Sokat gondolkodtam azon, hogy idén írjak-e évértékelőt. Egyszerűen azért, mert a sok jó dolog mellett több kevésbé jó is történt - és most ezzel finoman fogalmaztam.
Tudom persze, hogy sokan az ilyen bejegyzésekben kizárólag a pozitívumokra, az elért eredményekre koncentrálnak, de én egyszerűen nem tudom elhallgatni a rosszakat sem, mert az hazugság lenne. Az én felfogásom szerint legalábbis mindenképp.
Szóval vigyázat, mert most egy teljesen őszinte évértékelő jön! Csak akkor olvassátok tovább, ha nem zavar benneteket, hogy az írói létet nem csupa rózsaszínben fogja bemutatni, hanem a néha bizony a csúnya valóságában.
A marketinges csoportban, aminek már egy ideje tagja vagyok (gotomarketing - ajánlom minden írónak, vállalkozónak!), megkérdezték az év végén, hogy mi volt számunkra 2024 legnagyobb tanulsága. Én meg gondolkozás nélkül rávágtam, hogy nekem ez:
Ha nem engednek be az ajtón, mássz be az ablakon!
Később sem ment ki ez a fejemből. Sem maga a kérdés, sem az, hogy mennyire automatikusan jött rá a válaszom. Aztán az is eszembe jutott, hogy ez a "Ha nem engednek be az ajtón, mássz be az ablakon!" dolog az egész írói pályafutásomat végigkíséri. Sok mindent elterveztem, és azoknak a nagy része sosem úgy valósult meg, ahogy azt én elsőre szerettem volna. Mindig újabb és újabb megoldásokat kellett kitalálnom, amikor az első tervem dugába dőlt. És szinte mindig dugába dőlt! Kerülőutakon kellett bejutnom olyan körökbe, ahol először nem láttak szívesen.
Ez persze egyrészt jó, mert kitartásra, kemény munkára és találékonyságra nevel. De egy idő után azért baromira fárasztó. Mint amikor folyamatosan egy tömegben kell előreverekedned magadat, és ha megállsz, egyszerűen összetaposnak, mintha ott sem lennél.
Ez a mintha ott sem lennék érzés 2024-ben erősebb volt, mint bármikor korábban. Nagyon sok olyan történt, ami táplálta. Nem is tudok mindent kiemelni, sokszor apróságok voltak.
- Mint a kontaktom a Libribe beszállító cégnél, aki lazán közölte egy telefonbeszélgetés alkalmával, hogy a Libri talán azért nem kér a könyveimből, mert rosszak, és nem is kellett volna kiadnunk őket.
- Vagy a könyves influenszer, aki rám írt, hogy újabb könyveket szeretne tőlünk, miközben a korábban küldöttekről sem írt posztot, ellenben láttam, hogy eladta őket Vinteden.
- Vagy egy másik könyves tartalomgyártó, aki szeretett volna recenziót kérni tőlem, és amikor mondtam neki, hogy oké, ezeket a könyveimet küldeném, közölte, hogy ő romantikus krimit nem is olvas. Egyértelművé téve, hogy utána sem nézett annak, miket írok.
- A YouTuberek, akik a recenziós megkeresésre még csak nem is válaszolnak.
- Vagy azok az olvasók, akik csak akkor olvasnak tőlem, ha ingyenes, és ha nem az, akkor szemrehányóan közlik velem, hogy miért nem, mert ők pénzt nem adnak ki rá.
És még rengeteg hasonló történt tavaly...
Tudom ám, hogy mindezek őket minősítik, nem engem. A könyveimet meg aztán főleg nem. Tisztában vagyok vele, hogy figyelmen kívül kell hagyni mindet. És igyekszem is ezt tenni, de közben azért minél több ilyet kap az ember az arcába, annál jelentéktelenebbnek és kisebbnek érzi magát. És ezzel nem azt mondom, hogy fontosnak gondolom magam, csak azt, hogy nem szeretném azért azt sem érezni, hogy egy haszontalan senki vagyok az írók között.
Sokszor mondtam már, hogy az írást és a könyvkiadást szerelemből csinálja az ember, mert ez nem az a biznisz, amiből gyorsan meggazdagodsz. Viszont szerelemből csinálni csak addig érdemes bármit is, amíg az főleg megelégedéssel, boldogsággal tölt el. Ha több jót kapok tőle, mint rosszat. És 2024 volt az az év, amikor nálam a rossz először közelítette meg ijesztően szorosan a jót.
Azért szerencsére még mindig a jó van többségben.
- Az hogy folyamatosan emelkedik a könyveim fogyása.
- Hogy a Szökevény hableány előrendelés csúcsot döntött.
- Az, hogy a könyves exkluzív boxaim általában egyetlen nap alatt elfogynak, és ki kell találnom valami megoldást, hogy következőleg mindenkinek jusson, aki szeretne belőle.
- Hogy egyre többen írtok rám, hogy olvastátok valamelyik könyvemet, és mennyire szerettétek.
- Az a sok tehetséges, kedves, rátermett ember, akiket a könyvkiadás kapcsán ismertem meg.
- Az, hogy tavaly négy könyvem is megjelenhetett, és 2025-re is lehetnek terveim.
- Hogy egyre többször látom a közösségi médiában, hogy ajánljátok a könyveimet.
- És tavaly rekord mennyiségű dedikáláson és író-olvasó találkozón vehettem részt, amikre sokan el is jöttetek.
El sem tudom mondani, mennyire hálás vagyok ezekért! Emiatt érzem még mindig úgy, hogy érdemes tovább csinálnom. Érdemes tovább írnom. Viszont azt muszáj volt elhatároznom, hogy idén mindent megteszek azért, hogy minimalizáljam a hullámvölgyeket, amikből tavaly túl sok volt. Mert egyszerűen szeretném magam jobban érezni a bőrömben. Szeretném, ha újra öröm lenne az írás, és nem stressz. Emiatt pedig hoznom kellett pár döntést.
- 2025-ben egy új megjelenésem lesz csak, a Felföldi rejtélyek 4. része, amivel le fog zárulni a sorozat. Nem tervezek hozzá több részt, és ezek után a rövidebb sorozatokra illetve az önálló kötetekre fogok koncentrálni.
- A korábban megjelent könyveimből szeretném biztosítani, hogy folyamatosan legyen utánnyomás, és továbbra is elérhetőek legyenek. Például az Itáliai rejtélyek (Lily és Raffaele története) idén meg fog jelenni új borítóval, élfestéssel.
- Nagyobb hangsúlyt szeretnék fektetni marketingre. Szeretnék teljesen új olvasókat bevonzani. El akarom érni, hogy ha valaki romantikus, nyomozós, szenvedélyes, spicy könyveket olvasna, annak azonnal észébe jusson a nevem.
- Eldöntöttem, hogy minden olyan helyzetből azonnal kilépek, ahol nem kezelnek egyenlő félként, nem bánnak tisztelettel velem, vagy ahol úgy érzem, hogy kihasználnak.
- Megengedem magamnak, hogy ne foglalkozzam a rólam vagy a könyveimről alkotott negatív véleményekkel. Ezentúl nem fogok lelkifurdalást érezni, ha teljesen figyelmen kívül hagyom ezeket.
- Mivel az újságírás szintén nagy szerelmem, itt a blogon vissza szeretnék térni az írással, olvasással kapcsolatos cikkekhez. Úgy tervezem, hogy egyik héten cikk, másik héten folytatásos történt (jelenleg a Boldogságra kényszerítve) lesz itt az oldalon.
Nagyon bízom benne, hogy senkit sem tántorított el ez a kendőzetlen bejegyzés. Tudjátok, hogy nálam mindig számíthattok az őszinteségre. Már csak azért is, mert minimális szinten sem megy a képmutatás, hiába lenne néha épp az az előnyös :D Köszönöm, hogy itt vagytok és támogattok! Remélem, idén is velem tartatok, és olvastok tőlem! <3
Olvass bele a regényeimbe, és menj biztosra:
Ha tetszett, itt tudod megvenni a könyveket nyomtatva és elektronikusan is:
FairBooks Kiadó (akár dedikálva is)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése