Alig pirkadt odakint, de Gilbert már bent volt az irodájában. Egész éjszaka álmatlanul forgolódott. Észre kellett volna vennie Alinda tapasztalatlanságát, ám fel sem tűnt neki. Helyette kis híján a nappali kanapéján erőltette rá magát a nőre. Pedig ezt a házasságot csupán a körülmények szülték, emlékeztette magát. Nem vehet el egy újabb választási lehetőséget Alindától.
A Népességgyarapítási Intézet teljesen üres volt ilyen korán szombaton, Gilbert pedig örült a csendnek és az egyedüllétnek. Ezúttal tea helyett egy nagy adag kávét készített magának, és úgy döntött, a munkára fog koncentrálni. Eleve azt kellett volna tennie. Megnyitotta az Appleton, a Hill és a Sanderson házaspárok aktáit, és újra nekilátott tüzetesen átvizsgálni őket.
Hillékkel kezdte, mert egyszerűen nem tudta elhinni, hogy a pszichológiai vizsgálat során ne derült volna ki, ha Robert Hill labilis és hajlamos az öngyilkosságra. Hiszen több jelentkezőnél is sikerrel kiszűrték ezt. De a férfi vizsgálati anyagában semmi ilyesmi nem szerepelt. Pedig senki sem ugrik bele a Temzébe csak úgy, hirtelen felindulásból. Annak vannak előjelei. Gilbert összeszorította a fogát, és áttért Robert Hill kórtörténetére, ám abban sem említettek korábbi öngyilkossági kísérletet. Ugyanígy nem talált Marcy Appleton esetében olyasmit, ami erőszakra utalt volna, ahogy Brian Sandersonnál és Kerrynél sem.
Frusztráltan szántott végig a haján az ujjaival, aztán a halántékára szorította a tenyerét, ahol már érezte a közelgő fejfájás tompa lüktetését.
Logikus énje képtelen volt elfogadni, hogy ne lett volna valami apróság, amiből rájöhettek volna, mi következik. A legjobb szakembereket, a legjobb pszichológusokat és orvosokat gyűjtötte maga mellé az intézetbe. Pont azért, hogy minden gyanús jelet kiszűrjenek. Mert egyszerűen nem engedhették meg maguknak a tévedést. Erre mégis megtörtént… Ráadásul háromszor egymás után.
– Jó reggelt, Dr. Barlow! – hallatszott Ronald hangja az irodája félig nyitott ajtaja felől. Gilbert felkapta a fejét, és a titkárára bámult. Ronald hétvégente nem szokott dolgozni, ahogy a többi alkalmazott is ritkán jött be ilyenkor. Ő pedig pont ezért szerette ezeket a napokat.
– Jó reggelt! – dörmögte. – Mit keres itt szombaton?
– Az elmúlt hét eseményeinek fényében sejtettem, hogy be fog jönni. Gondoltam, csatlakozom én is, hátha szüksége van a segítségemre. – Ronald elmosolyodott, és ettől ráncokkal szabdalt arca még jobban összegyűrődött. Gilbertet elöntötte a hála az idős férfi iránt. Ő volt az egyedüli az intézetben, akinek el merte mondani a kétségeit a három haláleset kapcsán.
– Köszönöm, kedves magától. Elintézte, amit a múltkor kértem?
Ronald bólintott.
– Igen, és a tegnapi este után mindent értek is – húzta mosolyra a száját.
Gilbert zavartan a monitorra pillantott, ahol még mindig nyitva álltak az orvosi jelentések.
– Nem hagy nyugodni, hogy semmi figyelmeztető jelet nem találtunk – terelte el a szót a megbízásról, amit Ronaldnak adott.
– Talán azért, mert szándékosan titkolták el – jegyezte meg a titkára. – Lehet, hogy szükségük volt az anyagi támogatásra, amit a házasság révén kaptak.
Gilbert homlokráncolva elgondolkozott ezen a lehetőségen. Nem volt naiv, tudta, hogy sokan a pénzért jelentkeznek a házastárskereső programba. A válságnak köszönhetően egyre többen éltek nehéz anyagi körülmények között. Nem csoda, ha kihasználnak minden lehetőséget. A saját felesége is ezt tette, és Gilbert nem ítélte el miatta. Hiszen mindenki úgy boldogul, ahogy tud.
Lehet, hogy Macy Appletonnak és Robert Hillnek is anyagi gondja volt a házasságkötés előtt? Gilbert újult lelkesedéssel nézett a monitorra.
– Marcynak angolból volt diplomája, mégis egy ruhaboltban dolgozott eladóként, Robert Hill pedig elvesztette az állását nemrég – mormogta, miközben a tekintete végigcikázott az adatokon. – Talán tényleg mindketten az állam által nyújtott támogatások miatt akartak gyorsan házastársat választani maguknak. Ez pedig nem történt volna meg, ha kiderül, hogy nem alkalmasak. Talán tényleg elhallgattak mindent, ami gátolta volna őket abban, hogy részt vehessenek a házastárskereső programban.
Gilbert tudta, hogy ha így is történt, az sem menti fel teljesen az intézetet. Hiszen a pszichológusoknak észre kellett volna venniük a hazugságokat, de legalább meglenne a magyarázat a történtekre. Kerry esetében persze nem, de az csak egyetlen eset lenne. Egyetlen rosszul végződő eset, amire nincs indok, pedig sokkal jobban mutat, mint három.
– Ronald – nézett a titkárára –, össze tudna nekem állítani egy listát Marcy Apleton és Robert Hill hozzátartozóiról? Ők talán tudni fognak az anyagi problémákról, ha tényleg voltak.
– Persze, elintézem. De maga akar velük beszélni? – ráncolta a homlokát Ronald. – Biztosan jó ötlet ez?
– Nem, de attól még muszáj megtennem.
Gilbert akkor is ezt mondogatta magának, amikor néhány órával később Chinatown egyik emberektől nyüzsgő utcáján sétált, aztán megállt egy pirosra festett apró étkezde előtt. Az esze azt súgta, hogy rosszul teszi, amiért még jobban beleavatkozik a rendőrség munkájába. Az ösztöne viszont azt, hogy muszáj kiderítenie, mi történt. Így hát legyűrve a rossz érzéseit, belépett az olajtól és valami kínai fűszertől bűzlő helyiségbe.
Az étkezde kicsi volt. Az egyik oldalon húzódott a pult, a másik oldalra három asztalt szorítottak be néhány székkel. Még volt egy-két óra ebédig, így az asztalok egyetlen idősebb úrtól eltekintve üresen álltak. A férfi komótosan falatozott egy tavaszi tekercset, közben a tányérja előtt kiterített újságba mélyedt. Úgy tűnt, semmi másra nem figyel, ami kapóra jött Gilbertnek.
Odalépett a pulthoz, ami mögött egy szőke, telt nő ácsorgott, egyik kezével a telefonját nyomkodta, a másikkal pedig egy poharat tartott, amiben a színéből ítélve kóla lehetett. Gilbert a listából, amit Ronald összeszedett, tudta, hogy a nő Robert Hill nővére, Karennek hívják és az étkezde tulajdonosának a felesége.
– Jó napot! – szólt neki, mire a nő felkapta a fejét.
– Mit kér? – kérdezte unottan, nem foglalkozva azzal, hogy viszonozza a köszönést.
– Feltennék néhány kérdést az öccséről, Robert Hillről.
– A rendőrségnek már mindent elmondtam.
– A Népességgyarapítási Intézettől jöttem, ott is vizsgáljuk a halála körülményeit – fogalmazott óvatosan Gilbert. Bízott benne, hogy a nő nem ismeri fel a médiából, és nem kérdezi meg a nevét.
Karen összecsücsörítette a száját, és méricskélő tekintettel figyelte egy darabig.
– Ha maguk a hibásak az öcsém haláláért, hajlandóak lesznek valahogy kompenzálni a veszteségemet? – érdeklődött üzleties hangon, Gilbert pedig legszívesebben visszavágott volna, hogy egyáltalán nem látszik rajta, hogy akkora nagy veszteség érte, de persze nem tette. Helyette mosolyt villantott a nőre.
– Meglátom, mit tehetek ez ügyben.
– Jó. – Úgy tűnt, Karen beérte ennyivel. – Mit akar tudni?
– Az öccse korábban is ártott már magának?
– Úgy érti, volt-e öngyilkossági kísérlete? – húzta fel a szemöldökét a nő.
– Igen.
– Nem tudok róla, hogy lett volna.
– És nem látott erre utaló jeleket? – forszírozta azért tovább Gilbert. – Volt valamilyen problémája, amivel nem tudott megbirkózni? Esetleg anyagi nehézség?
– Melyikünknek nincs ilyen problémája? Én sem így képzeltem el az életemet, egy hangyapöcsnyi étkezdében kiszolgálóként – mondta Karen keserűen. – Mégsem ölöm meg magam.
– Az öccse viszont megtette.
– Mert gyenge volt – tört fel a nőből úgy az a három szó, mintha már nagyon rég ki akarta volna mondani őket, csak eddig nem volt kinek. – Ez a nagy büdös igazság, tudja? Jó állása volt könyvelőként, az nem ilyen aljamunka, mint az enyém, de nem bírta a feszültséget. Vagy legalábbis ezt mondta az orvosának, aki erre még valami rohadt puccos szanatóriumba is beutalta.
– Szanatóriumba? – ismételte döbbenten Gilbert. Biztos volt benne, hogy Robert Hill kórtörténetében semmilyen szanatóriumi tartózkodás nem szerepelt. – És az öccse el is ment?
– El hát, ott meresztette a seggét hetekig. Aztán meg volt lepődve, hogy a munkahelyén kirúgták. Én is kirúgtam volna, ha az én alkalmazottam tenne ilyet.
Gilbert bólintott, hogy megállítsa a nő dühös szóáradatát.
– Meg tudja adni a szanatórium nevét? – kérdezte. Szerencsére Karen emlékezett rá. Persze valószínűleg a szanatóriumban semmit sem fognak elárulni arról, milyen állapotban került hozzájuk Robert Hill, de azt talán megerősítik, hogy kezelték a férfit. Azt pedig már könnyű lesz kideríteni, mennyibe kerülnek ott a gyógykezelések, és azt is, mennyire volt leégve a férfi a kezelési költségek kifizetése után. Aztán már csak az a kérdés, hogyan tudta elintézni, hogy ne szerepeljen sem a kórelőzményében, sem a pszichológiai papírjain ez a lényeges adat… Gilbert elnyomott egy sóhajt. Sejtette, hogy ezeket sem tudja majd kideríteni túl könnyen.
– Köszönöm, sokat segített – mondta Karennek, akinek telt arca még mindig vöröslött a haragtól, Gilbert pedig nem tudta eldönteni, hogy inkább szánja a minden pórusából áradó keserűség miatt, vagy viszolyog tőle, amiért ennyire nem érez semmi sajnálatot a halott öccse iránt.
– Ne köszöngesse, hanem minél gyorsabban intézze el a kártérítést – felelte a nő mogorván, miközben Gilbert elindult a kijárat felé. – Robert undorodott attól, hogy egy ismeretlen nővel éljen együtt, de maguk rákényszerítették. Ez volt neki az utolsó csepp a pohárban.
Gilbert azonnal megtorpant, és visszafordult a nő felé.
– Az öccse nem akart részt venni a házastárskereső programban?
– Nem hát! Gyűlölte még a gondolatát is.
– Akkor miért hallgatta el a vizsgálatokon, hogy szanatóriumban volt?
– Elhallgatta? – lepődött meg Karen. – Ezt nem hiszem. Még mondta is, hogy ez az egyetlen reménye. Hogy talán emiatt nem fogják alkalmasnak találni. Az orvosától is kért papírt róla. Holtbiztos, hogy nem hallgatta el.
Gilbert a nőre meredt, közben szinte hallotta, ahogy darabokra hullik a szépen kialakított elmélete. De ha nem Robert Hill tussolta el a szanatóriumi tartózkodását, akkor vajon miért nem került bele az aktájába?
KÖZLEMÉNY: A Boldogságra kényszerítve néhány hétig szünetelni fog, azalatt más tartalom (többek között egy teljesen új, a hamarosan előrendelhető Elveszettek szigetéhez kapcsolódó novella) lesz a blogon. A megértéseteket és a türelmeteket köszönöm!
A Boldogságra kényszerítve elérhető ebookban:
FairBooks Kiadó - e-könyv:
További helyek:
Legyél az oldalam rendszeres olvasója, hogy soha ne maradj le az új bejegyzésekről:
Tematikus könyvcsomagok MÁRCIUS 31-IG bevezető áron:
A részletekért kattints ide: JUD MEYRIN KÖNYVEK
Vásárlás előtt olvass bele a regényeimbe, és menj biztosra:
A könyveim megtalálhatóak az alábbi helyeken:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése