőrizni, hogy minden rendben megy-e közöttük. Ha kell, felveszünk újabb embereket, nem érdekel, mennyit. A lényeg, hogy még egyszer ilyen nem fordulhat elő!
– Értettem – biccentett Gilbert, de Hoggarth rácsattant.
– Szerintem meg nem értette, Barlow! Még egy haláleset, vagy bármi más probléma, és amit itt felépítettünk, kártyavárként fog összedőlni. Szóval nagyon sürgősen tegyen meg mindent, amit mondtam, de úgy, hogy minél kevesebben tudjanak az okokról az intézetben. Pénteken pedig azon az átkozott karácsonyi ünnepségen öltsék magukra a feleségével a gondtalan, boldog házaspár szerepét.
Gilbert azonnal rájött, mire céloz a főnöke.
– Ott lesz a sajtó is?
– Igen, ugyanis jelenleg nagyobb szükségünk van a pozitív sajtóvisszhangra, mint valaha. Tegye, amit mondtam, Barlow! Mert ha én bukok, maga is bukni fog velem együtt, azt megígérhetem!
Gilbert nem mondott semmit, csak nézte, ahogy Hoggarth felpattan a székből, biccent egyet, aztán kiviharzik az irodájából. Amikor a főnöke mögött becsapódott az ajtó, legszívesebben rávágott volna az íróasztalra, de persze nem tette. Kifújta a levegőt, bekapcsolta a kijelzőt, és tovább folytatta Brian Sanderson anyagának aprólékos vizsgálatát. Azt mondta Alindának, hogy segít. Az ígéretét pedig nem szándékozott megszegni, még akkor sem, ha emiatt a jelenleginél is nagyobb kutyaszorítóba kerül.
Az egész nap így telt. Átküldött minden anyagot Grayson nyomozónak, megírta a közleményt arra hivatkozva benne, hogy a házasság pillanatában mindent rendben találtak, a későbbi körülményekre azonban nincsen ráhatásuk. Ő maga is álságosnak érezte ezt a szöveget, de igyekezett nem törődni vele. Tette a dolgát, próbálta minimalizálni a károkat, közben észrevétlenül igyekezett minél több információt megtudni Brian Sandersonról. Ha tényleg erőszakos hajlamú volt a fickó, vagy valakivel esetleg összekülönbözött a halála előtt, annak valahol lesz nyoma, csak meg kell találnia.
Késő délután még Grayson nyomozót is felhívta. Úgy tett, mintha általánosságban érdeklődne a nyomozás felől, csak amiatt, hogy tudja, az intézet mit nyilatkozzon, ha a sajtó megneszeli a hírt, de igazából arra volt kíváncsi, utánanéztek-e Sandersonnak. Ám úgy tűnt, Grayson kizárólag Kerry megtalálására koncentrál.
Kint sötétedett, és az eső is szemerkélni kezdett, amikor Gilbert jóval a munkaideje után elindult hazafelé. Beült egy taxiba, az ablakon egyre sűrűbb csíkokban lefolyó esőcseppeket bámulta, és próbált rájönni, hogyan tudná tisztára mosni úgy Alinda barátnőjét, hogy közben ne keverje még nagyobb bajba magát, de a feladat lehetetlennek tűnt.
Még akkor is az eshetőségeket fontolgatta, amikor kiszállt a taxiból, és besietett a házba. Arra számított, hogy Alinda már otthon lesz ilyen későn, de a nő nem volt sehol. Gilbert ettől csak még ingerültebb lett. Biztosra vette, hogy Alinda a kérésre ellenére a barátnője keresésére indult. Már vette elő a mobilját, hogy felhívja a nőt, ám ekkor nyílt az ajtó, és Alinda lépett be rajta.
– Hol a fenében voltál? – fordult felé Gilbert dühösen, de aztán nyomban a torkára forrt minden további szemrehányás.
Alinda szemében könnyek csillogtak, a szája remegett, Gilbert dühe pedig egyetlen pillanat alatt semmivé foszlott. Odalépett a nőhöz, és magához ölelte. Ezer kérdés merült fel benne, de egyiket sem tette fel, csak végigsimított Alinda hátán, és beszívta az illatát. A gyomrát ezúttal teljesen más szorította össze. Vágy. De ez sem volt kevésbé fájdalmas.
Elhúzódott Alindától, és lenézett könnyáztatta arcára. Rá akart kérdezni, mi történt, hol járt, el akarta mondani neki, mennyivel rosszabb a helyzet, mint tegnap, és mennyire ügyelniük kell nemcsak minden tettükre, de még arra is, mit mondanak, ám nem jöttek a szájára a szavak.
Alinda ajkát bámulta. Valami egyre eszeveszettebben vonzotta ehhez a nőhöz, és a mai nap után már nem volt ereje ellenállni neki.
Legyél az oldalam rendszeres olvasója, hogy soha ne maradj le az új bejegyzésekről:
Ha szeretnéd egyben elolvasni az egész történetet:
FairBooks Kiadó - e-könyv:
Utolsó nyomtatott példányok:
Az előrendelőkhöz hamarosan odaér!
TOVÁBBI HELYEK:
A TARTALOMBÓL:
Matteo Gravano nyomozó, aki szeret az irányítása alatt tartani mindent, és a munkába menekülni a problémái elől. Mégis hagyja, hogy a barátai rábeszéljék egy rövid pihenésre. Ám a nyaralás az olasz kisvárosban másképp alakul, mint ahogy eltervezte.
Már a legelső este egy ájult nőt talál a tengerparton.
Ráadásul a nőn egyetlen ruhadarab sincsen.
A partra vetett hableányt Anának hívják, és nagyjából ennyi, amit hajlandó elárulni magáról. Matteo hamar rájön, hogy Ana titkai rendkívül veszélyesek, és ő maga sem olyan ártatlan, mint amilyennek látszik, mégsem bír ellenállni a merész, bosszantóan pimasz nőnek.
Forró olasz nyár
Egyre sokasodó hullák
És egy érzéki párviadal
Vajon lehet jó vége annak a halálos játszmának, amibe Matteo és Ana úgy sodródnak bele, hogy még a szabályait sem ismerik? Vagy egyenesen a szakadék széle felé robognak?
MEGJELENT!
Olvass bele a regényeimbe, és menj biztosra:
Ha tetszett, itt tudod megvenni a könyveket nyomtatva és elektronikusan is:
FairBooks Kiadó (akár dedikálva is)
.JPG)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése