Lottie arra eszmélt, hogy férfiak röhögnek hangosan körülöttük. Tristan mellkasára tette a kezét, hogy eltolja magától, de a férfi egyébként is elengedte. Azért előbb még lágyan végigsimított a fenekén, aztán vetett rá egy figyelmeztető pillantást, majd szembe fordult a tőlük pár lépésnyire ácsorgó fickókkal. Lottie is a férfiakra bámult.
Hamar megállapította, hogy a három pasas egyáltalán nem néz ki éjjeli őrnek. Legalábbis nem olyan éjjeli őrnek, akiket egy vidéki birtokon szoktak alkalmazni. Olyannak már inkább, akik egy droglabort őriznek valami kétes környéken.
– Hé, Beresford, a pénzesek egyik lotyójával szórakozol? – szólt oda a legnagyobb darab pasas Tristannek. Úgy feszült rajta a katonai zubbony, mintha bármelyik pillanatban felhasadhatnának rajta a varrások.
Lottie legelőbb a nevet ismerte fel. Luke Beresford Tristan egyik álneve volt, amit akkor használt, ha nem akarta, hogy kiderüljön, hogy magánnyomozó. Lottie-nak csak ezután esett le, minek is hívta őt a behemót. Pénzesek lotyója?!
– Kicsit kipróbáltam a csajt. Azt csak szabad – felelte Tristan, és egy olyan rideg oldalpillantást vetett Lottie-ra, ami a megismerkedésüket idézte. Vagy még mindig elég dühös volt rá, vagy marha jól színészkedett, Lottie bízott benne, hogy az utóbbi.
– Amíg nem jönnek rá az urak, mindent szabad – hahotázott a behemót, aztán Lottie-ra kapta a tekintetét. – Te meg mi a picsának mászkálsz idekint éjszaka?
Lottie egy pillanatra lefagyott. Kétségbeesetten próbálta összerakni az elejtett szavakból a helyzetet, amibe került, meg azt, hogy Tristan mégis milyen választ vár tőle erre a kérdésre. Végül durcás vállvonogatás mellett döntött, és kibökte:
– Nem tudtam aludni.
– Leszarom, hogy nem tudsz aludni! – mennydörögte a behemót. – Világosan megmondtam, hogy éjszaka nincsen mászkálás. Most pedig nyomás vissza a házba!
– Elkísérem – ajánlkozott Tristan, de a behemót, aki ezek szerint valami főnökszerűség lehetett, leintette.
– Oli majd visszaviszi csajt – biccentett a jobbján álló hosszú hajú fickónak. – És maradj is ott a háznál, nehogy a többi csaj is elkószáljon. Rád meg, Beresford, itt van szükség. Valaki betört a birtokra.
Tristan újra Lottie-ra pillantott, és látszott rajta, hogy ellenkezni akar. Ám Lottie sejtette, hogy azzal nemcsak a korábbi kis csókos színjátékukat leplezné le, de a saját álcáját is. Így hát Lottie gyorsan odalépett az Olinak nevezett fickóhoz. A pasas megfogta a karját, és a ház felé vezette, miközben mögöttük Tristan és a két másik férfi eltűnt a kerítés irányába.
Lottie hirtelen nem is tudta, hogy örüljön, amiért fel sem tételezik ezek a barmok, hogy ő volt az, aki betört, vagy inkább azon parázzon, hová viszik. Eleve miért nem tűnt fel senkinek, hogy ő eddig nem is volt a birtokon? Ráadásul a lotyó elnevezésből Lottie elég jól sejtette, mi célból is lehetnek itt nők. Nyilván két vadászat között szórakoztatják a gazdag hapsikat, ő pedig ezt inkább kihagyta volna. Bár jelenleg nem túl sok beleszólása volt a dolgokba. Oli bőrdzsekije alatt ugyanis egyértelműen pisztoly dudorodott. Az azonban még mindig nem volt világos Lottie számára, hogy mit keresnek itt ezek a fegyveres fickók. Azért egy illegális vadászat még prostituáltakkal megspékelve sem olyasmi, amit velük kéne őriztetni.
Legszívesebben kifaggatta volna Olit, de félt, hogy valami olyasmit kérdez, amit tudnia kéne, így inkább nem szólt semmit. Csendben rótták az utat a fák között, az immár szakadó esőben. Lottie azt hitte, hogy a nagy ház az úticéljuk, amit odakintről is látott, de elhaladtak mellette, és Oli végül egy melléképülethez vezette.
A sötétben csak annyi látszott, hogy világos a fala, és kétemeletes. Keskeny járda vezetett a bejáratához. Oli kinyitotta az ajtót Lottie előtt, majd az állával intett, hogy menjen be, és rácsukta az ajtót. A közeli ablakon keresztül Lottie látta, hogy a fickó a ház falának támaszkodik, és elővesz egy doboz cigit a zsebéből. Valószínűleg az éjszaka fennmaradó részében nem is fog elmozdulni innen, pont ahogy a főnöke parancsolta neki. Lottie-nak pedig esélye sem lesz kiszökni, mielőtt valaki a házban rájönne, hogy semmi keresnivalója itt, és lebuktatná.
Elszoruló gyomorral indult el a folyosón, amit csak az éjszakai lámpa fénye világított meg. Kizárólag az az ötlet jutott eszébe, hogy elrejtőzik a ház egyik félreeső részében, esetleg a padláson. Sikerült is észrevétlenül végiglopakodnia a folyosón, amiről a konyhán kívül nyílt egy nappali és egy fürdő is. Szerencsére mindegyik üresnek bizonyult.
Lottie felsettenkedett az emeletre, ahol főleg hálószobák lehettek. Legalábbis mindegyik ajtó csukva volt, valószínűleg azért, mert aludtak bennük. És jó sok ajtó volt… Mégis hány nő lehet itt? Valószínűleg sok, így már nem is akkora csoda, ha nem jöttek rá, hogy ő nem közülük való.
Lottie végigment a folyosón, és a végén, egy szűk fürdővel szemközt megtalálta a mennyezeten padlásajtót. A fürdőből lenyúlt pár törölközőt, aztán lehúzta a létrát, felnyitotta az ajtót, és gyorsan felmászott. Mindent gondosan visszacsukott maga után, mire teljes sötétség borult rá.
Lottie-t kirázta a hideg; sosem szerette a sötétet. Gyorsan előbányászta az elemlámpát, amit zsebre vágott, mielőtt rájuk találtak odakint, és körbevilágított vele a teljesen üres padláson. Leült, letette maga mellé az elemlámpát meg a törölközőket, aztán előszedte a mobilját is a zsebéből, és küldött egy üzenetet Tristannek.
Lottie: Sikerült elbújnom a padláson. Tök üres, ami egyrészt jó, mert semmilyen undorító rágcsáló nem fog előmászni ósdi dobozokból. Másrészt megszívtam, mert kénytelen leszek a csupasz padlón aludni.
Nem érkezett válasz, nem mintha Lottie túlságosan meglepődött volna rajta. Valószínű a férfi még mindig odakint van a birtokon, a mobilja meg továbbra is ki van kapcsolva. Lottie most már tudta, hogy azért, nehogy lebukjon. Úgy tűnt, Tristan, vagyis Luke Beresford ugyanolyan alkalmazott itt, mint a többi pasas. De vajon miért épült be közéjük?
Lottie levette a nedves dzsekijét, és amennyire csak tudott, megtörölközött, majd elheveredett a kényelmetlen fapadlón. A mobilját maga mellé tette, az utolsó száraz törölközőt a feje alá, és próbált pihenni, de az agya túlságosan tele volt megválaszolatlan kérdésekkel. Márpedig Lottie mindennél jobban utálta a megválaszolatlan kérdéseket.
Felnyögött, újra kézbe fogta a mobilját, és épp azon volt, hogy rázúdítsa Tristanre minden frusztrációját, amikor megjelent a kijelzőn a férfitől a válasz a korábbi üzenetére.
Tristan: Ne is várd, hogy sajnáljalak! Egyáltalán nem kellett volna idejönnöd, és akkor alhatnál kényelmes ágyban az edinburghi lakásunkban.
– Goromba… – motyogta Lottie halkan, miközben bepötyögte a választ.
Lottie: Nem is lennék itt, ha őszinte vagy velem.
Tristan: Ha őszinte vagyok veled, le kellett volna, hogy kötözzelek, különben velem akartál volna jönni.
Lottie: Hűha, annyira pikáns az ügy?
Tristan: Nem épp ezt a jelzőt használnám…
Lottie: Hát akkor mit? Most komolyan, Tristan, mondd végre el, mi ez az egész, mert mindjárt felrobban a fejem a sok kérdőjeltől!
Tristan: Csak maradj nyugton a fenekeden addig, amíg ki nem találom, hogyan vigyelek ki a birtokról.
Lottie: Ugye tudod, hogy nem leszek képes nyugton maradni, amíg nem tudok semmit?
Tristan: A fenébe is, Lottie!
Lottie: Nem tehetek róla, ilyen a természetem, és te ezzel együtt szeretsz :D Szóval gyorsan csepegtess egy kis infót, hogy ne pusztuljak bele a kíváncsiságba!
Tristan: Ezt még marhára meg fogom bánni, de jó. Hallottál már a BVL Extreme-ről?
Lottie: Nem. Kellett volna?
Tristan: Nem feltétlenül. Egy cég, akik úgy hirdetik magukat, hogy extrém szórakozást biztosítanak gazdagoknak. Brooklyn Livingston nemrég kiadta bérbe nekik a birtokát. Bruno Duncen viszont úgy gondolta, hogy a BVL Extreme-nél bűzlik valami. Féltette a barátnőjét, és felkeresett engem.
Lottie: A halott pasas bízott meg?!
Tristan: Ő. Aztán egy napra rá, hogy nálam járt, kinyírták. Nem hinném, hogy véletlen egybeesés. Valószínűleg tényleg bűzlik valami a BVL Extreme-nél. És remélem, ez elég ahhoz, hogy legalább reggelig megülj a fenekeden!
*
Nem csak a padló volt kemény, hanem a padlás is huzatos. Lottie azt hitte, túlságosan fázni fog ahhoz, hogy elaludjon, de a kimerültség mégis csak elnyomta. Azt álmodta, hogy puha takaró veszi körül, ami annyira jól esett a fagyoskodás után, hogy muszáj volt még mélyebbre fúrnia magát benne. Ám a takaró megmozdult… Lottie ijedten ült fel.
– Úgy tűnik, mégis csak megsajnáltalak – mormogta Tristan. Lottie mellett térdelt a padlón, és egy vastag pulóvert nyújtott neki. – Vedd fel, mielőtt megfagysz.
Lottie hálásan bújt bele a pulóverbe, aztán a férfira nézett az elemlámpa halvány fényénél.
– És Oli? Hogy tudtál feljönni?
– Mondtam neki, hogy leváltom, ő meg már rohant is vissza a szobájába. Szerencsére elég lusta a fickó.
– Tényleg szerencse. – Lottie Tristan karjába simult, és beszívta a férfi illatát. – Sajnálom, hogy betörtem a birtokra, és megnehezítem a munkádat – motyogta bele a férfi mellkasába, mire Tristan felsóhajtott, és köré fonta a karját.
– Én meg sajnálom, hogy nem mondtam semmit. De miután Bruno Duncent megölték, eléggé beparáztam, hogy veszélybe kerülsz, ha tudsz bármiről is.
Lottie azonnal úgy érezte, mintha helyrezökkent volna a világ rendje. Holott még mindig kutyaszorítóban volt, és vele együtt Tristan is, de most mégis valahogy sokkal könnyebbnek tűnt minden. Elhúzódott a férfitól, és felmosolygott rá.
– Most, hogy ezt megbeszéltük, és végre tudok mindent, akár segíthetnék is.
Tristan arca ezt hallva azonnal elkomorult.
– Ez nem jó ötlet, Lottie. Nem tudom, miért ölték még Duncant, de kétlem, hogy amiatt, mert pár gazdag faszi kurvázni akar egy vidéki birtokon. Netán illegális vadászatot terveznek, ahogy te mondod. Ennél valami súlyosabbról lehet szó.
Lottie hátán végigfutott a hideg, de azért újra mosolyra húzta a száját.
– Ha valami súlyosabb, akkor jól fog jönni a segítség. Szóval akkor egyetértünk abban, hogy az lesz a legjobb, ha beszállok a nyomozásba?
– Nem értünk egyet – szögezte le Tristan. – De sajnos ismerlek. Túl nagy feltűnést keltene, ha a vállamra vetve vinnélek ki a birtokról, mert máshogy nem menne, ugye?
– Nem – vigyorgott rá Lottie a férfira, mire Tristan egy kemény csókot nyomott a szájára, aztán elhúzódott tőle.
– De azt fogod tenni, amit mondok, világos?
– Mindig azt teszem!
– Egy fenéket! – horkantott fel gúnyosan Tristan, aztán két müzliszeletet varázsolt elő a zsebéből. – Egyél, közben megbeszéljük, hogy mi az, amit semmiképp sem csinálhatsz.
Lottie a szemét forgatta, de azért kibontotta az egyik müzliszeletet, és beleharapott. Csak akkor jött rá, hogy mennyire éhes, amikor az első falatot lenyelte.
– Szerinted, ha nem csak illegális vadászatot és prostitúciót terveznek, akkor mit? – kérdezte, miközben gyors harapásokkal eltűntette az egész müzlit.
– Egyelőre nem tudom. A munkáról sem árultak el semmit azon kívül, hogy őrizni kell a birtokot. A legjobb tippem az, hogy a résztvevők személye a fontos.
– Elég sok a menő kocsi a parkolóban. Az biztos, hogy felsőosztálybeliek a pasasok. Láttad őket?
– Nem. Gondolom, nem akarnak az ügyfelek közvetlen közelébe fegyveres őröket állítani, az azért sokat rontana a szórakozásukon. De már elküldtem a rendszámtáblákat Iannek, hogy csekkolja le őket. Épp azelőtt, hogy rád találtam – villant meg Tristan szeme még mindig kicsit dühösen.
– Tehát Ian tudhatta, hogy idejössz, csak én nem? – hördült fel Lottie, mire Tristan elvigyorodott.
– Nyugi, neki is csak a rendszámokkal együtt mondtam el. Nem örült.
– Azt sejtem. – Lottie elkezdte majszolni a második müzlit, közben töprengett. – A prostituáltak biztos találkozhatnak a vendégekkel… – kezdte, de Tristan azonnal tiltakozni kezdett.
– Erre még csak ne is gondolj!
– Most miért? Szerintem jó ötlet. Csak ki kell találnunk, hogyan ütöm ki a pasast, mielőtt dugni akar, aztán körbeszaglászhatok a szobájában, sőt akár az egész házban. – Lottie Tristanra bámult, ahogy eszébe jutott, hogy a férfinál mindig van pár hasznos dolog, ha megbízásokra megy. – Van nálad altató, ugye?
– Tényleg van, de nem fogom megkockáztatni, hogy nem hat időben.
– Majd jó nagy adagot teszek az italába.
– Lottie… – Tristan már a fogát csikorgatta.
– Miért, van más ötleted?
– Igen, az, hogy megvárjuk, mit mond Ian a rendszámokról, közben pedig te nem kerülsz intim közelségbe más férfiakkal.
– Szóval csak azért aggódsz, nehogy hozzám nyúljon más rajtad kívül, és nem is azért, hogy ki tudja, kicsodák ezek a pasasok? Pedig simán lehet, hogy valami pénzes bűnözőzsenik.
– Az ég áldjon meg, Lottie! Egyszer még teljesen ki fogsz készíteni. – Tristan mélyet sóhajtott, amit nyomban a telefonja rezgése követett. Elővette a zsebéből, és a kijelzőre nézett. – Ian összeszedte az adatokat.
Összedugták a fejüket a mobil felett, és végigszaladtak a neveken, meg azon a néhány információn, amit Ian még mellékelt hozzájuk. A vendégek többsége cégvezető és vállalkozó volt, jókora vagyonnal, és akadt közöttük pár politikus és közéleti személyiség is.
– Nem pénzes bűnözőzsenik, csak sima gazdag fickók – dünnyögte Tristan.
– A kurvázást és az illegális vadászatot kinézem belőlük, de ennél nagyobb bűnt azért nem. – Lottie az orrát ráncolva nézett végig újra a listán.
Tristan beletúrt a hajába, aztán ingerülten felsóhajtott.
– Utálom, hogy ezt kell mondanom, de tényleg körülnézhetnél a főépületben.
– Mondtam én, hogy jó ötlet – vigyorgott Lottie.
– Nem, marha rossz ötlet, de úgy tűnik, nincs más lehetőségünk. Viszont dupla adag altatót viszel, és ha bármelyik pasas egyetlen ujjal is hozzád ér, már nem kell azon aggódniuk, hogy milyen illegális baromságba keveredtek bele. Mert esküszöm, én nyírom ki őket!
Lottie átkarolta a férfit nyakát, és ezúttal ő csókolta meg jó alaposan, aztán rávillantott egy széles mosolyt.
– Bár nagyon szexi, amikor átmész ősemberbe, inkább találjuk ki, hogyan adjuk be a lányoknak odalent, hogy én is közéjük tartozom.
Legyél az oldalam rendszeres olvasója, hogy soha ne maradj le az új bejegyzésekről:
A Veszedelmes vadászat kiegészítő novella az Elveszettek szigetéhez, ami május 26-án fog megjelenni. Ha még nem rendelted elő, de szeretnéd, katt ide:
Egy gyönyörű, de rejtelmes sziget, ahol minden évben ugyanazon a napon az óceánba ugrik egy nő…
Louise egy eltűnt lány miatt érkezik Skye szigetére. Hamar rájön, hogy a nyomozása kapcsolódik a bizarr öngyilkosságokhoz, és minél jobban beleássa magát, annál gyanúsabbnak látszódnak az esetek.
Lehet, hogy a sziget egy ördögi manipulátor játszótere?
Louise-nak nemcsak az egyre meghökkentőbb ügy okoz problémát, hanem a társa, Tony is. A férfi túl szexi, és túlságosan jól ismeri. Ráadásul minden eszközt megragad, hogy emlékeztesse arra a forró éjszakára, amit évekkel ezelőtt együtt töltöttek.
Egy veszedelmes rejtvény, amelyet talán jobb lenne meg sem oldani.
Megannyi együtt töltött nap azzal a férfival, akit képtelenség elfelejteni.
Louise rég letett arról, hogy megkapja a saját happy endjét, Tony viszont nem tett le Louise-ról. A pokolba is hajlandó lenne követni. De ki lehet jutni élve a pokolból, vagy végül nekik is nyomuk vész?
Jud Meyrin első, az Álomgyár Kiadó gondozásában megjelent könyve rengeteg izgalmat és forró pillanatot ígér. Vajon a világítótorony fénye rávilágít az igazságra, vagy tévútra vezet minket?
„Louise és Tony zűrzavaros kapcsolata, az összetett nyomozás és a rejtélyes Skye sziget miatt letehetetlen ez a könyv.” – Trixxi's bookmania
„Izgalmas krimi, szenvedélyes romantikával, csodás helyszínekkel és feszült hangulattal.”
OlvassVelem-Ramóna blogja
Az Elveszettek szigete előrendelhető az alábbi helyeken:
Vásárlás előtt olvass bele a regényeimbe, és menj biztosra:
A könyveim megtalálhatóak az alábbi helyeken:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése