Megyeri Judit - Jud Meyrin: Boldogságra kényszerítve

Alig múlt reggel hét, amikor megérkeztek Windsor egyik eldugott részére. Gilbert leparkolt a bérelt Nissannal a Bexley Street mellett, majd körülnézett az utcán. Egyforma, kétszintes házak sorakoztak egymás mellett a reggeli félhomályban, előttük itt-ott autók parkoltak, a járda mentén egy-egy csenevész fa törte meg csak az egyhangúságot. Az égen acélszürke felhők gomolyogtak, és Gilbertnek olyan érzése támadt, mintha rájuk akarnának szakadni.

Nem volt jó ötlet idejönni, ez dübörgött a fejében egész úton, akár egy szűnni nem akaró fejfájás, de Alindának nem mondta. A nő az ő balsejtelmeitől függetlenül is túlságosan aggódott.

– Biztos vagy benne, hogy ide jött a barátnőd? Ez a hely nem valami barátságos – nézett Gilbert az egyik sorházból kialakított lerobbant motelre, aminek a falát kopott festék, és pár régi, szürkére fakult graffiti tarkította.

– Viszont olcsó – húzta Alinda halvány mosolyra a száját.

– Elfeledkezel róla, hogy a barátnőd férje jómódú. Most már ennél jobb szállást is megengedhet magának.

– Ha Brian tényleg verte, akkor nem hiszem, hogy egy ujjal is hozzányúlt volna a pénzéhez – komorult el Alinda arca. – Ráadásul gyakran jöttünk ide Kerryvel, amikor ki akartunk egy kicsit szabadulni Londonból. Otthon éreztük itt magunkat – mosolyodott el szomorkásan. – Nem is értem, miért csak tegnap jutott eszembe. Azonnal itt kellett volna keresnünk!

– Az a lényeg, hogy eszedbe jutott – vigasztalta Gilbert. Legszívesebben végigsimított volna a nő ráncokba szaladt homlokán, de továbbra sem tudta, Alinda hogyan fogadná.

Bár úgy tűnt, a korábbi csókjukat nem bánta, sőt Gilbert meg mert volna esküdni rá, hogy nagyon is élvezte, de nem beszéltek róla. Ugyanúgy kerülték a témát, mint Gilbert saját maga számára is váratlan kitárulkozását a múltjáról. Hasonlóan telt az idő, mint azelőtt. Barátságosak voltak egymással, de mindketten a saját szobájukba mentek lefeküdni. Gilbert pedig bármennyire is vágyott valami egészen másra, jobbnak látta, ha nem erőltet semmit. Már csak azért sem, mert nem akart azzal szembesül¬ni, hogy Alinda megbánta, hogy közelebb kerültek egymáshoz. Gyorsan elhessegette ezt a zavaró gondolatot, aztán a motelre bökött.

– Menjünk be! Időben vissza kell érnem dolgozni. Elég gyanús lenne, ha alig egy hét alatt már a második napot venném ki.

– Pont ezért mondtam, hogy eljövök egyedül – jegyezte meg Alinda. – Nincs órám délelőtt, ráértem volna vonatozni.

– Megmondtam, hogy segítek. – Gilbert igyekezett úgy válaszolni, hogy ne érződjön a hangján, mennyire ideges. Egész éjjel furcsa rémálmok gyötörték, mintha előre sejtené, hogy valami rosszul fog alakulni. Ezt a zavaró gondolatot is mélyen elzárta az agya egy hátsó rejtekébe, aztán kinyitotta az ajtót. – Jobb is, hogy ilyen korán jöttünk. A barátnőd még biztosan a szobájában van.

– Remélem igen – mormolta Alinda elbizonytalanodva, és kiszállt az autóból.

Gilbert követte, közben igyekezett nem túl feltűnően végignézni az utcán, hátha Grayson nyomozó rájuk állított valakit, de egy kutyát sétáltató idős férfitől eltekintve senki sem mászkált a környéken. Ettől Gilbert kicsit megnyugodott.

A levegő hűvös volt, és csípős füst keveredett bele. Éjszaka eshetett, mert a járdát jókora pocsolyák szabdalták, alig győzték kikerülni a mélyebbeket. Odamentek a motelhez, egymásra pillantottak, aztán néma egyetértéssel léptek be az ajtón.

Az előtér, ahová jutottak, ugyanolyan gondozatlan látványt nyújtott, mint az épület kintről. Az egyik oldalon egy asztalka állt, hanyag kupacokba rendezett prospektusokkal, a másikon a recepciós pult. Az legalább rendezett volt, de olyan mély karcok díszítették, mintha valaki egy késsel esett volna neki. Raszta hajú, orrkarikás fickó ült a pult mögött, egy ósdi számítógép monitorját bámulta. Fel sem emelte a fejét, úgy közölte velük.

– Majd csak délután lesz szabad szobánk.

– Nem is azért jöttünk. – Gilbert közelebb lépett, közben az orrát megcsapta valami édeskés-fűszeres szag. – Egy nőt keresünk.

Erre a recepciós már felkapta a fejét.

– A rendőrségtől jöttek? – kérdezte idegesen Észrevétlennek szánt mozdulattal betolt egy fiókot, de Gilbert azonnal kiszúrta. Ahogy a fiókban lévő dobozt is, amiből cigaretták kandikáltak ki. Nyomban rájött, milyen szagot érzett az előbb.

– Ne aggódjon, nem vagyunk rendőrök, csak egy barátunkat keressük.

– Ő az – lépett oda mellé Alinda, és megmutatta a mobilján Kerry fényképét. – Úgy gondoljuk, maguknál szállt meg.

A recepciós vetett egy pillantást a fotóra, aztán vissza Alindára, és kissé gúnyosan elvigyorodott.

– Nem adhatok ki információt a vendégekről.

Gilbert meg akart szólalni, de Alinda megelőzte. A pultra könyökölt, közelebb hajolt a fickóhoz, és még oldalról is látszott, milyen dühösen villan meg a tekintete.

– Ha nekünk nem mondja el, akkor kénytelen lesz a rendőrségnek beszélni. Jelentjük nekik, hogy a barátnőm eltűnt, ha másképp nem megy – világosította fel a recepcióst. – Szerintem ők is azonnal meg fogják érezni, hogy ez a helyiség bűzlik a fűtől.

Gilbert nem lepődött meg rajta, hogy Alinda is kiszúrta a füves cigi szagát, a fickó viszont jól láthatóan elsápadt. Az állam nagyjából a házassági rendelettel egy időben a könnyűdrogok fogyasztásáért és birtoklásáért kiszabható büntetést is jócskán szigorította. Egy kutatásra hivatkoztak, miszerint a kábítószerezés rontja a reprodukciós képességet. Ahogy az alkohol is, azt viszont nem tiltották be teljesen, csak állami szabályozás alá vonták a terjesztését. A skót whiskygyárak ugyan próbálták ezt megakadályozni, de csúfos kudarcot vallottak. Sokan azóta már be is zártak – a népességfogyás hatásai messzire nyúltak, és olyan területeket is érintettek, amikre korábban senki sem gondolt volna.

– Maga is tudja, milyen büntetést szab ki a bíróság drogbirtoklásért és -fogyasztásért – szólt Gilbert, amikor a recepciós még mindig némán meredt rájuk. – Hosszú évekre börtönbe kerülhet.

– Fenyeget?! – vicsorgott rá a fickó dühösen.

– Dehogy, csak a tényeket közlöm – vonta meg Gilbert a vállát, aztán a mobilra bökött. – Szóval látta ezt a nőt?

Egy hosszú pillanatig úgy tűnt, a fickó nem fog semmit mondani nekik, hanem azonnal kidobja őket, de aztán mégis elvette a fotót, és ezúttal néhány másodpercnél tovább nézte.

– Pár napja kivett egy szobát egy nő, aki hasonlít rá – mondta végül kelletlenül.

Gilbert azonnal megkönnyebbült. Ha gyorsan eltűnnek innen Kerryvel együtt, talán mégsem keverednek bajba. Hallotta, hogy Alinda is nagyot sóhajt mellette, és szinte érezte a nőből áradó reményt.

– Melyik szobát vette ki?

– Az ötöst, itt a földszinten – mutatott egy rövid folyosóra a recepciós. – De ne keverjenek semmi bajt! – kiáltotta még utánuk, amikor elindultak a szoba felé.

– Szép blöff volt – szólt oda halkan Gilbert a mellette lépdelő Alindának.

– Te is jó voltál – nézett fel rá vigyorogva a nő. – Nem gondoltam volna, hogy képes vagy megfenyegetni valakit.

– Elég sok mindenre képes vagyok – mormolta Gilbert.

A tekintetük egy pillanatra összekapcsolódott, a levegő pedig mintha felszikrázott volna körülöttük. Gilbert arra vágyott, bárcsak tényleg szobát kivenni jöttek volna ide, nem Alinda barátnőjéért, de az élet sajnos ritkán kínálja tálcán azt, amiért az ember sóvárog. Ám ha épségben megtalálják Kerryt, és véget ér ez a bizarr nyomozás, akkor talán… De nem akart reménykedni.

Elszakította a tekintetét a nőről, és megállt az ajtó előtt, amin egy valamikor ezüstszínű, most már sötétszürkére kopott ötös díszelgett, és bekopogott az ajtón.

Mindketten lélegzet-visszafojtva vártak, de semmi sem történt. Gilbert odahajolt az ajtóhoz, ám semmilyen mozgást nem hallott bentről.

Alinda is közelebb lépett, és ezúttal ő kopogott.

– Kerry, én vagyok az, Alinda! – tette még hozzá, de az ajtó most sem nyílt ki. – Lehet, hogy valami baja történt – nézett a nő rémülten Gilbertre. – Lehet, hogy Brian újra megverte, és most eszméletlenül hever odabent… vagy belső sérülései vannak, és…

– Ne gondolj azonnal a legrosszabbra! – Gilbert ezúttal megengedett magának egy simogatást, Alinda egy pillanatra lehunyta a szemét, amikor megérezte Gilbert ujjait a bőrén, de amikor újra kinyitotta, ugyanolyan kétségbeesés sugárzott a tekintetéből, mint korábban.

– Most mi csináljunk?

– Ráveszem a recepcióst, hogy nyissa ki az ajtót. Addig te várj itt, hátha Kerry mégis kijön.

Gilbert visszasietett az előtérbe, és előadott egy mesét arról, hogy a barátjuk súlyos beteg, és talán rosszul lett bent a szobában. A recepciós csak egy pillanatig húzódozott, aztán szerencsére hamar belátta, hogy az is elég rossz fényt vetne rá, ha valaki meghalna az egyik szobában, csak mert nem segített neki.

Amikor Gilbert a recepcióssal a nyomában visszaért, Alinda fel-alá járt az ötös szoba ajtaja előtt. Ahogy meglátta őket, félrehúzódott az útból. A recepciós kinyitotta az ajtót, aztán kitárta előttük.

– Marha gyorsan nézzék meg, mi van a barátjukkal, aztán tűnjenek el innen, lehetőleg vele együtt – morogta. – Nem akarok ebből bajt.

– Nem lesz semmi baj – biccentett Gilbert, aztán Alinda nyomában belépett az apró szobába, majd mindketten megtorpantak.

– Ez üres – szisszent fel Alinda.

Az ágy ugyan vetetlen volt, de más nyomát nem látták annak, hogy valaki használta volna a szobát. Sehol egy táska vagy egy ott felejtett ruhadarab. Az egyetlen ablak azonban nyitva állt, és beszökött rajta a hűvös, füsttől terhes levegő.

Gilbert odalépett, és kinézett az utcára. A járda alig két méternyire húzódott alattuk, könnyedén ki lehetett mászni. Elnyomta a szájára kívánkozó szitkokat, kihajolt, és körülnézett, de nem látott senkit a közelben.

– Elment. Talán meglátta, hogy jövünk – mutatott ki a bérelt Nissanjukra, amire remek kilátás nyílt az ablakból.

Megdörgölte a halántékát, hátha el tudja űzni kezdődő fejfájását, de nem járt sikerrel. Annyira reménykedett benne, hogy pontot tehetnek ennek a szerencsétlen ügynek a végére még mielőtt túl nagy bajba kerülnének! Pedig tudhatta volna, hogy az életben semmi sem ilyen egyszerű.

Előző rész

Legyél az oldalam rendszeres olvasója, hogy soha ne maradj le az új bejegyzésekről:

Feliratkozás

Ha szeretnéd egyben elolvasni az egész történetet:

FairBooks Kiadó - e-könyv:

Boldogságra kényszerítve e-könyv

Utolsó nyomtatott példányok:

Book24

MEGJELENT!