Alinda feje annyira tele volt azzal, amit megtudott, hogy teljesen váratlanul érte Gilbert ölelése. Egy pillanatra megdermedt, amikor megérezte maga körül a férfi kezét, aztán elernyedt, és belesimult Gilbert karjába. Beburkolta a férfi illata, inge az arcához simult, és csak ekkor ébredt rá, hogy folynak a könnyei. Azonnal zavarba jött. El akart húzódni, de mielőtt mozdulhatott volna, Gilbert elengedte. Biztos megelégelte a bőgést meg hogy eláztatja a ruháját. Alinda arca felforrósodott a szégyentől.
A könnyein át felnézett Gilbertre. Arra számított, hogy ugyanazt a bosszús kifejezést fogja látni rajta, mint amikor az imént bejött a lakásba, de a férfi tekintetéből valami egészen más sütött. Alinda szíve kihagyott néhány ütemet. A rájuk boruló csend fülsértő volt, a lakás levegője pedig hirtelen olyan nehéz lett, mintha nem is Londonban lennének, hanem egy párás trópusi szigeten.
– Én… – kezdte Alinda, mert úgy érezte, megfullad, ha nem mond valamit. Gilbert azonban váratlanul az arcára simította a tenyerét, és ezzel nyomban elnémította. A keze még Alinda lángoló arcánál is forróbbnak tűnt, világoszöld szeme pedig különleges drágakőként izzott. Alinda képtelen volt elszakítani róla a tekintetét. Aztán a férfi egyszer csak odahajolt hozzá, szája az ajkára simult, és Alinda még lélegezni is elfelejtett.
Önkéntelenül kapott Gilbert vállához, hogy megkapaszkodjon, a férfi karja pedig azonnal a dereka köré fonódott. A borostája dörzsölte a bőrét, és Alinda könnyei mindkettőjüket összemaszatolták, de mindez nem számított. Abban a pillanatban csak Gilbert létezett. Forró nyelve, ami benyomult a szájába, az ujjai, amik a csípőjébe mélyedtek, testéhez préselődő teste. Alinda feje zsongott, a bőre parázslott. Minden aggodalma messzire szállt. És ez olyan jó volt! Majdnem olyan jó, mint Gilbert csókja. Azt akarta, hogy örökké tartson, ám a férfi egyszer csak elhúzódott tőle.
– Mi történt? Miért sírtál? – kérdezte rekedtes hangon, és ujjbegyeivel letörölte Alinda arcáról a könnyeket.
Alinda alig tudott megszólalni, annyira az elmúlt percek hatása alatt állt. Gilbert megcsókolta! Alig hitte el, hogy tényleg megtörtént. Ha a szája nem bizseregne még mindig, és a férfi egyik karja nem nyugodna a derekán, azt gondolná, csak képzelte az egészet. A képzelgés pedig nem is lenne olyan nagy csoda az után, ami aznap délután történt. És ahogy eszébe jutott a délután, majdnem újra eleredt a könnye. Egy pillanatra lehunyta a szemét, és lassan kifújta a levegőt, hogy megnyugodjon, de így is csak suttogásra futotta, amikor végre sikerült megszólalnia.
– Találkoztam Kerry bátyjával.
Gilbert megmerevedett, és azonnal elhúzta a kezét Alinda derekáról. Tekintete felizzott, de ezúttal a haragtól.
– Hogy mehettél el hozzá? – Olyan közel hajolt, hogy Alinda érezte a légvételeit a bőrén. – Megbeszéltük, hogy semmi ilyesmit nem teszel!
– Sajnálom, de nem tudtam ölbe tett kézzel ülni.
– Pedig muszáj lesz, a fenébe is! – csattant fel Gilbert, Alinda még egyszer sem látta ilyen dühösnek. – A főnököm ma meglátogatott, és rám parancsolt, hogy ne avatkozzak bele ebbe az ügybe.
– Nem is te avatkozol bele, hanem én.
– Ez nem így megy! Bármelyikünk is kezd nyomozni, ha az kiderül, az én karrieremnek lőttek!
Alinda nézte a férfi kemény, maszknak tűnő vonásait, haragvó tekintetét, és olyan erősen lángolt fel benne a düh, mintha a korábban érzett vágy egy szempillantás alatt indulattá alakult volna át a testében.
– Milyen karrier? Hogy egymáshoz kényszerítesz embereket, akik csak annyit szeretnének, hogy szabadon választhassák meg a társukat? – A hangjából kicsendült az elmúlt időszak minden keserűsége. – Ezt nevezed karriernek?
– Igen, ezt – mondta Gilbert olyan ridegen, hogy Alinda beleborzongott.
– A karriered nélkül jobb lenne a világ! – kiáltotta, közben azonban egy kis hang a fejében azt suttogta, hogy igazságtalan. Tudta, hogy Gilbert mennyire hisz abban, amit csinál, és eddig csak segített neki. Azt igazán nem várhatja el tőle, hogy áldozza fel a munkáját, bármi is a véleménye arról a bizonyos munkáról. – Sajnálom, de én nem fogom cserben hagyni Kerryt – tette hozzá halkabban. – Meg fogom keresni, és mindent megteszek, hogy tisztázzam. Tudom, hogy nem kérhetem tőled, hogy segíts. De kérlek, ne akadályozd meg.
Várt egy pillanatot, hátha Gilbert válaszol valamit, de a férfi összeszorított szájjal, megfejthetetlen tekintettel meredt rá. Alindának fogalma sem volt róla, mire gondol. Lehet, épp arra, hogy szólnia kellene Grayson nyomozónak. Akkor tisztázhatná saját magát. Alindának persze nyomban lelkifurdalása támadt attól, hogy ilyet feltételez Gilbertől. Hinni akarta, hogy a férfi sosem tenne vele semmi rosszat. Hinni akarta, hogy lehet valamiféle közös jövőjük. A csókjuk után főleg. De attól tartott, ehhez túlságosan is mások, és másban hisznek. Ő gyűlölte azt a rendszert, amit Gilbert megteremtett és jónak tartott. Miért olyan rohadt bonyolult minden? Miért nem lehet Gilbert egy hétköznapi ember, hétköznapi foglalkozással?
Meg akart fordulni, hogy faképnél hagyja a férfit, de Gilbert a keze után nyúlt, és nem engedte elmenni.
– Segítek – mondta, és Alinda egy pillanatig azt hitte, hogy rosszul hall.
– Micsoda? De az előbb…
– Az előbb azt mondtam, hogy neked nyugton kell maradnod, nem azt, hogy én nem tudok óvatosan utánajárni pár dolognak.
– Ez hülyeség! – Alinda a homlokát ráncolva nézett fel Gilbertre. – Ha engem figyelnek, hogy találkozom-e Kerryvel, akkor biztosra veszem, hogy téged is. És neked nagyobb a vesztenivalód.
– A munkám, ami nélkül jobb lenne a világ? – húzta fel a férfi a szemöldökét, Alinda arcát pedig azonnal elöntötte a forróság.
– Sajnálom, nem kellett volna ezt mondanom – mormolta.
– Ha nem mondtad volna, akkor is ezt gondolod. – Gilbert hangjából mintha keserűség csendült volna, de Alinda nem volt biztos benne. – De most nem ez a lényeg, hanem hogy előkerüljön a barátnőd. Minél tovább bujkál, a rendőrségnek annál gyanúsabb lesz, de persze ha segítünk is előkeríteni, akkor sem fogják megköszönni. Szóval ahogy már korábban mondtam, megfontoltnak kell lennünk. Van néhány ötletem, merre indulhatnánk el, de előbb mesélj el mindent, amit a bátyja mondott. Azt főleg, amitől ennyire kiborultál. – Gilbert hangja újra ellágyult. Felemelte a kezét, és Alinda füle mögé tűrt egy elszabadult hajtincset.
Alinda ismét alig tudott megszólalni. A férfi még azok után is kedves hozzá, amiket a fejéhez vágott, és ettől egyre jobban szégyellte magát. Ám ez sem volt elég ahhoz, hogy ne utálja Gilbert foglalkozását még az eddigieknél is jobban. Azok után főleg, amit Kerry bátyjától megtudott.
– Sebastian azt mondta – kezdte akadozva –, hogy beugrott pár napja Kerryhez, és… – Pislognia kellett, hogy visszaszorítsa az újabb könnyeket. – És… Kerrynek fel volt repedve a szája, meg… egy csúnya véraláfutás volt a karján. Azt mondta Sebastiannak, hogy csak elesett. – Hadarni kezdett, közben görcsösen ökölbe szorította a kezét, hogy ne remegjenek annyira az ujjai. – Sebastian el is hitte, de talán… talán mégis az van, amit mondtál, és Brian bántotta Kerryt. – Alinda nyelt egyet, de a torkában képződött makacs csomó így sem akart eltűnni. – Attól félek, hogy tényleg Kerry szúrta le Briant – vallotta be.
– Akkor minél előbb meg kell találnunk a barátnődet – szorította meg a kezét Gilbert. – Amíg még megvannak a sérülései. Azzal bizonyíthatja, hogy önvédelem történt.
Nem rá nézett, hanem az előszoba hófehérre festett falára, közben az arca megfeszült, a szája pedig vékony vonallá préselődött. Alinda biztosra vette, hogy bármi is legyen az a rossz emlék, amit nemrég a bántalmazás kapcsán említett, most arra gondol. Közelebb húzódott a férfihez, és átölelte a derekát.
Gilbert lenézett rá, elmosolyodott, de a szeme szomorú maradt, Alinda pedig nem tudta türtőztetni magát, muszáj volt megkérdeznie:
– Téged is bántalmaztak?
A szavait követő néma csendben jól hallatszott, ahogy Gilbert élesen beszívja a levegőt. Világoszöld szeméből nem lehetett kiolvasni az égvilágon semmit, Alinda mégis biztos volt benne, hogy a férfi rettentő kínokat él át.
– Főleg az anyámat – szólalt meg végül Gilbert érzelmektől rekedtes hangon –, ő kapta a nagy részét, én ritkábban kerültem sorra.
– Az apád volt a bántalmazó! – szisszent fel Alinda.
Gilbert lehunyt szemmel bólintott.
– Ha jó kedve volt, elbűvölő ember tudott lenni. Vicces, szórakoztató, jó társalgó. De ha rossz… akkor az összes dühét és frusztrációját anyámon vezette le. Néha rajtam is, amikor anyám nem tudott megvédeni. A környezetünkből senki sem sejtett semmit. – Gilbert Alinda szemébe fúrta a pillantását. – Tényleg olyan, mintha egy buborékban lennél, Alinda. Úgy érzed, nincs átjárás a külvilágba, vagy ha mégis, akkor a külvilág teljesen vak arra, ami a buborékban történik. És úgy hogyan is segíthetnének? Rád néznek, és úgy mosolyognak, mintha minden rendben lenne. Hogy is lehetne elmondani nekik, hogy semmi sincs rendben? Egy idő után már nem is próbálkozik az ember, csak igyekszik túlélni.
– Annyira sajnálom! – Alinda még szorosabban ölelte Gilbert derekát. A férfi felemelte a kezét, és lassan végigsimított az arcán.
– Nem kell. Több, mint húsz éve történt, és nekem könnyű volt, elmehettem egyetemre, magam mögött hagyhattam mindent. Anyámnak nem volt ilyen szerencséje.
– Mi történt…?
Gilbert arcán átcikázott a fájdalom. Megrázta a fejét.
– Hagyjuk, régen volt – mondta, és ugyan Alinda szeretett volna tovább kérdezősködni, mégsem tette. Csak vigasztalóan végigsimított a férfi hátán, és újra arra gondolt, hogy bárcsak minden egyszerűbb lenne.
Legyél az oldalam rendszeres olvasója, hogy soha ne maradj le az új bejegyzésekről:
Ha szeretnéd egyben elolvasni az egész történetet:
FairBooks Kiadó - e-könyv:
Utolsó nyomtatott példányok:
Az előrendelőkhöz hamarosan odaér!
TOVÁBBI HELYEK:
A TARTALOMBÓL:
Matteo Gravano nyomozó, aki szeret az irányítása alatt tartani mindent, és a munkába menekülni a problémái elől. Mégis hagyja, hogy a barátai rábeszéljék egy rövid pihenésre. Ám a nyaralás az olasz kisvárosban másképp alakul, mint ahogy eltervezte.
Már a legelső este egy ájult nőt talál a tengerparton.
Ráadásul a nőn egyetlen ruhadarab sincsen.
A partra vetett hableányt Anának hívják, és nagyjából ennyi, amit hajlandó elárulni magáról. Matteo hamar rájön, hogy Ana titkai rendkívül veszélyesek, és ő maga sem olyan ártatlan, mint amilyennek látszik, mégsem bír ellenállni a merész, bosszantóan pimasz nőnek.
Forró olasz nyár
Egyre sokasodó hullák
És egy érzéki párviadal
Vajon lehet jó vége annak a halálos játszmának, amibe Matteo és Ana úgy sodródnak bele, hogy még a szabályait sem ismerik? Vagy egyenesen a szakadék széle felé robognak?
MEGJELENT!
Olvass bele a regényeimbe, és menj biztosra:
Ha tetszett, itt tudod megvenni a könyveket nyomtatva és elektronikusan is:
FairBooks Kiadó (akár dedikálva is)
.JPG)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése